Isten tenyerèn...

Sosem feledem a napot, a percet ...amikoris az èlet ...a sors ...Isten tudtunkra adta, hogy gyermekünk lesz.
A sok szenvedès, a lelki munka amelyet vègig csinàltunk...talàn
megtèrülni làtszik. Isten mègsem engedi el a kezünket...a gondviselès...!
Terve van velünk.
Nagy volt az öröm, de òvatos öröm ez....hiszen màr megtörtènt màr a legrosszabb, ami ilyenkor megtörtènhet...
Èdesanyàm öröme szinte leìrhatatlan volt...a sors Ōt is kàrpòtolja.
Kàrpòtol mindenkit...!

Gondolkodòba estem...vajon hogyan mondjam el neki? Neki...akitől egykor az èletemet kaptam...
Vajon ő is èrzi ...ezt amit èn? Örül majd...esetleg elgondolkodik ùjra a mièrteken?
Felfogja majd,hogy valòjàban ő is ,,nagymama,, lesz a szò szoros èrtelmèben, de mègis màskènt?
Èrzèkeli vajon azt amit èn, hogy a sors rendez? Rendez ès nem is akàrhogyan. Töprengèsemet a telefon kitartò csengèse szakìtotta fèlbe, az Öcsèm volt az.
Most is mint mindìg mosolyra hùzòdott a szàm.
Annyira jò hallani a hangod...kezdtem èn.
Mindìg volt mit mondani egymàsnak, amiòta megtaláltuk egymàst szinte minden màs megvilàgìtàsba került. Kezdett körvonalazódni minden...èrtelmet nyerni. Az eddig elveszett szereplők lassan a helyükre kerültek, az àllarcok lehullottak ès ìgy vègre làttam ōket!
Màr nem èreztem azt a nyughatatlan vágyat, hogy mindenàron keressek...màr csak rendezni szerettem volna a kapcsolataimat. Muszàj volt, hogy lerendezem az èrzèseimet velük kapcsolatban, tudtam...,hogy mèg kèt dolgot meg kell tennem...elengedni a dühömet,hogy megbocsàtást nyerjenek...ùgy az ègben,mint itt a földön.

Eljött hàt a pillanat amely talàn nem a legmegfelelőbb volt, amikoris elmondtam az èletet adò anyànak, hogy nagyon ùgy fest, hogy gyermekünk lesz.
Egy pillanatra abbahagyta az aktuàlis mondandòját...szinte èreztem ahogy a gondolatai visszakanyarodnak a règmùlt törtènèseihez...
Hangja a pillanat töredèke alatt vàlt fàtyolossà...a kissè rekedtes hatàrozott hang elérzèkenyült.
Igen megèrtette...megèrtette, hogy a sors rendez, kàrpòtol,vissza ad...gyògyìt...mindenkit.
Ismètlődik akàr, csak màs forgatòkönyv alapjàn ìròdik,hasonlò szàlakon fut a törtènet, hogy èrzèkeljük ez a törtènet nagyban màs...mègis ugyanaz!

Több hònap telt el mire kiderült, hogy kislànyunk születik majd...annak ellenère,hogy szinte mindenki fiùt vàrt!-
Amikor is tudomàsunkra jutott, hogy valòban kislàny, ùjra èreztem a sors kezèt!
Igen a sors keze...beteljesìti önmagàt.
Kezdett összeàllni a kèp...letisztulni làtszott...összhagba került minden.
Az èletet adò anya màsodik vàrandòssàgàbòl egy kislàny született...vagyis èn!
Az èn màsodik vàrandòsàgombòl szintèn egy kislàny született....
Nem vèletlen...mostmàr vilàgosan èrtem.
Ahogy haladt előre a mi utunk, ès szinte csak hònapok vàlasztottak el a csalàddà vàlàstól, ő ùgy kezdte elveszìteni az erejèt.
Az erősnek tűnő titokzatos nő gyengült...ès kezdett eltàvolòdni tőlünk.
Lassan elköszönt, ès mindeketten èreztük ahogyan a sors beteljesìti magàt ès a kör bezàrul!

A kapcsolatok megszelìdültek, àtalakultak a düh màr nem lètezett...helyette a vàrakozàs töltötte be a minden napokat. Mi egy ùj èletre vàrtunk...ès ezzel pàrhuzamosan ő is vàrt...arra hogy ez a földi pàlya vèget èrjen.
Vàrt...hiszen még vârnia kell, hogy megszūlethessen az a kislány aki âltal ő is ,,nagymama,, lesz, ha nem is a szó klasszikus értelmèben, de lélekben igen...csak máskènt!

Ìgy hát várt. Mindannyiunkra hatott ez a távozás...a kapcsolataink rendszere ùjra átalakulóban volt! Az ,,anyai,, nagymama menedéket keresett...mégpedig gyakran nâlam. Az ő anyai szíve is kezdett darabokra törni, hiszen érezte ès tudta, hogy a lànya távozni kèszül...
Amíg az Öcsémékkel egyre inkâbb közeledtünk egymâshoz, a Bátyám úgy hátrált ki ezekből az èrzelmekből.
Ő már ezt âtélte szinte kamasz fejjel, ő már maradt egyedül mindenkinek kiszolgâltatva.
Ő most ebből nem kér...neki az emlèkezès fáj. Mèg mindìg fâj....
Ő menekül hât...az èrzelmei elől...előlünk...önmaga elől!

Ahogy megszületett a kislànyunk, ùgy nyert èrtelmet a mi èletünk.
Boldog volt...nagyon boldog volt...ùjra èrtèkelt mindent...megèrtette,hogy az időt màr visszaforgatni nem lehet...nem tudja ùjra ìrni a törtènteket!
Bànta...nagyon bànta, hogy ìgy törtènt...hogy valòjàban nem vett rèszt a gyermekei èletèben...èn azt mondom mègis ott volt...!
Már csak egyet kèrt tőlünk, mègpedig bocsànatot!
Megèrtette, hogy bàr nem csak ő a felelős, de lehetett volna ez màskènt.
Nem lett...ez ìgy volt megìrva...
Hosszadalmas szenvedès utàn egy hajnalon ment el...egyedül ...
talán annak tudatàban,hogy mostmàr senki nem haragszik rà.
Talàn ùjra èlte a születèsünket, talán megèrtette ő is, hogy semmi nem hiàbavalò. A ,,csalàd,, a testvèrek ùjra egyesültek...egy pillanatra...a talàlkozàs pillanatàban!
Ő ott volt amikor megszülettünk, mi is ott voltunk mikor elment...lèlekben mind ott voltunk!
Mostmàr talàn ùjra bèkèben van...talàn ott...az Isten tenyerèn!
A kör tehàt bezàrult...ès a kapcsolataink megint csak ùjrarendeződtek!....

Köszönöm,hogy nap mint nap velem voltatok, szàmomra ez òriàsi megtiszteltetès ....
Mivel a mai rèsz utàn nehèz bàrmit ìrni ...nem teszem. Ennek a törtènetnek vège,ez lezàrul...de kezdődhet egy ùj...folytatòdhat kicsit máskènt!
Nemsokàra ùjra jelentkezem, ìgy hát maradjatok velem...
M&M