A csend beszèl...

Áldott volt a nap...az a bizonyos nap mikor megismertem a segítőmet egy evangèlikus Papot aki a barátom lett. Isten hozzá vezetett, hogy ùtjaink keresztezzèk egymást...egy időre...arra az időre mìg elvezet hozzá...ahhoz az emberhez aki bár èletet ajándèkozott, de nem vett benne rèszt.

Ìgy volt ez megìrva ...rá is hálatelt szìvvel gondolok.

Csak ültem a monitor előtt ès vártam Bohdan levelèt...minden egyes levèl bearanyozta a napomat...hiszen segìtett...mègpedig abban, hogy megismerhessem a mùltam egy rèszèt ès az èletet adò Apát! 

Vártam ès vágytam arra, hogy mesèljen...mi is törtènt valòjában.

 Otthon leültünk a családi asztalhoz, hogy èrzèkeltessem a vágyamat...hogy szeretnèk elutazni abba a városba...arra a helyre...ahol egy rövid ideig èltem az èletadòimmal. Mivel az èn gyökereim onnan származnak ahol felnőttem a Szüleimtől ìgy ezt az utat nem neveznèm gyökèr keresèsnek, inkább mintha a második otthonomba mentem volna vissza...

Telefonok, levelek ès rengeteg szervezès előzte meg az utat...Èdesanyám, mint mindìg most is ùti ès lelkitársam is volt egyben ;)

Èdesapám pedig otthonròl izgult ès várta a hìreket. Elmondhatom...igen elmondhatom, hogy támogatòak voltak ès azt szerettèk volna, ha boldog ès bèkès legyek e tèren. Ùgy vèlem rendbe kell rakni a mùlt kèrdèseit, hogy megèrkezhessünk a jelenbe felvèrtezve erővel, s ìgy legyen szebb utunk a jövőbe.

Eljött a reggel...az a reggel amire èvek òta vártam. A szìvem ès lelkem kitárult, kèszen állt, hogy megtegye amit kell. Fejemben ezernyi gondolat ès kèrdès kavargott...pròbáltam összpontosìtani, ami bevallom nehèz volt.

Kora reggel sötèt volt amikor Anyukámmal neki vágtunk az ùtnak...az ùtnak mely vègèn ott vár a barátom Bohdan ès az a fèrfi aki bár nem vett rèszt az èletemben, mègis fontos volt.

Vártak...mindketten...! 

Tisztán emlèkszem ahogy haladtunk ùti cèlunk felè egyre inkább izgatottá váltam ès különös èrzès kerìtett a hatalmába. Èn már itt jártam...egyszer...valamikor règes règen. Ez a város az èn városom is, engem is befogad ...csak egy pillanatra...a találkozás pillanatára...! Egy hatalmas völgyben fekszik a városka, gyönyörű látvány...mintha vèdelmező karok òvnákba várost...a várost ahonnan indultam...

Különös ùt egy különös nap...amikor mèg a nap is máskènt süt, amikor talân a városka lakòi is várnak...,,haza várnak,,. Ehhez hasonlò gondolatokkal volt tele az elmèm, mikor megèrkeztünk. Miután mèlyet szippantottam a levegőből azon a csodálatos dèlelőttön tárt karokkal fogadott bennünket a barátom Bohdan. Szeretem felidèzni az arcát sok a kapcsolòdási pont, ìgy az első találkozásban ès ölelèsben ott volt minden. Boldog volt, hogy Anyukâmat is vègre megismerheti ès szinte küldetèskènt èlte meg, hogy elvihet az èletet adò Apához. Találkozás...egy olyan találkozás ami semmihez sem hasonlìthatò, aminek meg kellett törtènnie! Ùjabb ùt várt ránk, mègpedig most már hármasban...az apához aki várt...talán már règòta. 

Megintcsak a gondolataimban merültem, hogy felkèszìtsem magamat a találkozásra...amit már règen vártam. Gondolataim ès èrzèseim, mint a száguldò gyorsvonat váltották egymást...s ùgy èreztem nem tusom megfèkezni őket bárhogy is szeretnèm. 

Megèrkeztünk...idegrendszerem mint a kifeszìtett hùr, lábaim a sok sètátòl ami ,,dombnak,, fel vitt...elgèmberedtek...a kèrdèsek a fejemben...ìgy járultam èn elè, hogy lássam...

Hát itt vagyok...a lányod aki lehettem volna, eljöttem, hogy ùjra találkozzunk. Szavaimra válasz már nem èrkezett...nem felelt...nem felelhetett...

Ő már odafentről èrzèkelte, hogy ott állok...ott ahol ő lakik a temetőben a sìrhalmánál!  Elkèstem

...ez jârt az eszemben, talán ha előbb jövök, ha előbb keresem...

Nem...ennek ìgy kellett törtènnie...ìgy kellett találkoznunk...majd egyszer ùjra látjuk egymást s akkot ő is mesèl...mesèl tovább.

Semmi sem vèletlen, mint ahogy az sem, hogy a kedves Bohdan volt a mi közben járònk...hiszen ő látta utoljára...ő temette el az èletet adò Apát, aki már nem válaszol!

Különösen megrendìtő utazás volt ez mindannyiunkak, Anyukámmal megerősítve a szeretet kapcsolatot...ő pedig biztosan fentről boldogan ès büszkèn nèzett le ránk...hármunkra, ahogy ott állunk a sírjánâl...

Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok a törtèneteket ès nap mint nap velem tartotok ezen a lèlek utazáson. Továbbra is bátran osszátok ès irjatok, mindìg szeretettel fogadom!

M&M

Mennybèli áldás...

Hazafelè tartottunk...csendben ès a gondolatainkban merülve. Ùgy èreztem kezdeményeznem kellene valamifèle komunikáciòt, de mit kèrdezzek? Keresgèltem...pròbáltam lelassìtani az agyamban cikázò gondolatokat, hogy egy èrtelmes mondatot összerakjak...

Mindketten vègig mèrtük a másikat

...egy - egy kòsza pillantàson ès egy ,, remèlem jòl utaztál,, -on kìvül egyèb èrtelmes gondolat nem jött a számra...!

Megèrtettem...ez most nem a szavak ideje...ìgy hát csendben figyeltem befelè...megnyugodtam...hiszen mostmár megvan, itt ül mellettem...a nehezèn tùl vagyunk...vagy talán mègsem?

Hazaèrtünk...kèsőre járt az idő...talán èjfèl is lehetett már. Otthon...a menedèk nekem, a biztonság a szeretet...kìváncsian állt a ház előtt szemlèlődve...az otthon amely  akàr közös is lehetett volna.

Kèső èjjel kint ültünk a lèpcsőn...beszèlgettünk...a holdfèny világìtotta arcunkat...bèke ès sötètsèg...rágyújtott egy cigarettára ...s elhangzott a kèrdès amire vártam màr nagyon règòta....

Mit szeretnèl tudni, mire vagy kìváncsi, kèrdezzèl....?

Pròbáltam lecsillapìtani a fejemben nyargalò gondolatokat ès a kérdèseimet rendszerben elhelyezni. Annyira más....mondtam vègül. Elterveztem a dolgokat...most pedig alig hagyja el szò a számat, de most van itt az alkalom...talán egyszeri...ès soha vissza nem tèrő. 

Ìgy hát kèrtem mesèljen az Èletet adòinkròl, az èletèről, ròlunk- ròlam...mindenről ès mindenkiről

... Hirtelen a semmibőm milliò kèrdès bukkant fel...talán tùl sok is.
Mesèlt...s èn ittam minden szavàt ès figyeltem...csendben figyeltem az arca mimikáját...minden egyes rezdülèsèt. Kerestem....a hasonlòságot...de nem...egyelőre mèg nem fedeztem fel.
Az Ő èlet törtènetènek az egyik főszereplője az Èletet adò Apa volt...
Minden egyes rèszlet èrdekelt vele kapcsolatban...hogy vajon milyen ember...mièrt hagyta, hogy ez ìgy legyen...?
Az èrzelmek gyorsan váltakoztak az arcán ès gyakran èreztem a dühöt a szavai mögött...elhagyatottság jeleit felfedezni az arcjàtèkán mìg beszèlt! Hamar ráeszmèltem, hogy nem ,,törhetek ajtòstul a házba,, itt sok fájdalom ès sèrelem lakozik...idő...idő kell!
Kèsőn èjjel tértünk nyugovòra, egyedül maradtam a szobámba a gondolataimmal...hiába hunytam be a szemem, az alvást mégcsak mìmelni sem tudtam...
Furcsa volt a gondolat, hogy egy ajtòval arrèbb ott a testvèrem aki ugyanùgy pròbálta rendezni a gondolatait ès èrzèseit, mint èn...! Az èjszaka fenmaradò nagy rèszèt megint csak beszèlgetèssel töltöttük...
Hamar...nagyon hamar ránk virradt a hajnal ès a reggel. Mèrhetetlenûl jò èrzès volt ,,közösen,, èbredni, s azt hiszem mindkettőnk agyában vègig futott a különös gondolat, hogy ez bizony kimaradt...a közös reggelek, tevèkenysègek...minden ami közös.
Szüleim kitörő örömmel ès lelkesedèssel fogadták a ,, vègre haza tèrő gyermeket,, aki általam egy kicsit az ő gyermekük is lehet.
A családi asztal ès a közös reggeli fogalma más èrtelmet nyert...boldog voltam, hogy tènylegesen együtt a család ;)
Figyeltem...megint csak figyeltem a reakciòit ....Anyukám hosszan ölelte őt ès nagyon megvolt hatòdva, hogy együtt lát minket...egymás mellett...
Furcsa volt neki az anyai ölelès...láttuk ebben bizony nem volt rèsze...az Apai vonallal tudott jòl azonosulni....meg is talàlták hamar Apukámmal a közös hangot...
Mesèlt....ès èn csak figyeltem...hallgattam... az eddig ismeretlen szereplők életre keltek...nevük lett ...ès sok fájdalom...mèrhetetlenül sok fájdalmas törtènès rajzolódott ki előttünk.
Nekem mindìg is volt Családom...neki nem volt biztos pont az èletèben, nèha Apa...egy ,,rövid időre,,
Nekem volt fedél a fejem felett, állandò szeretet teljes biztonság vett körül...mìg neki az állandòság ès a biztonság ismeretlen fogalom volt...èn sosem voltam egyedül ( az első majdnem 2 èvet leszámìtva) Ő majdnem mindìg egyedül volt.
Òriási kontrasztok voltak,  ha összehasonlìtottuk a kettőnk sorsát...mìg az èn kezemet állandòan fogták ès biztonságban haladtam a felnőttè válás ùtján, addig ő próbâlta az élete mély szakadèkait áthidalni.  Egy ès ugyanazon èletet adók gyermekei vagyunk más ès más èlettel...összehasonlìtatlanul más....!
Igyekeztük egymâst megismerni az egy hèt alatt, de vègig èreztem a köztünk tátongò ,,szakadèkot,, a hatalmas kontrasztot.
Èreztük mindketten...
Sok kèrdèsemre nem volt megfelelő válasz, hiszen csupán 2 èv vâlaszt el minket. Tudtam...ha mèg több informáciòt szeretnèk akkor el kell mennem oda ahol vâlaszokat kaphatok...aki bár nem stabilan de ott szerepelt a testvérem èletèben...aki talán a maga mòdján szerette...ez a valaki pedig nem más, mint az èletet adò Apa volt!
Egy hèt...mint egy röpke gondolat ùgy tova szállt, egy hètig èlvezhettük egymâs társaságát...èrezhettük a mennyei áldást...s hogy közös lesz e az ùt amelyet járunk vagy szerteágazik azt még ma sem tudjuk...
Talân lesznek olyan utak amelyek nèha összefutnak...talân ücsörgünk mèg egy padon közösen ...ahol èn hallgatok, figyelem a mimikáját ès Ő mesèl....tovább mesèl!

Ha Ti is szeretnètek, hogy tovább mesèljek Nektek akkor tartsatok velem továbbra is!
                             M&M

Találkozás...

Sosem felejtem el azt a nyári délelőttöt, mikor egy év keresés után ott hevert előttem az asztalon a testvérem neve és telefonszáma...Testvér...ízlelgettem ezt a csodás fogalmat, aminek nem értettem még a jelentését! Több, mint 20 esztendő és lesz testvérem, ha Ő is így akarja...
Néztem a papírost és tanakodtam magamban,mit mondok ha felhívom...izgatott és zaklatott voltam,rettegtem és vágyódtam...szívem összes szeretete áradt szét  egy pillanatra...
Tárcsáztam egy idegen országban élő férfit, akinek más az Anyanyelve...de a szeretet nyelv vajon megeggyezik majd? Azonosul velem?
Amíg görcsösen szorítottam a telefont,őrült gondolatok cikáztak az agyamban...az izzádság cseppek ömlöttek a halántékomról ...leteszem...minek is keresem...őrült vagyok...ennyi idő után!
Felvette!-
Ahogy beleszólt a bátyám a,telefonba a testvér szó hirtelen kezdett értelmet nyerni...egy pillanat hallgatás után bemutatkoztam...a másik fél elhallgatott...majd szinte egyszerre mindketten halkan elsírtuk magunkat!
Két különböző országban, két lélek találkozni készült...sok sok év után...!
Fel sem fogtam...örül nekem...a testvérem...a kifejezés még kicsit idegen volt, de csak ismételgettem, hogy értsem mit is takar valójában. Sokáig és sokat beszélgettünk, a kérdések csak ugy tolultak fel bennem...csak kérdeztem...és válaszokat vártam...
Idő, tudtam , idő kell, hogy megkaphassam a válaszokat!
Szinte naponta beszélgettübk,mindent tudni akartunk a másikról, hallani egymás hangját,érezni azt a magasztos érzést amit majdan egymás társasága adhat!
Találkozzunk...mondtuk ki szinte egyszerre...találkozzunk újra,hiszen  mi már találkoztunk, éltünk is együtt...bárhogy töröm a fejem nem emlékszem...nem emlékezhetek...fizikai lehetetlenség...még kicsi voltam...! Ő sem emlékezik...nem is emlékezhet...de talán nem is akar...neki fáj!
Sűrű telefonálgatások,üzenetek,fotók, levelek...készültünk arra,hogy újra találkozzunk, hogy a régi élet kicsit vissza köszönjön...
Szüleim nagyon boldogok voltak...várták...mint a gyermeküket, hiszen Ő is az lehet általam...
Mivel a Szülői ház adja és adta a legnagyobb biztonságot mind egyet èrtettünk abban, hogy egyūtt töltünk egy hetet, hogy valamelyest megismerjük egymást Egy Nő...neki köszönhetem, hogy megtaláltam a testvèremet. Egy Nő aki az Èletet adò Apa èletèben  nagy szerepet játszott egy ideig...hiszen a felesège volt! Mai napig hálával ès szeretettel gondolok rá! Mindannyian sokat köszönhetünk neki...főleg a tekintetben, hogy találkozhattunk ;)
Találkozás...ami által ùj èrtelmet nyert az életünk egy rèsze, visszakaphattunk egy kis szeletet abbòl az időből ami nem lett közös számunkra.
Ùgy gondolom vannak olyan monentumok az èletübkben, amelyeket sosem feledünk, amikor megmaradnak az illatok, a kèpek, a körülöttünk lévő emberek....
Most èn is èrzem ugyanazt az izgalmat...mint akkor azon a nyári estèn, amikor a pozsonyi autòbusz állomáson vártuk, hogy beèrkezzen a várva várt busz...ami a mùltam egy ,,darabkáját,, hozza magával.
Kèsik....várni kell...nem számìt...sok èvet vártam már ez a pàr perc igazán nem számìt. Vègig néztem magamon aa autò visszapillantò tükrèben, ès egy meglehetősen riadt már- már idegen arc nèzett vissza rám.
Megèrkezett....az imènt hìvott! Nagy levegőt vettem ès elindultam...vissza a mùltba...a mùltba...hogy találkozzam vele...,,fejet hajtsak,, s kèz a kèzben elinduljunk a jövőbe...a jövőbe mely talán rèszben közös lehet! A mùlt kerekèt visszaforgatni nem tudjuk...èn mégis megpròbálom...egy pillanatra...a találkozás pillanatára!
Remegő lábakkal sètáltam be a buszpályaudvar hatalmas várò termèben, szinte körül sem kellett nèznem...nem sokkal mellettem állt...a fèrfi...a fiù aki azèrt utazott több,mint ötszáz kilomètert, hogy ùjra láthasson, karjába zárjon! Egy tekintet ami szavak  nèlkül mindent elárul, amikor a szìvverès is lelassul...amikor ùgy èrzed csak neked tiszteleg a mùlt ès jelen...s talán egy pillanatra a nagyváros is megáll...az emberek is ellhallgatnak...egy pillanatra...a találkozás pillanatára!
Igen ez ìgy történt, hiszen nem minden nap èlünk meg ekkora èlményt, egy ilyen találkozást. Miután a könnyeimtől szinte semmit nem láttam ès tisztelegtem a mùtnak,ahogy illik....megèrkeztem a jelenbe, hogy lássam itt áll előttem a testvèrem aki csakis kizárólag miattam jött el! Öleltem ès szorítottam, mintha nem akarnám elengedni...pedig tudtuk az időnk vèges....de mègis vègtelen ;)
Kèső este együtt félszegen, de kèz a kèzben együtt lèptünk ki az ajtòn, hogy megkezdhessük a közös utazásunkat a mùltba...a mùltba ami visszavár azèrt,hogy lehetősègeinkhez mèrtem feldolgozzuk, ès ìgy tovább utazhassaunk a jelenen keresztül a jövőbe...ahol sok közös èlmèny várhat ránk!

Ha kìváncsiak vagytok a törtènet további rèszère, tartsatok velem. Ha követitek, vagy megosztjátok az ìrásokat...megtiszteltek vele, mint ahogy ezt ezidáig is tettètek ! 

Köszönöm...

M&M

Várakozás...

Várakozás...az egész életünk egy folyamatos várakozás...
Várjuk, hogy télből tavasz legyen,várjuk eső után a napsütést...várjuk a holnapot...várjuk, hogy felkeljen a Nap... a Nap amely beragyogja a napunkat, az életünket a lelkünket. Élvezzük amikor ránk ragyog,és hiányzik amikor eltűnik.
Hiány...amikor valami , valaki...hiányzik az életünkből, a minden napjainkból ...bárcsak már itt lenne, megérinthetnék...ismernénk.
Egy dolgunk vam már csak...mégpedig Várni!
Évekkel ezelőtt úgy hozta  a sors, hogy megismerhettem egy Nőt, egy leendő
Anyát...aki az életem részévé vált...akivel  sors közösséget éreztem rögtön az első pillanattól kezdve...!
Ez a Nő és leendő Édesanya vár....mégpedig egy gyermekre aki már valahol úton van, akit Nekik szánnak. Ez a leendő Édesanya már egyszer itt megszólalt,... emlékeztek!?
Ma Vele beszélgetek....hallgatom s Ő mesél...

Március...mikor eltelt a várakozásból két év...mikor már mindenki körülöttem babázik...mi indultunk aktualizációra...adatfrissítésre a gyámügyi osztályra. Újabb pár óra beszélgetés a pszichológussal. Újabb háztűznéző, mert közben Istennek hála megváltoztak a körülmények. Kertes ház, persze az átalakításnál fontos szempont volt az örökbefogadás is. Külön álló gyerekszoba.,2016 ban azt mondták ez az egyik kritérium. Nemtudom már mi változott ezen a téren, de nálunk adta magát a helyzet, így hát ajtót vágtunk! Tehát két esztendő...lassan telt, mintha kínoztak volna. Hullámvasút, ahol minden Születésnap, búcsú és karácsony
egy szenvedés. Mikor nézed a családtagok gyermekeit ajándékbontáskor...karácsonyi dalok éneklésekor...a közös családi fotózkodás...mikor az jár a fejedben a következő alkalom talán...talán te is a kezedben tartod majd. Már a te picikédnek is integetni kell,hogy figyeljen és elkészülhessen a kép. Majd a következő születésnap...névnap...vajon, melyik évszakban ünnepeljük majd a születésnapját!? Megvan a név amit szeretnénk...a lány éppen téli hónap, a fiúcska nyári...teraszon grillezhetünk...a vágyak...s az üres állandó várakozás. A telefon, hogy haladunk-e a listén előre. A telefonhívás mi hol ,,feldob,, hol letör, úgy három havonta. Újra felállni,pozitívnak maradni,nehéz...! Nekem az segített, hogy elkezdtem begyűjteni a pici holmikat. Készülődtem. 2016-ban még azt gondoltam mi leszünk az a pár , akik úgysem fognak jönni aktualizációra...
Gondoltuk, olyan laza ,,kritériumokat,, szabtunk meg, nem lehet, hogy mi eddig várunk. Meg kell határozni, hogy mit szertnénk: kor, identitás, egészségügyi állapot tekintetében...meghatározható a kicsi neme is. Ez alatt a két év alatt rengeteg fórumot olvastam ebben a témában .A nagy többség egészséges fehér bőrű kislányt szeretne. Mindenki a szívére hallgasson,csak őszintén. Bár elmondják a kicsi babáknak keresnek Szülőt,nem.lehet könnyű feladat. Mindannyian kissebb babát szeretnénk, hogy átélhessük a mászó, majd totyogós éveket, annak.minden örömével- bánatával együtt.
2019 Áprilisa van, hivatalosan a top 20'-ban! Ilyenkor már oszt meg szoroz az ember...de senki nem tudja igazán! Az év elején.még azt mondták, hogy telefonáljak információért áprilisban...ha ők addig nem hívnának! Ott volt a remény pici szikrája...!
Majd informálódtam árilis elején...top 20. Ez évben, már biztosan, de nemtudni előre, hogy melyik hónap. Még ősz előtt...valószínű nyáron. Ha kirándulást tervezünk, szóljunk Nekik mindenképp...vagy inkább ne is tervezzmnk hosszabb kirándulást nyárra. Szóval ez már az izgatott várakozás időszaka. Nemtudom melyik volt a nehezebb, mikor vártul, hogy listára kerüljünk, vagy mikor csak csendben arra vártunk,hogy teljenek a hónapok...ez a célegyenesben, hogy teljenek a hetek...Úgy érzem az egész folyamat nem.más, mint reménnyel teli Várakozás....

Kövessétek majd nyomon eme párnak a célegyenesben való...illetve ,,célba,, érését a várakozásuk gyümölcsének történetét!

Olvassátok kérlek a blog történeteket, akár az elejétől, hogy egymásra épülve egységes történetet és képet kapjatok az adoptálásról több szempontból nézve. Szóval olvassatok,osszatok bátran és írjatok továbbra is, hiszen örömmel veszem. A következő részben, pedig megismertetlek benneteket a testvéremmel való találkozásommal s annak minden ,,hozadékával,,!

M&M

Az ùt keresès...

Amint már emlìtettem a tegnapi rèszben, hârom fő jellemzője van az örökbe fogadott gyermekeknek. Ez nagymèrtèkben függ attòl, hogy milyen a gyermek jelleme...mit ,,hozott magával,,
Szinte minden Szülő fèl attól a folyamattòl mikor a gyermeke akinek felnőtt korbam kell lennie a keresès elkezdèsèhez, hogy mit talâl s mennyire vâltozik meg a viszonyuk.
Mìg règebben lènyegèben csak a titkos örökbe fogadâs lètezett, ìgy azt alkalmazták
Nálunk is titkos örökbefogadás voly, ami azt takarta, hogy az Èletet adòim lemondtak ròlam,miután örökbe adhatò lettem elkezdődött a jogi procedùra ami azzal járt többek között, hogy 9 hònappal a kihelyezès után vègleg a Szūleim nevère kerülhettem. Ìgy megváltozott a vezeték nevem,ezáltal már nemcsak èrzelmileg,de jogilag is a szūleim gyermeke lettem! :)
Mivel általában más keresztnevet adnak az Èletet adòk, mint amit viselünk ìgy sok esetben a keresztnèv is változik.
Ìgy lettem Michaelábòl - Mónika ;)
Szeretem mindkèt nevemet, hiszen mindkettő hozzám tartozik ès mindkettőt a szüleimtől kaptam. A Mònika főleg Apukám kìvánsága volt, ő ugyanis mindìg arra vágyott, hogyha Lánya lesz Mònika legyen ;)
Azt a tènyt, hogy előzőleg Michaela voltam kamaszkoromban tudtam meg. Nem volt idegen a teljes nevem sem, megèrtettem ,hogy az èletkezdetemhez a másik nevem tartozott a mostani èletemhez pedig a Szüleim által választott nèv. Èreztem viszonr egy enyhe kettősséget ami a keresztneveimet illeti, ìgy ma már mindkettővel szìvesen azonosulok :) !
A három kategòria közül èn a mâsodik vagyok, ami a mi esetünkben annyit jelentert, hogy többzör is átbeszèltük a Szüleimmel, hogy ha tâmogatnak benne az előző èletem család tagjait szeretnèm megtalâlni.
Támogattak ès nyitottan jò szìvűen közeledtek a témához! Jòl tudom, hogy a fèlelem is jelen volt, de mivel megèrtettèk az Anyukámèk, hogy az èletem nem Nyèkvárkonyban kezdődött igy támogatòak voltak. Nagyon fontosnak tartom ezt a fajtq Szülői támogatást , hiszen ezáltal mèg jobban mélyül a bizalom ès erősödik a szeretet kapcsolat a Szūleinkkel. Ha átlèpjük a fèlelmeinket ès támogatòan ott vagyunk a gyermekünk mellett az út keresèsnél az a gyermek nem fog ,, elvágyòdni ,, hanem sokkal közelebb kerül hozzánk. Ez nálunk is ìgy volt !                      Egy vèletlen szerű dolog, egy orvosi akta betekintèse által derült ki egy számomra örömteli hìr mègpedig, hogy vannak testvèreim. Azthiszem innen egy ùj időszámìtás kezdődött számomra ;)
Mivel már felnőtt korban voltam ìgy jogilag is megengedett volt, hogy keressem az Èletet adòkat ès a testvèreket...ami egyáltalán nem volt egyszerű feladat 15 évvel ezelőtt! A bürokrácia ùtvesztőiben nagyon lassan ès nèha remèny vesztetten haladtam a keresès ùtján. Több mint egy èv kellett ahhoz, hogy egy idegen országban megtaláljam a Bátyámat!
Sosem felejtem el azt az èrzèst, amikor a neve a telefon számával együtt ott hevert az asztalon. Annyi èv annyi várakozás ègy vágyakozás után tárcsáztam .....
Az Anyukámat, hogy megosszam vele a hìrt ...meg van az egyik testvèrem, aki idegen országban él...dolgozik!
Nagy bìztatást ès erőt kaptam Èdesanyámtòl, hogy hìvjam fel bátran....
Megtettem.....

Ha èrdekel Titeket, hogy mi törtènt a tovâbbiakban, tartsatok velem továbbra is. Osszátok ès ìrjatok bátran! 

M&M

A legdrágább kincs...

Ahogyan a kincsesláda őrzi, óvja az ékszereit és kincseit, az én Szüleim szintúgy óvtak és féltettek. Biztosítottak afelől, hogy ha bármi kérdés felmerül bennem az adoptálással kapcsolatban, azt bátran kérdezzem meg. Kilenc évesen értettem az adoptálás lényegét, de mikor elmesélték az én életkezdetemet akkor igazán nem kérdeztem, valahogy,akkor abban a pillanatban nem éreztem szükségét. Később...pár év múlva már több kérdés megfogalmazódott bennem, de a világ összes kincséért sem akartam a kérdéseimmel a Szüleim lelkébe gázolni. Viszont a kérdések megmaradtak bennem, ezért ahogy megígértették velem Anyukámék...kérdeztem.
Emlékszem az első és legégetőbb kérdésem az volt, hogy hol voltam gyermek otthonban, meséljék el újra milyen volt az amikor megismertek?! Ezt a történetet sokszor el kellett Anyukámnak mesélni, mint egy mesét...amit szerettem és ahogyan hallgattam valahogy különlegesnek éreztem magam! A kérdéseim nem voltak tudatosak, inkább amit éreztem az adott időszakban azt kérdeztem. Érdekes mert mindíg másra voltam kíváncsi életem más- más momentumaira. Néha úgy tűnt, hogy nem is én vagyok a saját történetem főszereplője, hiszen az első két évem mintha nem is létezett volna...
Pedig létezett...csak éppen fizikai emlék képeim nem voltak, de lelkiek biztosan.
Úgy emlékszem a kezdeti kamaszkoromban kezdett el érdekelni jobban,hogy kik azok az emberek akik engem e világra teremtettek. Mivel az Anya és Apa szó nem kapcsolódott velük össze az én gondolataimban, az Életet adók kifejezést nem ismertem , így sokáig nem is tudtam ,,megszólítani,, Őket. A kiváncsiság pedig idővel egyre nagyobb méreteket öltött még pedig ki szült meg?
Hogy hivják? Vajon hogy néz ki ? Miért és mi történt?
Szerettek? S a legsúlyosabb kérdés amit többnyire csak magamnak tettem fel, miért nem kellettem nekik...vajon miért hagytak el? Egy kamasz lány gondolatai, érzései meglehetősen bonyolultak és változatosak, az én érzéseimre ez hatványozottan érvényes volt!
Voltak időszakok amikor haragudtam rájuk, volt időszak amikor a kiváncsiság volt erősebb. Mindíg próbáltam kamasz ,,fejjel,,is arra ügyelni, hogy ne sértsem a kérdéseimmel a Szüleimet, de ezek a kérdések egyszerűen elkerülhetetlenek voltak. Minden adoptált gyermek felteszi ezeket a kérdéseket, önmagának a Szüleinek. Ezek azok a nélkülözhetetlen kérdések amelyeket fel kell és tisztába kell tennünk, hogy harmóniában lehessünk magunkkal a múltunkkal...a jelenünkkel és a jövőnkkel.
Az én Szüleim féltettek és féltek...hiszen minden örökbe fogadó Szülő fejében megfordul az irreális kérdés, hogy mi van ha a gyermekem majd ,,hozzájuk húz,, ???
Én ezt azért nevezem irreálisnak, hiszen ha mi Szülők biztos érzelmi és bizalmi stabil hátteret biztosítunk a gyermekünknek az nem fog ,,el vágyódni,, !
Ha őszintén válaszolunk a feltett kérdésekre, és segítjük a gyermekünket, hogy a helyére tegye az identitásbeli kérdéseit akkor az a gyermek hálás lesz...nagyon hálás!
Ahogy említettem féltettek , ami teljesen érthető így volt információ amit később tudtam meg!
Tudjátok...három fajta örökbe fogadott gyermeket különztetünk meg!
- Van olyan akit nem érdekel a múltja, az életkezdete az életet adói...az identitás kérdés!
-A második fajta, akiket ez mind érdekli és meg is keresi a másik ,,családját,,és későbbiekben is kapcsolatot tart velük!
- A harmadik pedig megkeresi őket, de amint meglátja és megtalálja a kérdéseire a választ, le is zárja magában és többet sosem érdeklődik!

Hogy én melyik ,,kategória,, vagyok? Tartsatok velem és hamar kiderül!  Osszátok és irjatok bátran!

M&M

A legbecsesebb ajándék

Azt hiszem mindannyian egyetértünk abban, hogy minden ember életében a gyermek a legszebb ajándék. Aki bearanyozza a minden napjainkat, aki által értelmet nyer az életünk.
S ha nincs gyermek azt is tudjuk jónéhányan, hogy a lelkünk üressé válik.
Egy gyermeki szív a legtisztább, az ő lelkük a legbecsesebb ajándék...nekünk szülőknek, felbecsülhetlen érték! Bármilyen úton is válunk szülővé, nincs ettől nemesebb életfeladat és szeretet kapcsolat. A mi feladatunk nem csak annyiban merül ki, hogy anyagi vagy fizikai biztonságot nyújtsunk gyermekeinknek, hanem a mi feladatunk, hogy biztos érzelmi alapokat adjunk és ezáltal virágba borul a lelkük. Egy szülőpár, de főleg egy Anya a gyermeke számára a legbiztosabb ,,pont,, amíg csak él! Nincs erősebb és csodálatosabb az Anyai szeeretetnél, óvó féltésnél!
A gyermekeinket szó szerint ajándékba kapjuk, hogy tanítsanak bennünket...igen tanítanak minket türelemre, együttérzésre és főleg Szeretetre! Olyan mértékű szeretetre amit nem lehet irásba vagy szavakba foglalni...! Mivel ők a mi útmutatóink és tanító mestereink, ezért nekünk az a feladatunk, hogy figyeljünk az igényeikre s aszerint járjunk el. Szomorúan látom és hallom egy-egy Anyuka társamtól, akik összehasonlítják a gyermekeiket az élet bármely területén. Sajnos sokszor még a pedagógusok és nevelők is. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk a ,, kulcsot,, a gyermekeink szívéhez. Mivel minden gyermek más életfeladattal érkezik, ezért nminden Szülőnek más területen kell fejlődmie és tanulnia. Már az újszülöttek is tanítanak bennünket, nincs két egyforma igényük, lelkiviláguk. Mindegyik különálló kis lélek személyiség s más feladatokat bíznak ránk! Az a szülő aki adoptál nem csak egy csodálatos lelket ment meg, hanem önmagát is...mégpedig a sivár magánytól!
Mindannyiunk igénye szülővé válás és a szeretet kapcsolat kiépítése és ápolása. Talán egy kívülálló nem is érti meg, amikor egy Szülőpárhoz méltatlan kérdéseket tesz fel...
Nem félsz más gyermekét felnevelni?
Nem félsz, hogy rossz útra tér?
Nem tartasz attól, hogy kevésbé fogod szeretni mivel nem Te szülted?

Rengeteg ilyen és hasonló kérdéssel kell megküzdeni a leendő Szülőknek sajnos!
Én szeretném ezeket a tévhiteket minél hamarabb eloszlatni. Az a Szülőpár aki adoptál ugyanúgy megérkezik a szerepébe, mint aki hagyományos úton válik Szülővé. Meg kell értenünk, hogy akik örökbe fogadnak azok ugyanúgy a saját gyermekeiket nevelik, mint akik a vérvonalat adják tovább. Tényleg nincs különbség ...talán csak annyiban,hogy az adoptálás által megtett hosszú út, és várakozás még bölcsebbé és elfogadóbbá tesz bennünket és a gyermekünket. A biológiai szülők által nemzett gyermek ugyanúgy térhet ,,rossz útra,, mint az adoptált!!! Ezt teljesen más külső tényezők befolyásolják. Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hogy az adoptálás egy hosszú és nagy önismereti út...egy csodálatos út amelynek végén ott a hőn áhított gyermek, aki által Szülővé válhatunk.
Ez a folyamat és szeretet kapcsolat egy felbecsülhetetlen ajándék...

Bátran osszátok és irjatok továbbra is, becsüljük meg életünk minden egyes momentumát, a szeretet kapcsolatainkat,a gyermekeinket és magunkat!

M&M

Nekem két születésnapom van...

Tudjátok én nemcsak egy születésnapot ünneplek évente...nem ám!
Közel 35 éve láttam meg a napvilágot egy szép nyári estén. Aznap este még egy lélekkel lett gazdagabb a világ, méghozzá velem. ..Elindult egy csodálatos életút, méghozzá az én utam!
Nehéz sorsú emberek közé érkeztem, egy olyan Anya kezébe aki nem élhette meg a nőiességét ás anyaságát, aki előtt nem volt megfelelő Anyai minta.
Nem felmenteni szeretném az Életet adómat, de hozzátartozik ez is a rögös kezdetekhez...
Ha a folyamatos női generációs problémák megoldatlanok, ha nincs előttünk megfelelő anyai példa, ha fiatalok vagyunk és szeretetlenség vesz bennünket körül, akkor nemtudunk kiteljesedni Nőként...Anyaként!
Ez történt a mi esetünkben méghozzá többszörössen is ( erre még visszatérek )'!
Közel fél év után jött az Életet adók részéről a döntés, hogy nem ők lesznek azok az emberek akik fizikailag kísérnek az utamon....az úton amely több felé ágazik!
Az Ő feladatuk akkor azon a ponton véget ért...hogy mindörökre - e? Erre a kérdésre is érkezik majd válasz!
Miután a Szüleimmel egymásra találtunk, egy teljesen más élet érkezett el számomra. Más élet, új otthon s gyakorlatilag egy új Családot és identitást kaptam, ami a nevemet is érintette!
Ekkor még csak két év telt el az életemből, de talán több esemény volt már mögöttem, mint másnak aki már élt 30 évet. Úgy vélem nagyban hozzájárult ez ahhoz, hogy olyan ember lettem amilyen. Természetesen a szülői szeretet és nevelés is nagyban hozzájárult a személyiségemhez, de azt meg kell említenem, hogy minden adoptált gyermek mögött ott van egy történet...egy történet...ami meghatározza valamilyen szinten a későbbi élete lefolyását, de hogy ebből a pozitív vagy negatív rész lesz,-e erősítve az nagyban függ a Szülői hozzá állástól, később pedig tőlünk!
Ha ,,felülről,, nézek rá az életemre én elmondhatom, hogy szerencsés nő vagyok aki kiteljesedhet/ett a Családjában, a nőiességében, az Anyaságában a lelkében. Itt gondolom érzékelitek Ti is a kontrasztot, míg az Életet adó nemtudott ilyen módon kiteljesedni, nekem ez az esély megadatott ugyanis az én Anyai mintám, példám megvolt...én szeretetben nőttem fel és engem megbecsültek. Nagyon sok ...sőt szinte egy emberi sors múlhat azon, hogy milyen az élet kezdete...milyen a Családja !
Nem sokkal a kilencedik születésnapom előtt mondták el a Szüleim, hogy adoptáltak méghozzá nagyfokú féltéssel...hiszen féltettek! Alapiskolában harmadik osztályos tanuló voltam, amikor is egy gyermek vita hevében egy osztálytársnőm száján ez az információ nem a legszebb formában kicsúszott!...Mai szemmel nézve azt mondom, hogy az adoptálás az akkori társadalomban egy óriási tabunak számított, de mégis beszéltek róla...s itt jön annak a diáktársam Anyukájának a felelőssége aki ilyen ilyen információt bízott a kislányára aki bizony nem rendelkezett olyan lelki érettséggel,hogy ezt az információt kezelni tudná.
A szavak ereje...nem is tudjuk sok esetben, hogy egy rossz időben, rosszul megfogalmazott mondat mit indíthat el a másik emberben!
Ugorjunk viszont vissza arra az áprilisi délutánra amikoris a Szüleimmel leültünk a nappaliban és nagy odafigyelés közepette elmesélték saját szavaikkal az adoptálásom tényét. Mivel közel kilenc éves voltam így sok mindent megértettem,de sok mindenre nem volt rálátásom hiszen én szeretetben és biztonságbam nőttem fel!
Főleg Anyukám próbálta elmesélni és érzékeltetni a tényt,hogy Nekik sajnos a megszokott biológiai úton nem lehetett gyermekük, holott mindíg is gyermekre vágytak....és vártak...nem is kevesett, hanem 16 évet!
Próbálták amennyire ezt lehet szépen a koromnak megfelelően elmagyarázni, hogy egy Néni hasában fejlődtem kilenc hónapig, sőt ,,velük,, is kezdődött az életem s mivel ők akkori helyzetükben nem voltak ,,alkalmasak,, engem nevelni így ezt a hálás ,,feladatot,, a Szüleimre bízták! Hogy jobban megértsem a történetet egy kisfiú Andris történetét is elmesélték ami a Nekem két születésnapom című könyvben megtalálható!
Egyszerűbb volt így megértenem, hogy több gyermektársamnak is így vagy hasonlóan kezdődött az élete.  S akkor még nem kérdeztem....akkor nem!
A gyermeki elme oly csodás...annyit ért meg, amennyit képes befogadni...nem többet és nem is kevesebbet!
Így elmondhatom, hogy nekem két születésnapom van, az egyik amikor megstülettem,a második pedig mikor haza érkeztem :)

Kérlek továbbra is írjatok és osszátok a blog történeteket, hogy minnél több emberhez eljuthassunk :) a folytatás pedig garantált !

M&M

Csodálatos találkozás...

Úgy vélem semmi sem történik ok nélkül. Nem véletlen, hogy bizonyos emberekkel találkozunk...ezen találkozásosok alkalmával lenyomatot hagyunk a másik lelkébe...mindörökre. Új barátságok, lélektársi kapcsolatok születnek, melyek elkísérnek bennünket az utunkon. Az úton mely néha belátható és jól járható néha pedig göröngyös és járhatatlan!
Gyakran elfáradunk a hosszú úton és ilyenkor meg-megállunk, esetleg hátra tekintünk, hogy mennyi utat tettünk meg...Amnnyiben úgy érezzük, hogy vállainkon nehéz súlyok vannak ...tegyük le őket és haladjunk tovább a következő állomásig ...ami ott van a közelben és talán nem is kell egyedül tovább mennünk!
Haladhatunk tovább kéz a kézben tovább terheinket egymással megosztva a látható cél felé!
Csodálatos találkozásban volt ma részem egy olyan emberrel és Nővel...aki már Édesanya ,ha nem is fizikailag, de lelkileg már igen. Elindult az Anyává válás útján! Tudja és érzi már, hogy mely állomásokon kell megállni és időznie, tudja már hogyha kifújta magát erővel telve indulhat tovább.Tudja és látja következő állomást, a célt ! A mai állomáson együtt időztünk és vártunk...vártuk, hogy létre jön e a mi lélek találkozásunk!?
Igen létrejött! Amikor meg sem kell szólalni, mert érti a másik amikor elég egy félbehagyott mondat hiszen úgyis befejezi. Egy erős Nő aki nemsokára Édesanya, aki kitárta a lelkét a szívét, hogy fogadni tudja a gyermekét akit Neki szántak!
A gyermek aki majd erőt ad, akit szívből szerethetnek és már mindíg lesz társuk az úton!
Csodálatos önismereti út ez amikor le kell győznünk a félelmeinket, a gyarlóságainkat amikor teljes valónkat látjuk minden hibánkkal és szépségünkkel együtt! A várakozás...mely önuralomra, türelemre tanít, hogy ezt a türelmet és kitartást tovább adjuk....annak a gyermeknek aki már vár ránk valahol ezáltal csodálatos találkozásokat létrehozva!

Nem voltál elhagyva,
hiszen csak Rád vártunk
Veled lesz teljes
A mi kis családunk

Kerestünk Téged
szíved a szívünkkel
S hogy megláttunk tudtuk
A gyermekünk Te leszel

Mielőtt Rád leltünk,
röppenésre vágyva
szívem kismadárként
ült a kalitkában

S, hogy szemedbe néztem
kinyitottad zárját,
S szíved egére csaltad
szívem madárkáját!

Mert Anyaként,én hidd el
csak repülni vágyom
s, hogy szíved kék egéről
Ne kelljen elszállnom

S úgy szeretlek Téged
szívárványos Egem
meggyógyítod szívemen
Az összes apró sebem!

M&M

Flamingó

Tudom...azt ígértem, hogy majd csak az ünnepek után jelentkezem, de ma eszembe jutott valami...amit úgy gondolom, hogy megosztok Veletek :)
Ismeritek a Flamingót? Azt tudjátok miért szeret inkább fél lábon állni? Régebben a tudósoknak az a teóriájuk volt, hogy azért állnak a flamingók fél lábon a vízben többnyire, mert így óvják meg testüket a lehűléstől. Képzeljétek ez az állítás nem helytálló, ugyanis mára már bebizonyították, hogy fél lábon állva szinte semmilyen izom munkát nem kell kifejteniük,azzal szemben mintha két lábon állnának.
Szóval nekik úgy kényelmes, ha fél lábon állhatnak hiszen így teremtik meg az egyensúlyt!
Ti hogy teremtitek meg az életetekben az egyensúlyt? Hogyan kényelmesebb?
Tudjátok nekem iszonyat sok munkám van abban, hogy más ,, szemüvegen keresztül nézzem a dolgokat ,,
Megtanultam, hogy egy ,, problémának,, több megoldása van, hogy a válasz mindíg bennem van...
Ha szeretem magam és egyensúlyba hozom a lelkemet az életemet én is kényelmesen és minden fizikai megterhelés nélkül tudok akár fél lábon állni...mint a flamingó...
Ahhoz, hogy ennek a tudásnak a birtokában legyek ,,el kellett ,, mennem Család állításra...a tudást a tapasztalást amit kaptam egy életre szóló ajándék...ez az ajándék szükséges ahhoz, hogy másként nézzek az életemre, az adoptálásomra...a családi és társadalmi viszonyaimra...az életemre!

blehi.blogspot.com

Olvassátok akkora szeretettel a blogot, mint ahogy én írom Nektek. Kívánom Mindannyiunknak, hogy kényelmesen érezzük magunkat akkor is, ha fél lábon állunk...
Szeretettel : M&M

Hiányzó Láncszem

Az egyik legősibb èrzès az Anyai èrzès , a kezdetek òta. Ahogy a kezünkben tartjuk a gyermekūnket, a legszebb ès legszentebb èrzès költözik a szìvünkbe, a szeretet ès fèltès èrzèse...amely èletünk vègèig elkìsèr. Ezt èrezte Anyukám is, csak hatványozottabban, ami teljesen èrthető volt. Bárhogy is nèzzük meg kellett mindenkinek èrkezni a saját szerepèbe, hogy kèsőbb Csalâdkènt funkciònáljuk. Ahogy megérkeztem az otthonomba meg is ismerkedtem a közelebbi családtagokkak,akik nagyon vártak mint a Nagyszüleim, Dèdmama...aki már idős volt nagyon, de mint a puskábòl ,,kilőtt golyò,, szâguldott felém, hogy lâthassa  legkissebb dèdunokát ès szìvèbe zárja! Mindkèt Szūlőm rèszèről nagy szeretettel fogadtak a rokonok, ùgy illeszkedtem a Családba, mint a hiányzò láncszem. Idegenek közelsègèt eleinte nehezen fogadtam, de idővel a kezdeti bizalmatlanság elmùlt . A mi kezdetūnk sem volt zökkenőmentes, hiszen voltak dolgok amelyekben nem ùgy teljesìtettem, mint a korosztâlybeliek, ès valamilyen szinten össze kellett szoknunk, hogy családkènt tudjunk funkcionálni...ami rövid időn belūl be is következett. Szerettek ès òvtak mindentől, talán kicsit jobban is, mint az átlag, de ez is èrthető. Fizikai emlèkkèpeim ezekből az időkből nincsenek. Sikeresen megtörtènt a beilleszkedès, de voltak negatìv megnyilvánulások is de elenyèsző. Volt akik szemrebbenès nèlkūl közöltèk a Szūleimmel, hogy legyenek rèsen  hiszen idegen gyermeket nevelnek! Körūlbelūl egy èv után kerūltem a Családi vezetèknèvre ès ekkotr változott a keresztnevem is. Erre egy kèsőbbi rèszben kitèrek, minthogy arra is ,hogy hogyan ès mikor hozták a tudomásomra a Szūleim az adoptálás tènyèt.Kitèrek majf az identitás keresèsère is ès mindarra ami ezzel járt! Nagyon nagy erő van minden örökbe fogadò szülőben, hiszen èveket várnak ès nem keveset 3-4-5 èveket...van,hogy többet is. Sok esetben meg kell várni, hogy a vèrszerinti szūlők lemondjanak a gyermekükről. Ha ez a lemondás nem következik be a gyermek kissebb èletkorâban, sajnos nehezebb is lesz a sorsa! Általában a leendő Szülők babát vagy kisgyermeket szeretnènek adoptâlni,tehát minnèl korosabb a gyermek ùgy csökkenek az esèlyei, hogy Családba kerüljön...!  Ezek a nagyobb gyermekek ùgymond ,,keringenek,, a rendszerben! Szerencsèsnek mondhatom magam, hogy idejèben egy nagyszerű ès szerető Családba kerültem.

Anyukâmhoz...



Elveszett voltam,

Mìg magadhoz nem vettèl,

Mint saját gyermekedet,

èpp ùgy nevelgettèl.



Otthont adtál nekem,

s szerető karodat ,

gondoskodva lested

Minden òhajomat.



Te ringattál engem,

amikor mèg fèltem,

többet adtâl nekem,

amit èn remèltem.



Hálás vagyok neked,

hogy vigyázol reám!

Az Isten is áldjon meg,

Drága Anyukám!

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.Nyugodtan kèrdezzetek bármi èrdekel Titeket, ìrjatok ès osszátok bátran a blog linkjèt, ahol az összes rèsz láthatò! Kedden jelentkezem a következő rèsszel, ahogy halad az idő egyre èrdekesebb lesz maga a lèlek folyamat. Várom továbbra is a vèlemènyeket.Mindenkinek áldott ès Kellemes ünnepeket kìvánok. Kedden találkozunk! A blog linkje;

blehi.blogspot.com

M&M

Kaleidoszkóp

 Emlékeztek?
Kaleidoszkóp...néhány szimetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve megsokszorozza az apró színes tárgyak képét. A kép a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációkban változtatható ami minden várakozást felülmúl!
Várakozás.... a mai részben megszólal egy házaspár Hölgy tagja ...egy leendő Édesanya aki várja/ák a Csodát...
Ma Ő mesél Nektek...

,,Rák csillagjegy vagyok, a családcentrikus!-Már kislányként tudtam, hogy képzelem el az életemet...csakis Anyaként! Neveket válogattam, ábrándoztam. Felnőttem, s az élettől egy nagy szerelmet kaptam ajándékba. Évek teltek,ugyanúgy szerettük egymást ha még nem jobban...a gyermekáldás azonban elmaradt! Orvosok, szívhang nélküli terhességek, korai vetélések,genetika...együtt nem lesz soha. Kegyetlen játéka ez az életnek, ami vagy megerősít vagy széttép. Jött a döntés amel már évekkel ezelőtt szóba került, akkor elvetettük mondván még korántsem próbáltunk meg mindent.

