... Ahogyan elkezdtek az èn törtènetemben a ,,szereplők èlni,, ùgy vàltozott az èn szemlèletem is...velük kapcsolatban. Hirtelen a maszk lehulott ròluk...arcot...nevet ès identitàst kaptak..el tudtam őket helyezni a ,,csalàd,, rendszerèben. Nem èreztem, hogy ők az,,igazi,, csalàdom csak azèrt mert a vèrvonalukat viszem tovàbb,hiszen nem ezàltal vàlunk csalàddà! Az èn erős gyökereim otthonròl erednek a Szüleimtől, Nagyszüleimtöl...rokonsàgomtòl.
Hazudnèk viszont,ha azt állìtanàm, hogy nem èrdekelt egyre jobban a màsik mùltbèli biològiai ,,csalàdom,,...nehèz ròluk ùgy beszèlnem,mint csalàd tagokròl hiszen nem egyesülrünk ès funkcionàltunk csalàdkènt, de a szívem azt diktàlja....hogy ne ùgy nyilatkozzuk ròluk mintha idegen volnànak...nem azok!
Szerettem a tudatot, hogy van egy bàtyàm, akivel bàr nem olyana kapcsolat egyelőre, mint ami elvàrhatò lenne...de kèrdem ebben a helyzetben mi a helyes ès elvàrhatò?
...Szerettem a tudatot mégis, hogy Ő van, az èletet adò Apa tudatàt is szerettem bàrhogy ès bàrmilyen mòdon is èlt...a magam mòdjàn szerettem is őt, sajnàltam, hogy akkor nem sikerült talàlkoznunk...jò èrzès volt a Nagynèni ölelèse ...kedves arca, a zöld ragyogò szempàr ès az ùjdonsült unokatestvèrek gondolata is melengette a szívemet.
Viszont ez a ,,csalàd,, nem csak ennyiből àllt...tudtam azt is, hogy a keresès folyamata azzal.jàr, hogy ùjabb ès ùjabb ,,szereplők,, kerülnek elő.
Mèrlegelnem kellett, hogy tovàbb megyek ezen az ùton ezzel kitève a Szüleimet vahy inkàbb magamat esetleges lelki sèrülèsnek,vagy megtorpanok ès megelègszem azzal amit tudok...
Ùgy döntöttem tovàbb folytatom az utam,ès csak bíztam abban, hogy a Szüleim megèrtik ès tàmogatjàk az ùt keresèsemet!
Megèrtettèk ès tàmogattak...persze ott volt a szülői fèltès...fèltek nehogy ,,elvàgyòdjak,,...fèltek nehogy olyan dologba nyùljak amit kèsóbb nemtudok feldolgozni majs, vagy a helyèn kezelni...
Ennek ellenère ès mindent àtbeszèlve èn tovàbbra is kèrtem,hogy lelkileg tàmogassanak , hogy tovàbb mehessek. Akkor...abban az idószakban òriàsi nagy vàgy munkàlkodott bennem, hogy mindenkit a helyère illesszek ebben a törtènetben. Tudnom kellett, hogy mi és miért történt ùgy ahogy, milyen emberek voltak, mennyire èlt bennük a szeretet?
Azt mindìg is tudtam ès èreztem , hogy nem voltak rossz emberek az életet adò szüleim...nemehettek rosszak...èn sem vagyok az...sokat jàrt règen ez az eszemben.
A kisvàros ahonnan indultam befogadott...olyannyira, hogy ismerőseim,támogatòim lettek hirtelen...segìtettek, hogy tovàbb haladhassak a szàmomra kijelölt ùton...
Hàlàval ès szeretettel gondolok ràjuk...
Nap mint nap egyre növekvő izgalommal vàrtam Bohdan ès Viera levelèt...a dràga ès szìvemnek oly kedves Bohdan aki nemcsak a baràtom, de erós lelki tàmaszom is lett...ès Viera aki elvezetett ahhoz a titokzatos Nőhöz akitől az èletet kaptuk...mind a hàrman!
Igen hàman...nem pedig ketten...
A titokzatos Nőnek neve lett, címe ès telefon szàma...ami a monitorom kijelzőjèn volt olvashatò...
Nem nyùltam a telefonom utân, sőt még csak tollat sem ragadtam...a szívem olyan hevesen kalimpált, hogy megijedtem a sajât érzéseimtől...az érzéstől amit ez a titozatos Nő vâltott ki belőlem...
Nem kerestem őt meg...akkor nem...helyette a mâsik testvèremre pròbâltam fókuszâlni ès megkeresni. Nem volt nehéz dolgom, hamarosan az ő adatait is a kezemben tartottam. Fiatalabb,mint én ...két évvel...hùzòdott mosolyra a szám és melegség öntötte el a szívemet amikor kimondtam hangosan, hogy van egy Öcsém..
Nem szâmìtottam râ...meglepett méghozzâ kellemesen...
Hosszù éjszakai műszaknak néztünk elébe...kolleganőmmel latolgattuk a betegeink állapotát az éjszaka várható kimenetelèt...kint ültünk a lépcsőn...még volt pár perc a kezdésig...néztem az arcât...szerettem hallgatni Őt...hirtelen gyufát rântott elő és biztos gyors mozdulattal meggyùjtotta cigarettâját...beszèlt tovább.
Hirtelen furcsa dejavu èrzès fogott el...mintha ezt a helyzetet mâr átéltem volna, mèg a hang tònus is szinte egyezett a cigaretta füstje..a fölldre hullò parâzs...gondolatban mâr messze jârtam...
Ugyanìgy ültünk pár hónappal ezelőtt a lèpcsőn a bátyámnal, egy mâsik orszâgban...otthon a mi lèpcsőnkön...biztos mozdulattal gyùjtotta meg a cigarettát ès mesèlt...én pedig hallgattam...
A felállás most szinte ugyanez volt...egy másik országban, csak mâs ember ült mellettem...viszont a barna szempár szinte azonos ugyanúgy fúròdott a szemembe,mint most...kolleganőm keze a vállamon pihent...tudta, hogy valahol tvol jârok ès megvárta amìg a dejavu èrzès kicsit szűnik...
Nehezen jöttem vissza a jelenbe, hogy ùjult erővel ès friss elmèvel nekiláthassak a munkámbak a râm váró betegeknek remènyt kìnâljak...sokszor látom, hogy az ő szemük is a tâvolba mered ès gondolkodnak vagy èppen emlékeznek...a mùltban járnak, mint ahogy èn is tettem az imènt...
Ahogy haladt előre az este ùgy tèrtek nyugovòra a betegeink, ìgy nekûnk is lazult kicsit az időbeosztásunk ès adminisztrációs munka tömkelege vâltotta fel a fizikai rèszt...
Próbâltam ezt az imént átélt dejavu érzèst elhessegetni az elmèmből, de lehetetlen volt.
Hirtelen felindulásbòl megragadtam a telefont, hogy a nèvjegyzèkemben kikeressem a nevèt...akire egèsz este gondoltam...
Nem...nem a bátyám nevét kerestem...mutatò ujjam az Életet adò anya nevènél âllt meg.
Szorìtottam a telefont, de olyan görcsösen, hogy az ujjaim szinte kifehèredtek...hirtelen kiszáradt a szám ès hideg verìtèkes volt a tenyerem...mindìg igy van ez, ha erős stresszhatás èr....
Tárcsáztam...közben a falon az òrâra pillantottam...èjjel 11 òra volt...
Kèsőn van...tiszta hülyèt csinálok magambòl ...mi a fenèt mondok majd neki?
...Hello itt a ,, lányod,, x èv után...? Marhasâg!
Egyre idegesebb lettem...magamra haragudtam,hogy vajon mi is ütött belèm...mit akaroj ettől a Nőtől több,mint hùsz èv utân...èjjel 11 kor ...egy szâmára idegen orszâgból...
Ujjam a gombra helyeztem ami megszakìtja a hìvást...majd máskor...szinte dübörgött elgyötört elmémben a gondolat...amikor is felvette a telefont akkor éjjel...egy idegen országban..
Kissè rekedtes ès balzsamosan mèly hang szòlt kìváncsian a telefonba...próbâltam időt nyerni...lecsendesìteni a szìvverèsemet, hogy egyáltalán meghalljam a saját hangomat...
Hang nem jött ki a számon...ìgy hát hallgattam...ami a vonal tùlsò vègèn lèvő titokzatos Nőt bőszìtette igencsak.
Már elmùlt 11 òra jòcskán ki szòrakozik vele ilyenkor...ezt a hangtónust hallottam immár...
Dühös volt ès èn is az lettem...nagyon dûhös...ìgy hát bemutatkoztam ès közöltem vele, hogy jogom van éjjel hìvni...hiszen én a ,,lânya,, lennèk...ő pedig az ,,anyâm,,
Ha lehetett volna hallani ahogy egy ember több száz kilomèterre megsemmisül...akkor biztosan hallottam volna...hirtelen egy szomorù de nyugodt Nő lett a beszèlgető társam...amennyire ő lenyugodott én olyan ideges lettem...Sok sok èv elfijtott harag,düh ès keserűsèg zùdult rá...esèlyt sem adva neki, hogy elmondja amit szeretne. Ha figyeltem volna....èszreveszem a hangját ami mèg kedves is volt...de nem nekem ès nem abban a pillanatban...akkor semmi ès senki nem volt kedves. Hagyta, hogy tomboljak, kiabálhak, hogy gyűlöljem...minden rá szállt ...ìgy közelebb az èjfélhez már. Nem szakìrott félbe...most èn beszèltem és Ő hallgatott...a klasszikus felâllás megváltozott.
Annak a tènye, hogy az èletet adò Apával nem tudtam beszélni...,,elszámolni,, ennek a tènye itt lògott a levegőben..ìgy hát ez a tehetetlenség èrzès is rázùdult...valakire zùdìtani kellett....
Sok idő telt el mire egyáltalán világosan èrzékeltem a hangomat...mire megpròbáltam összeszedettebben gondolkodni...beszélni...
Nem ment....ès azèrt nem mert ő volt a leggyengébb ,,pont,, ebben a törtènetben, amit még magam elől is rejtegettem...nem is vettem ròla tudomást...ő lehetett volna az Anyukám, de nm lett...s ezt mindketten tudtuk.
Ezèrt dühös ès tehetetlen voltam...
Közel fèl egy volt amikor az órára pillantottam...dolgoznom kell tovább ...ùjra összerakni magamat...
Szinte kiègtem...kifáradtam...nagy dühömben...ő pedig hallgatott...
Most ennek volt itt az ideje....èn mesélek ès ő hallgat...a Nő aki mèg titokzatos...de talán egyszer ő mesél...ès èn hallgatok...
Ha èrdekelnek bennetek a tovâbbi törtènetek,a folytatás akkor tartsatok velem.Ìrjatok bátran továbbra is, olvassatok ès osszátok...ajánljátok tovább a blogot, hogy èrtelmet nyerjen minden egyes betü amit leìrok.
Köszönöm
M&M
👍💛
VálaszTörlés