Èletünk tele van meglepetésszerű hirtelen vett fordulatokkal. Szeretünk tervezni előre...ùgy èrezzük mi tartjuk kezünkbe a dolgainkat, majd váratlan vâltozások következnek be, amelyek mimden eddigi elképzelèsünket romba döntheti. Kènytelenek vagyunk beismerni, hogy a gyeplő nem mindìg a mi kezünnkben van...nem mi irányítunk.
Nèha tèrdre kènyszerülünk...megsemmisülünk, hogy belássuk van tőlünk nagyobb hatalom ès erő!
Vannak emberek az életünkben akik csak átutaznak...egy rövid pillanatig lehetnek velünk...akiknek van egy kijelölt feladatuk...teremteni...lètrehozni...ès ki kell vonulniuk az èletünkből, hogy tovább élhessünk, gyarapodhassunk...
Életek...sorsok melyek külön-külön utat kell, hogy bejárjanak...hogy egyszer egyesüljenek...találkozzanak!
A lèlek...a csodás lélek mely sosem felejt...az agy töröl mert ùgy könnyebb ha nem emlèkezik...a lèlek tárol, nem felejt s ha kell megújul....
Szinte öntudatlan állapotban telt az éjjel...tettem a dolgom monoton, a rám bízott feladatokat. Tűnődtem...a barna szempár kereste a tekintetemet...nem akartam, hogy lássa...a fájdalmamat, a tehetetlensègemetm...a keserűsèget ami elárasztotta a bensőmet. Keze ùjra a vâllamon pihent...próbâlt rèszvèttel lenni irántam...ami mèg jobban dühített ès növelte bennem a tehetetlensèg èrzèsèt...
Az órâk a percek szinte vânszorogtak ...pròbâltam figyelmemet a munkámra összpontosìtani, csakhogy kerüljem az engen fürkèsző barna szempárt...ìrtam az adminisztráciòt ...tettem a dolgom...ès azt vettem csak èszre, hogy elmosòdnak a betűk..minden összefolyt...könnyeim áztatták a papìrt ezzel elmosòdott pacát alkotva...!
Egy gyors mozdulattal töröltem le a könnyeimet..nem èrdemli, hogy sìrjak...
Milyen Nő az ilyen...milyen anya?
....Anya ha ezt a szót kimondom Èdesanyâm arca, fèltő kezei ...kedves arca kúszik a gondolataimba...ez ìgy van rendjén. Ő a stabil pont az èletemben..ő ott volt ha örültem, vagy ha bânat èrt...ott volt mindìg..mind a mai napig!
Dùltak bennem az èrzèsek a harag ès szeretet èrzèse vàltakozott bennem. Talàn èletem egyik leghosszabb ès legkìnzòbb èjjele volt...az a nyàri èj...
Ahogy a nappal utàn èjjel következik, ùgy lett az èn lelkemben is nappal utàn èjszaka...hirtelen megvàltozott minden...felültem egy körhintàra ami csak forgott velem egyre gyorsabban, ès ùgy èreztem nincs alkalmam kiszállni...
Jò pàr hònap kellett ahhoz, hogy a lelkem regeneràlòdjon...meg kellett vàrnom amíg megàll a körhinta...hogy leszàlljak!
Tudattam minden momentumot a szüleimmel, mèg akkor is , ha fàjt ...viszont a lelkemben dùlò viharokat nekem kellett lecsendesitenem.Ez csakis ràm vàrt...mint ahogy az is, hogy megismerjem az Öcsèmet...akit az Èletet adò anya nevelt rèszlegesen.
Tàrcsàztam hàt ùjra, hogy halljam a balzsamos kissè mèly tònusù hangot ...tudnom kellett egy nagyon fontos dolgot ami azòta gyötört, hogy az adoptàlàsom tènyèt tudtam!
Mièrt nem kellettem neki, mièrt hagyott el?
Kèrdèsemre nem èrkezett vàlasz rögtön...ami dühìtett...nem tudtam tàrgyilagosan gondolkodni...akkor mèg nem.
Nem voltam kèpes tisztàn làtni s csak haragudni tudtam...nem is rà hanem a helyzetre amit teremtettek, ami miatt èn kimaradtam az èletükből, a testvèreim èletèből.
Sok kèrdèsem volt, de nem volt erőm feltenni,elmèmet a harag ès csalòdottsàg boritotta el akàrhànyszor is beszèltünk...
Elindult egy folyamat, amit mèg akkor nemtudtam...a lèlek megùjulàs folyamata a megbocsàtàsè...csak mèg nem voltam kèsz. Megegyeztünk, hogy egy darabig nem keressük egymàst.
Èrdeklődésem fòkuszàban az Öcsèm àllt aki mint friss tavaszi szellő libbent be szìvem kitàrt kapujàn...
Nagy boldogsággal tölt el, hogy ennyien olvastok, a mèrhetetlen sok szeretet amit tőletek kapok ...leírhatatlan. Azt gondolom ez a blog szinte èl...tùl nőtte.magàt..talàn az álmaim valòra vàlnak s Ti ennek az àlomnak a rèszèt kèpezitek...tartsatok velem tovàbbra is, bàtran osszàtok ...vàrom az üzeneteket...
Szeretettel
M&M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése