Mennyei fény...

Ùgy vélem nem lehet a véletlen műve, hogy kiket választunk ki szüleinknek!
Az sem véletlen, hogy nem mindannyian ugyanazt az utat jârjuk be életünk soràn...abban a pillanatban ahogy megfoganunk...már odafent jegyzik a sorsunkat.
Az én Szüleim sorsa is jegyezve volt odafent...úgy vélem, ha természetes ùton nem vâlhatunk szülővé...annak oka van, mégpedig különleges oka...sorsunk ,,rendezője,,sokkal nemesebb ajândékot szân nekünk...fogadjuk hât el...
...több ève próbâlkoztunk a gyermek âldással sikertelenül, ìgy megértem a párok küzdelmèt, az elkeseredettséget...hiszen ezt àtéltük...àtéltem én is.
Műtèt után feküdtem a kórházi ágyon, kèt alig ,,pár perces,, Édesanya mellett. Sose felejtem el azt a fâjdalmat...nem ...nem a műtèti seb fájdalmàt....inkàbb a lèlekèt...
Pöröltem a sorssal, Istennel de leginkâbb az èletet adó Anyával...
Rá haragudtam amiért nincs gyermekem...neki ez az èrzès megadatott...mègis elszalasztotta több alkalommal is...
Ha hallani lehetett volna a lelki pofonok hangjàt amelyeket kaptam...csattanàsuk zajos lett volna az èj csendjèben...igen ùgy èreztem pofonokat kapok az ègtől...
Egy szàmtalanszor feltett kèrdès tolult ajkaimra ismèt: Mièrt?
Gondolataimat csecsemő sírás szakìtotta fèlbe...a kis èletek akik az imènt jöttek vilàgra Èdesanyjuk karjaiba simultak...
Fejemet elforditottam, a könnyeimet màr nemtudtam visszatartani...nem is pròbàltam...egy kis idő utàn ràjuk nèztem,hogy a legszentebb pillanat rögzüljön amit màr oly sokszor làttam munkàm soràn...az a szerelem ittas áldott pillantàs , ahogy egy Èdesanya nèz a gyermekère.
Vajon ìgy törtènt ez nálunk is?  Nem akartam pàrhuzamokat vonni....mègis azt tettem ùjra ès ùjra...
El kellett telnie egy bizonyos időszaknak,hogy ne okoljak senkit...ennek most ìgy kell törtènnie...ìgy kell elfogadni.
Ìgy hát tovàbb lèptem,hogy a testi ès lelki gyògyulás ùtjàra lèpjek!
Ahogy èn erősödtem fizikailag ès lelkileg egyarànt...az èletet adò Anya ùgy gyengült. Beteg lett..nagyon beteg...
Megrendültem ...ùjra èrtèkeltem az èletemet...hàlàt adtam mindenèrt ès mindenkièrt akik az èletemben rèszt vettek!
Sajnos pàr hònap mùlva èletem egyik legfontosabb rèsztvevője is távozott az èlők soràbòl...az Èdesapàm!
Ùjra èrtèkelődött minden, òriási vesztesèg volt nekünk, egy olyan űr amit betölteni nem lehet....
Megköszöntem Èdesapàmnak azt, hogy Ő is engem vàlasztott...mint ahogy èn Őt...sajnos màr nem felelt...
Megkèrtem...keresse meg az èletet adò Apàt odafent, ès vigyen neki  el egy üzenetet...
Elvitte ès tudom...remèlem, hogy a lèlek talàlkozàsuk lètrejött!
Isten elvett sokat...de ugyanakkor adott is...sokat...nagyon sokat!
Elkezdtem màs szemmel nézni az èletemet az adoptálàsomat, a csalàdi kapcsolataimat. Àtèrkèlődött minden ùjra...ès ùjra...
Kapcsolatom Èdesanyàmmal mègjobban megszilàrdult, az Èletet adòval pedig pròbáltam kialakitani egy fajta kapcsolatot amely többet nem mèrgez sem őt sem engem...
Az utunk...a közös ùt mèg koràntsem èrt vèget...ez utàn kezdődött...

Tartsatok velem továbbra is, ha èrdekelnek a tovàbbi törtènetek...Bàtran osszàtok a blogot tovàbbra is. Örülök, ha megosztjàtok velem a gondolataitokat továbbra is. 

Szeretettel:    M&M