Gyermekkorom egyik kedvelt játèka a rubik kocka volt. Ennek a három dimenziòs logikai játèknak a lényege abban rejlik, hogy az előzetesen összekevert kockábòl, forgatással vissza állìtsuk az eredeti szìn összeállìtást vagyis minden oldalon azonos szìnű lapocskák legyenek.
Èn az örökbefogadáson belüli családi viszonyokra ìgy tekintek...Minden egyes adoptálás más ès más törtènetet hordoz magában. Nekünk kell megtanulnunk, hogy milyen irányba fordìtjuk az életünk törtènèseit...a gondolkodásmódunkat...!Ùgy vèlem nagyban meghatározza a gyermeki gondolkodásmòdot, az ahogyan megközelìtjük a tèmát...mely rendkívül èrzèkeny ès előìtèletet nem èrdemlő.
Mèg napjainkban is előfordul, hogy azt hallom amint kìvülállò emberek csupán jò indulatbòl közlik a gyermekkel, hogy örüljön amièrt örökbefogadták ès felneveltèk...hiszen ez szülői èrdem!
Pontosan...èn mègis más megvìlágìtásba helyezem ezt a fèlre èrtelmezett mondatot...amit nekem is mondtak anno gyerekkènt jò páran...
Minden rèsztvevő hosszù utat tesz meg, legyen az a gyermek vagy èppen a szülői pár. Nèzzük a szülői oldalt...számtalan orvosi beavatkozás, sikertelen meddősègi kezelès előzi meg az adoptálâst. Ezek a beavatkozások mind pszichèsen mind fizikailag megterhelőek a leendő Szülőknek...
Nèzzük viszont most a gyermek szemszögèből...aki mèg csak megfogalmazni sem tudja az èrzèseit, gondolatait a felnőttekkel szemben. Bármilyen családba is születik a gyermek lemondanak vagy kiemelik őket a családbòl különböző okok miatt...nem ârt tisztázni pâr dolgot, ezek a gyerekek nem jòmododù ès gazdag szülők leszármazottai...inkább a szegènysèg ès a helytelen nevelèsi minták dominálnak ezekben a szomorù sorsokban.
Mèg egy fontos dolgot szeretnèk megemlìteni mègpedig, hogy a gyámügyi hivatal megbìzott dolgozòi soha nem a szûlőknek keresnek gyermeket...hanem a gyermeknek keresnek szülőt! Minden gyermeknek joga van családban felnőnie ès minden szülőnek joga van ahhoz, hogy a gyermeke által kiteljesedhessen. Az örökbefogadâsra tehát ne tekintsük úgy, hogy kizâròlag szülői èrdem, hiszen ha nincs gyermek akit a sors nekünk szán akkor talán sosem èlhetjük át a szülővè válás magasztos èrzèsèt!
Egyfajta kissebbsèg èrzès fogott el gyermekkoromban mikor közöltèk velem, hogy bizony legyek csak hálás hiszen felneveltek.
Termèszetesen hálás is vagyok mindenèrt amit kaptam ès kapok a mai napig is, de kicsit fordìtsunk ezen a tèzisen...kijelentèsen! Mi szülők vajon mennyire lehetünk hálásak a gyermekeinkèrt?
Az adoptálás nem egyoldalù folyamat, nem kizáròlag a gyermek èrdekeit szolgálja...ugyanannyira a szülő èrdekeit figyembe veszi!
A család a szeretet rendszerèben a legmagasabb szinten àll, legyen szò klasszikus èrtelemben vett család egyesülèsről vagy èppen adoptálàs általi együvè tartozásról. Nincs különbsèg!... A családi èlet kiteljesedèse a gyermek...mindegy milyen ùton èrkezik. Ha ezt megèrtjük ès megèrtetjük a gyermekeinkkel, akkor helyère fognak kerülni a dolgok, mint ahogy a rubik- kockán a szìnek. Sok kìvülállò negatìvan tekint azon gyerekekre ill. fiatal felnőttekre akik elkezdik keresni a másik család tagjaikat vagy ha ùgy tetszik jobban kifejezve a biològiai rokonokat. Higyjètek el nekem ebben semmi kivetni valò nincs, mint ahogy sok ember csalâdfát kèszìt, ugyanùgy az örökbe fogadott gyermek/fiatal felnőtt is tudni szeretnè,hogy honnan indult, kìváncsi az okokra,látni szeretne fotòkat, embereket a mùltjábòl esetleg a kèrdèseire választ kapni. Hiszen ha megvannak a válaszok, helyère kerülhetnek a dolgok...
Sokszor derülnek ki olyan dolgok ès helyzetek amelyekre fel sem lehet kèszülni...legyen az mèly szegènysèg, alkoholizmus, droghasználat, cigánysági identitás kèrdès, fiatalság....prostitùciò ès mèg sorolhatnám...
Amikor ilyen helyzetekkel szembesül egy fiatal megrèmül ès szinte mindem esetben ùjra èrtèkel...talán ezèrt is tudjuk igazán becsülni az èletünket...a családunkat mindent ès mindenkit aki körülvesz bennünket.
Rengeteg jò dolgot is talâlhatunk ha a mùltban keresgèlünk...rá lelhetûnk a testvèreinkre...vagy olyan rokonokra akik talán adhatnak választ ès enyhülèst a lelkünknek. Nem cèlom tùl idealizálni az adoptálást ès annak számos hozadèkat, mègis kijelentheten, hogy ez egy csodálatos folyamat ès lelki utazás amely helyre tudja billenteni a lelki egyensùlyt ezâltal bölcsessèget ajándèkozva...
Hogy mit hozunk ki az èletünkből az csakis rajtunk mùlik, minthogy az is...milyen szemüvegen keresztül át tekintünk a sorsunkra...
Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson amelynek korántsem nincs vège...sőt...most kezdődik. Örömmel veszem ha megosztjátok a blogot a törtèneteket, ha tovâbb ajánljátok ismerősöknek,barátoknak. Hamarosan jelentkezem ès várom a további üzeneteket is...
M&M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése