Hosszù ès fárasztò ùt volt mögöttem...ìgy hât kènytelen voltam megállni ès hátra tekinteni...
Megèrte?
- Szòlalt meg bennem egy kristály tiszta gyermeki hang...
-Ki vagy Te? Kèrdeztem tőle...
-Nem tágìtott...egyre csak kèrdezett...
Megkaptad a vâlaszokat, èrdemes volt végig csinálni?
-A vâlaszom kètsègtelen, igen megèrte...válaszoltam hát...a kristály tiszta hangù belső gyermeknek.
-Most már nem vagy egyedūl...suttogta...
Eddig sem voltál egyedūl
-Csak nem hallottalak...állapìtottam meg
-Most már hallasz...felelte nekem.
Ìgy van ez mindanyiònkkal, ott van a belső gyermek, aki sokszor szinte kiabâl, hoģy figyeljūnk rá...hogy meghalljuk.
Milyen sokan nem törődūnk vele, elnyomjuk...nem foglalkozunk a megèrzèseinkkel...a kristálytiszta hangù gyermekūnkkel,aki gyakran csak arra vâr, hogy felvegyūk,ringassuk ès szeressük...
Hiszem azt, hogy sorsokat ès szerencsètlensègeket tudnânk vissza fordìtani, ha megkeresnènk magunkba a gyermeket...aki arra vár, hogy megtaláljuk, aki kiabál gyakran, hogy vègre meghalljuk...
-Meghallottam hât az èn gyermekemet is, ahogy komunikâl velem...
Azt szerette volna tudni, hogy mit èltem át e folyamat alatt, mi a tanulság?
- Egyszerűen elmesèlem Neked...vâlaszoltam
Èn mesèltem...a belső kicsi gyermek mellèm kuporodott ès hallgatott...
-Ahogy hátra tekintek mögöttem a mùltam...velem van a jelenem, a szeretett Családom akik minden erejükkel próbáltak támogatni, òvni...s előttem a jövőm.
A jövő melyet nem látok előre, de próbâlok tervezni, hogy jó irányba haladjon...
Bátorság kellett a Szūleimnek ès a csalâdom többi tagjânak is ahhoz, hogy szembe nèzzenek a belső kicsi gyermekükkel!
Nèhányunknak sikerūl, míg mâsoknak nem...van aki keresi a kicsi èn társaságát, bmvan aki hallani sem akar róla.
Nèha egy ès ugyanazt az utat tesszük meg, máskor külön utakon járunk.
-Èrted hát?
Kèrdeztem a gyermeket...
-Igen èrtem...válaszolta csendben...
-Haragszol rájuk, hogy ùjra itthagytak...mons csak?
- Nem...nem haragszom...buggyantak ki a könnyeim...inkább csalódott vagyok...feleltem èn!
Egyre többet beszélgettūnk, mìg eljutottam egy pontra...tudatosìtottam...még nem zârtam le teljesen...
- Le lehet ezt zárni teljesen? Hitetlenkedve kèrdezte a gyermeki ènem...
-Igazad van...nem, nem lehet ezt lezárni teljesen sosem. Talán nem is kell. Törekednünk kell arra, hogy elèrjünk egy olyan szintre, hogy megnyugodjunk és bèkèt teremtsünk önmagunkban...
Hiszen, ha megvan a bèke......akkor hallasz engem...vetette közbe a gyermek...
-Pontosan, akkor hallak... mosolyogtam rá!
Ahogy meghallottam a kis gyermeki ènemet, ùgy èrtettem meg a dolgok lényegèt. Vajon būszkèk rám a Szüleim?
Látjâk az én lelki utamat?
Az èletet adók is büszkèk rám vajon?
Mostmár odaátròl vigyáznak ők is rám?
Ugyanùgy,mint Èdesapám vagy a többi szerettem?
Kèrdeztem a gyermeket
- Igen vigyáznak Rád...talán mostmár találkoztak...s együtt örülnek, ha siker èr...válaszolta nekem...
Eljött az idő, hogy rendet tegyek a lelkemben, egy olyan emberrel kapcsolatban, aki bár szintèn fontos szerepet játszhatott volna az èletemben...mègsem lett az.
Ez az ember, ez a Nő nem más volt, mint az èletet adó anya Anyukája...
Felhívtam hát...
Gyanakvó volt...ès távoli...èpp ùgy,mint utoljára amikoris talālkoztunk.
Megváltozott viszont...megtört...hiszen a legkissebbik lánya elment...előrement!
Így hát gyászolt.
Osztoztam a gyászában, èreztem a fájdalmát...egy pillanatra megláttam ès èrzèkeltem a gyenge embert, a megtört Anyát....
Meghallgattam őt, erre volt szüksège. Eltűnt a harag ès a düh, átvâltozott...megszelìdült...csendes bèkèvè alakult át!
A belső gyermekem ismèt megszólalt ès kèpzeletben vâllon veregetett.
-Büszke vagyok Râd! - jegyezte meg
-Èn is Râd! mondtam én...
M&M
Ahogyan ìgèrtem, ez a blog folytatòdik tovább...èlnie kell...nem lehet ,,csak ùgy lezárni,, ès befejezni. Bìzom benne, hogy a szavaim, a gondolataim mind átjönnek ès èrtèket teremtenek.
Bátran osszátok ès ajánljátok másoknak is...hátha valakinek segìt, utat mutat ès többüknèl is megszólal a belső gyermek hangja!
Várunk Titeket èlőben is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése