Vannak az èletünkben olyan pillanatok amelyeket sosem felejtünk el...amikor megmarad minden eggyes momentum az eszünkben...rögzülnek helyzetek, az illatok...mèg az òra ketyegèse is....
A faliòra hangos gonggal jelezte, az ebèd időt...màr egy ideje kitartòan csörgött a telefonom..amikor is fèl szemmel rà pillantva konstatàltam ki is a hìvò fèl...
Az èletet adò Anya volt az...egy röpke pillanat erejèig àtsuhant a gondolat, hogy nem fogadom a hìvàsàt...de màskènt döntöttem vègül.
Mint règi ismerősök...üdvözöltük egymàst. Hallottam a hangjàn a fàradsàgot ès a kètsègbeesèst...
Fontos közlendője van...jelentette ki nemes egyszerűsèggel...
Beteg...nagyon beteg...leukèmiàs...
A szavak mint ostorcsapàs ùgy èrtek...szemem a faliòra mutatòjàra tèvedt...szinte megàllt szàmomra az idő.
Az idő kereke...amit vissza forgatni nem lehet..
Tudtam, hogy mondanom kell valamit...remènyt adni...elmondani, hogy nem.lesz baj...csak legyen erős!
Èn viszont nem voltam erös...elgyengültem...akaratom ellenère kibuggyantak a könnycseppek szemeimből s hagytam, hogy sodorjanak az èrzelmeim.
- Làtod a sors...mondta Ő! Elrendez mindent ès egyenlìti a ,,számlàt,,
- Nem akarom, hogy elmenj, hogy ùjra itt hagyj! Bukott ki belőlem vègül...
Tènyleg nem akartam. Bàrmi is törtènt...bàrki hibàjábòl...ezt senki nem èrdemli...
- Erős leszek...ìgèrte, csak higyj nekem!
Talàn èletemben először...hittem neki.
Bizalmat szavaztam neki...s ő ezt èrezte, hangja is hatàrozottabb lett...
Ìgy fejeztük be a telefon beszèlgetèst.
Sokàig merengtem...mièrt törtènik ez? Így akar a sors elègtètelt venni ? Miattam..miattunk ne tegye...
Amint alkalmam nyìlt rà elmesèltem a törtènteket a Szüleimmek. Èdesanyàm szemèben làttam a megjelenö könnycseppeket....
Megèrtette Ő is, hogy ami törtènik az szörnyü dolog...ne igy vegyen revansot a sors...erre semmi szüksèg!
Gondolataim vissza kanyarodtak az első telefon beszèlgetèsünkhöz..a szàmtalan vitánkhoz...szinte èreztem a dühöt amit akkor èreztem, ha èppen nem válaszolt...most pedig a tehetetlensèg èrzèse jàrta àt a gondolataimat, èrzelmeimet...
- Megìgèrte...erős lessz....ès èn most hiszek neki!
Testvèreimmel felvettük a kapcsolatot, s mindannyian kivizsgálàsra ès vèrvètelre mentünk...ahogy kèrtèk tőlünk az orvosok. Amint mutatkozott valami eltèrès a leleteken, rèmület töltött el...
Mi van,ha èn is ùgy jàrok...
Mi testvèrek összefogtunk èrzelmileg...már amennyire tudtunk.
Az èletet adò Anya pedig erőre kapott, ahogy ìgèrte nekem...elkezdődött szàmàra a kezelès...egy hosszù ùt kezdete....
- Szinte ezzel egy időben, a mi èletünkben is egy ùj èlet szakasz köszöntött be. Megismerkedèsünk utàn pàr èvvel összekötöttük az èletünke. A gyermek utàni vàgy egyre gyakoribb tèma lett közöttünk.
Minden egyes hònap ùjabb ès ùjabb csalòdàst hozott az èletünkben...
Közel egy èv utàn kezemben tartottam az orvosi papìrt, nekünk termèszetes ùton nem lesz gyermekünk...
Mit akar a sors tőlünk ? Az nem lehet, hogy pont èn nem leszek termèszetes ùton Èdesanya....bezzeg Ö nem is egyszer szült...neki könnyen megadatott, mègsem èlt vele...
Megint dühös lettem rà...sok lelki erö kellett ahhoz, hogy ne közöljem vele azonnal a dühömet, a tehetetlensègemet...
Tudtam...nem hùzhatok pàrhuzamot a mùlt törtènèsei ès a jelen esemènyei között...!
Nem tehetem! Nem kínozhatom magam...
- Ìgy hát mi is elindultunk egy ùton...egy folyamaton. Utunk gyakran a fővárosba vezetett...mint ahogy az Èletet adò Anya ùtja is oda vezetett...bár azt igèrtem nem vonok pàrhuzamot kettőnk èlete között....be kellett látnom viszont azt, hogy sok a pàrhuzam...ès sokszor csak pàr kilomèter vàlasztott el bennünket!
Gyakran megesett, hogy szinte egy ès ugyanazon időben vàrtunk....egy vàros kèt különböző intèzmèny vàròtermèben.
Mindketten egy ùj èlet remènyèèrt mentünk...mi gyermeket szerettünk volna...
Ő pedig èlni akart...!
Ahogy kèrt engem...èn ùgy tettem..hittem neki.
Tudtunk egymàsról ès szurkoltunk, hogy sikerüljön...a nehèz hònapokat siker koronàzza...mègpedig maga az Èlet!
Gyakran voltam mèlyponton...olyankor haragudtam...pöröltem a sorssal ès vele is...
Neki is nehèz volt...igy gyakran kaptam èn is a lelki èrzelmeiből...ilyenkor mindent ràm zùdìtott...
...Kellett valakire haragudni...valakit okolni...hàt mi egymàst okoltuk sokszor...
A tehetetlen vàrakozàs...sok èrzèst vàltott ki mindkettőnkből.
Voltak pillanatok, hogy ùgy èreztük szinte világok választanak el bennünket, ilyenkor èrzelmileg tàvolra sodròdtunk egymàstòl, míg màskor közelebb ,, eveztünk,, szorosan egymàs mellè. Pròbàltunk egy kikötöbe lehorgonyozni...hogy egy kicsit segìtsük egymást lelkileg.
Ez az időszak kilàtàstalanul nehèz, de egyben szèp is volt...hiszen egyre többször nyùltunk a telefonkagyló utàn, hogy tàmogassuk egymàst...hiszen megìgèrte...èlni fog!
Èn pedig hittem Neki!
Üdvözlettel ès szeretettel
M&M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése