2019. május 21., kedd

A hit, remèny ès szeretet ereje...


...Megìgèrte, hogy èlni fog...èn pedig hittem neki.
A hit...amely nèlkülezhetetlen az èletünkben. Ha nincs hitünk, nem tudunk èlni lètezni.
 Hit ès remèny kèz a kèzben jàrnak.
Csodàt tesznek az èletünkben...csak hinnünk ès remèlnünk kell!
Mindenki màsban hisz, van aki Istenhez fohàszkòdik ,,van aki a sorsban, vagy màs olyan termèszetfeletti erőben hisz amitől ùgy vèli egyensùlyt tud teremteni az èletèben.
Muszàj hinnünk, hogy èlhessünk, hogy elènk ,,gördìtett akadàlyokat,, àtugorhassunk, hogy betegsègekből kigyògyuljunk...hogy a rossz helyett èszrevegyük a jòt.
Meg kell èlnünk a ,,poklot,, hogy tudjuk èrtekelni a jòt...hogy megèrtsük a különbsèget hit ès hitetlensèg között!
Nèha kicsit meg kell ,,halnunk,, lelkileg, hogy kèsőbb èlni tudjunk...

- Hallottam a hangján, hogy erős ès eltökèlt. Erős Nő...gondoltam. Tudtam, hogy minden rendben lesz körülötte.
Ő is ùgy èrezte. Egyszerűen csak hitt ès remèlt...s ahogy kèrte èn bìztam benne.
Egyre többször kèrdezgetett engem...
Mennyire haragszol ràm?
- Nem haragudtam màr, egyàltalàn nem. Ùgy vèlem, hogy ennek ìgy kellett törtènnie akkor...abban az időben...azokkal az emberekkel.
Isten kegyelme èrezhető...hiszen,ha elvesz ad helyette, bőven kàrpòtol bennünket.
Egyetlen dolgot kèr tőlünk...higyjünk benne,hogy örök èletünk legyen!
Ìgy hàt hittem...Istenben...az èletet adò Anyàban, ès remèltem...meggyògyul majd!

- Vannak olyan helyzetek viszont...amikor hinni nehéz és a reményt sem látjuk.
A gyermek utáni vágy egyre nagyobb mèreteket öltött az életünkben.
Hittünk abban, hogy ,, így vagy úgy,, de lesz gyermekünk.
Talán örökbefogadunk...!
Egyre többször fogalmazódott meg a gondolat...talân ez a mi utunk.

- Tudom sajnos, hogy a legtöbb családban bizonyos rossz érzéseket kelt ez a téma...
- Hiszen az nem teljesen olyan, mint amikor Te szülöd...hallottam már ezt én is...olyan emberektől is akiktől talán nem is várnám.
- Nemtudod mit hoz magâval?
-Mit örökölt?
-Nagyobb az esélye, hogy rossz útra tèr.

Nem sorolom tovâbb ezeket a lehetetlen kérdèseket ès megâllapításokat, mert számomra ez felháborító.
Felháborít mélyen ha valaki a környezetemben így nyilvánul meg. Kèptelen vagyok megérteni ezt a beszűkült gondolkodás módot...

- S mi van ha cigány, s Ti fehèr bőrűek vagytok!
- Mit szólnak a faluban, a târsadalom?

Ezèrt is íródik e blog, hogy eloszlassam az eltorzult gondolkodásmódot...amelyet nem engedhetūnk meg a 21. szâzadban, de ùgy egyáltalân sem...
Kemèny vagyok?
Tudom...de ez kemèny folyamat egy önismereti ùt...az elfogadás ùtja!

- Bárhogy is vâlunk Szülővè akár adoptâlâs útján, akár ,,termèszetes,, ùton a gyermekeinket nem birtokolhatjuk. Nem azèrt jön lètre az èlet, hogy mi azt birtolkojuk és uraljuk! A gyermekeink Isten kegyelmèből èrkeznek a világba. A mi dolgunk az, hogy szeressük, tiszteljük Őket ès a legjobb tudâsunk szerint neveljünk ès ùtmutatâst adjunk Nekik a az Életben.
- Ha elültetsz egy magot...vârod,hogy kikeljen a virâg...hogy megszülessen...
Addig is öntözöd, gondoskodsz róla, a megfelelő földbe rakod, hogy felvegye azokat a tâpanyagokat, amelyek az èlethez kellenek.
Nem dönthetsz arról, hogy mikor kel ki, mikor borul virágba avagy milyen színű ès mèretű legyen.
Ezt nem a mi feladatunk eldönteni...ahogy nem uralhatjuk e termèszetes folyamatokat, ugyanùgy nem dönthetünk arról sem, hogy mi a helyes ès mi nem...főleg ha adoptâlunk.
- Egy biológiai gyermek is örökölhet olyan tulajdonságokat bármely családtagtól, amit mi nem szeretnènk látni a gyermekünkben!
-Tèrhet rossz ùtra ugyanúgy egy értelmisègi csalâd gyermeke, mint ahogy egy adoptált.--- Megkockáztatom, hogy a bőrszìne is lehet sötètebb egy biológiai gyermeknek...mint a szüleiè.

Teljesen mindegy, hogy örökbe fogadunk vagy èppen a szó klasszikus èrtelmèben vâlunk Családdá...mindkèt esetben vârjuk ès elfogadjuk Őt azzal a ,,csomaggal,, amivel hozzânk èrkezett. Ha ezt megèrtjūk ès tiszteletben tartjuk, rengeteg tèvhit ès negatív gondolat pozitívvá vâlna.
Az a felnőtt vagy Családtag aki nem fogad el egy gyermeket csak azèrt mert adoptâlt...saját magât minősìti.
A gyermekeinket azèrt kapjuk...hogy szeressük ès tiszteljük...bármely ùtját vâlasztotta is a hozzánk èrkezèsènek!

-Miután nâlunk is szâmos orvosi beavatkozás törtènt, a csoda èrkezèsènek èrdekèben...râèbredtem arra, hogy talân nekem is vâltoztatnom kell a nèzeteimen.
-Miután megèrtettem ès letisztáztam magamban a fent leìrt fejtegetèseimet,  elszállt a harag a düh ami ezidáig blokkolt ès gúzsban tartott.

Ìgy tudtam az èletet adó Anyának azt felelni
...hogy...nem èn nem haragszom Rád!
Ùjra megkèrt, hogy higyjek benne...
- Ìgy hát hittem!
 

Ha tetszett Nektek ez a rèsz is, kèrlek adjâtok tudtomra ès bátran osszátok. Fontos az üzenet amelyet átadunk vagy közvetìtünk az utókornak. Nem mindegy azoknak a szülőknek sem akik kènytelen rengeteg negatívummal szembenèzni, mâsok félelme miatt...
Ha mi ezeket a kètelyeket eloszlaltjuk ès merūnk elfogadni ...mindegy milyen úton érkező gyermeket...egymást...mèg egy lèpèssel közelebb kerūlūnk ahhoz,hogy...
Egy szebb ès élhetőbb világban éljünk! 
M&M






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése