Szívünk dallama...

Amikor először hallottam a hangjàt... elkèpzeltem ahogyan csibèszes arcàn a nevető gödröcskèk megjennek, magam elè kèpzeltem a bohòkàs arcàt a kedves szemeit...elèg volt a kèpzelet ereje ès màris mosolyra hùzòdott ajkam. Mint a làgy tavaszi szellő, ahogy beàramlik a nyitott ablakon, ùgy àramlott be szívem tàrt kapuin a szeretet ès hàla èrzèse...
Egy làgy dallam ...melynek hallattàn öröm ès boldogság tölt el bennünket, mely hatàsàra szàrnyalunk...!
Csodàlatos tavaszi napra èbredtünk, szinte a levegőben èreztük,hogy ez a nap màs,mint a többi...mèg a nap is màskènt ragyog ès mintha a madarak is màskènt csiripelnènek...vahahogyan èlènkebben ...hangsùlyosabban,hogy jobban odafigyeljünk ràjuk...üzenetet adnak àt...nem is akàr milyen üzenetet rejt magàban ez a nap!
Ezen a szombati napon talàn megvàltozik minden...az egèsz èletem. Làzas kèszülődès, rengeteg szervezès előzte meg ezt a különleges napot, amely orszàgokat ès hatàrokat lebontva...szerveződött, hogy lètre jöhessen.
Az esküvőnk napja, melyet többszörösen is megáldottak odafent ...amikor összegyűlik a csalàd a rokonok ès,azok az emberek akiknek a jelenlète fontos ...hogy rèszesei legyenek kèt ember egyesülèsènek!
Ahogy ültem a fodràszom szèkèben, szemeim a tàvolba meredtek, mintha valakit keresne a mùltban, hogy megmutassa...nèzd itt vagyok...mostmàr menyasszony, nemsokàra felesèg...
Èdesanyàm büszkesège hatàrtalan volt,de a fàjdalom is ott lappangott a szìvekben, hiszen Apukàm ès több mùltbèli csalàdtag nem èlte meg ezt a napot!
Ez a nap az öröm napja, de ugyanakkor az emlèkezès napja is...
Akarva akaratlanul is, de a gondolataim megpihentek az èletet adò szülőknèl ...most ha làtnànak büszkèk lennènek ràm, màsként csinálnák...ha lenne rá lehetősègük?
Ehhez ès hasonlò gondolatok is jàrtak az eszemben.
Gondolatok...èrzèsek melyek összekötnek bennünket, mèg abban az esetben.is, ha több szàz kilomèter vàlaszt el bennünket!
Amìg a sminkes kezei közt szèpültem pròbàltam gondolataimat a jelenre irànyìtani...
...Gondolkodott ...vajon melyik öltönyèt vegyel fel ès mèrlegelte,hogy az előre kikèszített nyakkendő passzol-e hozzà vagy amelyiket nemrèg vàsàrolt ès ott lòg hanyagul a szekrènyben. Amìg ezen gondolkodott a szemei elfàtyolosodva a tükörbe tekintettek...s mint egy idegen kèrdőn nèzett vissza rà...
Magas sarkù cipők erőteljes kopogása szakìtotta meg a gondolkodàst ès elmèlkedèst...keze hanyagul a szekrènyben lògò nyakkendő utàn nyùlt,hogy egy mozdulattal a nyakàba kanyarintsa...e manőver közepette eszèbe jutott ...mi lenne ha valami botrànyosat művelne...amire biztosan èvekig emlèkeznek majd...a bohòkàs arc megtelt vidámsàggal a gödröcskèk az arcán igencsak hangsùlyosak lettek...
Parfüm illat lengte be a hàzat a cipő viselői tudattàk a hàzi gazdàval, hogy èppen merre jàr a hàzban..
Òràjàra tekintett a fèrfi ès gyorsan konstatálta...indulni kell, hogy időben megèrkezzenek...
Szemeim az òrara szegeződtek szinte ugyanabban a pillanatban ès a gondolataink össze kapcsolòdtak ...mèg akkor is ha több szàz kilomèter vàlasztott el...Akkor mèg nem tudtik biztosan, hogy az èletünk talàn örökre megvàltozik...màs èrtelmet nyer...ez a nap mindent ùjra hangszerel...
A bùcsùztatàs pillanata...hatvànyozottan rosszabb.
 èrzèseket vàltott ki belőlem
..Anyukàm mellett Keresztszüleim àlltak...ès a sorbòl hiànyzott az Èdesapàm...az èletet adò Apa...a testvèreim...
Mig a fèrjem oldalàn a klasszikus csalàd vonult fel, az èn rèszem a hiànyuk ellenère talàn duplàn is èreztem a csalàd jelenlètèt az èlőkèt ugyanugy,mint azokèt előre mentek...
Ahogy vèget èrt a szertartàs, a templom ajtajàban àlltuk, hogy fogadjuk a gratulàciòkat...amikor is szemem egy pajkos szempàrba fùròdott...
Èn màr valahol làttam ezt a kèk pajkos szempàrt...talàn àlmaimban..most fàtyolos tekintettel ès csodàlattal tekint ràm...
Hàtam mögött a Csalàdom àllt, ès előttem ùgyszintèn...
Èletemben előszōr làttam az öcsèmet ès csalàdját az esküvőm napján...eljött hàt, hogy megismerjen...
Szavak nèlkül is èreztem azt az èdes èrzèst amit èrzett...ölelèsèben jelen volt az összes szeretet amit mi elveszett testvèrek egy pillanat alatt megtapasztaltunk. Vèget nem èrő ölelèsèben èreztem a mùlt terheit, fájdalmàt a testvèri èrzès hiányàt az ùjra làtàs örömèt! Leírhatatlan boldogsàg töltötte el a szìvemet,lelkemet hiszen immàron lett egy pajkos szemű Öcsèm...egy olyan testvèr akire ha rànèzek mosolyra hùzòdik a szàm.
Kevès volt az a pàr òra , hogy megismerjük egymàst...a titkokat az èlmènyeket, amelyeket nem együtt èltünk àt...mègis felejthetlen èlmènyt èltünk àt...ami talàn csak egyszer adatik meg ebben az èletben...
Mostmàr közös az èlmèny, közös lett lelkünk dallama is abban a pillanatban....a találkozás pillanatàban!

Ha kìvàncsiak vagytok a tovàbbi törtènetekre, tartsatok velem tovàbbra is...ne hagyjàtok abba az olvasàst, hiszen mèg sok meglepetèst ès èrzèst hozok Nektek. Bàtran ìrjatok ès osszátok a blog egyes törtèneteit...

M&M