2015 Április volt az az időpont, amikor azthiszem elfáradtunk. Lelkileg addig bírtuk egymást támogatni ezen az úton.

2015 az elhatározás éve...!

Csinosba öltöztünk...hiszen Szülők leszünk, mert szívből ezt szeretnénk. Felkerestük a családügyi hivatalt...örökbe szeretnénk fogadni...!

Kézhez kaptunk egy nyomtatványt egy csomó általános kérdéssel...de a végén ott volt a legfontosabb...miért szeretnénk örökbefogadó szülők lenni? A válasz rendkívül egyszerű gondoltam...esélyt adjunk egy kisgyermeknek, hogy Családban nőjjön fel, s általa mi is megtudjuk milyen Szülőnek lenni. Szükségünk volt tehát erre a nyomtatványra...orvosi igazolásokra, hogy stabil egészségügyi az állapotunk mind fizikai és pszichikai vonalon, s hogy nem vagyunk büntetett előéletűek. Mikor ezeket begyűjtöttük, visszamentünk a családügyi hivatalba, hogy megkapjuk az engedélyt a pszichológiai  felkészítés elkezdésére. Igen...mert erre is szükség van, hogy  várakozó listára kerülhessünk. Az elbírálás egy hónapot vett igénybe, ekkor még azt hittem ez életem leghosszabb egy hónapja.

2015.Szeptember...végre elkezdődött 26 óra pszichológia, nem bánom...miden párnak ajánlanám...mindenkinek aki családot szeretne alapítani. A foglalkozás heti egyszer volt.

2015.december 18.án fejeztük be...ünnepek előtt így esélyünk sem volt abban az évben várólistára kerülni. Vártunk hát...

2016 februárjában a hivatalból családlátogatáson voltak nálunk. Háztűznézőben, ahogy én hívom. Akkoriban még albérletben laktunk, de ez nem okozott problémát, mindent megfelelőnek találtak! Így a lakásról és a rólunk alkotott véleményüket újra elbírálásra küldték a járási hivatalba. Megint csak vártunk...

Pár hétre rá megcsörrent a telefon...Sokk!

Visszautasítottak!-Miért? Azért mert közbe munkalyet váltott a férjem, s még a próba idejét töltötte...én brigádmunkás voltam, a lakásunk albérleti szerződése lejárt az év novemberében...nekem szegezték a kérdést mi van ha nem hosszabítják meg? Ekkor kicsit ,,kibuktam,, ! A várakozási idő 2-2,5 év mondták akkor...ez idő alatt bármi történhet. Futottuk a követező kört...Párom kapott egy igazolást, hogy számítanak rá a próbaidő letelte után is. Kaptunk egy igazolást, hogy nincs elmaradásunk, nincs velünk probléma így biztosan meghosszabbitják az albérleti szerződésünket. Apróságok,de elcsúszik rajta az ember.

2016 Március...sikerült hát...végre listán vagyunk! Most már csak várunk..várunk újra...! Sokan kérdezik, miért kell annyit várni, miért kell lista?-Annyi gyerek van...Nektek kérdezőknek ez fura...nekem meg az a morbid, hogy évek óta arra várok, hogy mikor mond le egy Anya a legnagyobb kincséről, s nekem adja. Rám bízza, remélve, hogy jó szülei leszünk. Én tisztelem, becsülöm érte.

Szülők leszünk, várunk.....

Tartsatok holnap is velem s kalandozzunk tovább az adoptálás világában...más szemmel,új nézőpontok alapján! 

M&M

Csodás Gólyamadár

Amikor az álmok valóra válnak...

Vannak az életünkben olyan pillanatok, események amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek. Néha búcsúznunk kell, engednünk...elengednünk, hogy életet adhassunk, teret adva új lélek találkozásoknak. Ez a találkozás a mi esetünkben is egyszeri és megismételhetetlen volt...azon a májusi napon,azon a délutánon megállt egy pillanatra az idő...megállt,hogy azt a pillanatot úgy véssük a szívünkbe, hogy ne halványódjon el az emlék sosem. Az idő kerekét előrehajtani lehetetlen, de vissza forgatni lehetséges egy pillanatra...a nagy talákozás pillanatára......
Két különleges embernek , két különböző országban kellett találkozni ahhoz, hogy együtt átélhessék a Csodát...azt a csodát ami több okból nem jött és váratott magára. Gyötrelmes nappalok és éjjelek váltották egymást, az öröm gyakran keserűségbe csapott át s az ég felé számtalan kiáltás hallatszott....
Miért nem adsz nekünk gyermeket, miért várakoztatsz? Ezek a kérdések záporoztak gyakran Isten felé és amíg a válasz nem érkezett ,addig kivizsgálások garmada, műtétek sora,vetélések, csalódások sorozata vártak a Szüleimre. Amikor a sok miértre nincs válasz, mikor a lelkünk a legmélyebb szinten van,mikor úgy érzed ennek a sötét éjnek soseml lesz vége akkor kel fel a Nap és akkor...igen akkor történnek a csodák.
14 év házasság , harc és lelki vívódás után  jött az elhatározás, hogy Szülőnk leszünk és gyermekünk lesz csal másképp! Az Anyává Szülővé válásnak több formája van, az egyik ilyen forma, hogy kitárjuk a szívünket a lelkünket és annyira megerősödünk ,hogy készen állunk arra , hogy beengedjük azt a Csodát az életünkbe ami ránk vár ...akit nekünk szántak!                                                   Az a gyermek aki vár mondjuk egy gyermek otthonban, az a gyermek aki két élet és létezés között lebeg ( jelen történetben én) ... megerősödik,megedződik és túl él...túl él mindent, mert ott a tálentum az erő és a kitartás! Több mint egy év telt el várakozásban,két élet között lebegve néha boldogan,de többször sírva, hogy szeressenek,öleljenek, hogy csakis értem éljenek! Minden gyermek egy valóságos Csoda, ezért is ne csak szeressük, de tiszteljük a gyermekeinket hiszen Ők a mi legnagyobb tanítóink, akik tanítanak szeretetre,alázatra,bölcsességre, de legfőképpen önismeretre. Ezek a kis Lelkek aki várnak gyermekotthonokban vagy éppen nevelőszülőknél, kapnak egy óriási nagy ajándékot az élettől mégpedig a kitartás és bölcsesség ajándékát...!
Egy gyönyörű ( ma már szlovák) Nyugat szlovákiai város gyermekotthonában éltem több mint egy évet, közel 15 hónapot ahol gondoztak,neveltek talán még szerettek is! Az ott dolgozók próbáltak minket felkészíteni a nagy csodára, a találkozásra amire felkészülni nem is lehet, azt át kell élni. Viszont meg kell mondjam ezt a csodát is kevesen élhetik meg,amíg a vérszerinti Szülők le nem mondanak. Mivel az én vér szerinti szüleim ezt a döntést meghozták, ezért szerencsés voltam és adoptálhatóvá váltam. Az az Életet adó Anya aki nem mond le a gyermekéről, de nem is neveli ...Ő szinte ,,halálra,, ítéli a gyermekét. Ezek s gyermekek ,,keringenek,, a rendszerben gyermek otthonból ki és be járhatnak de igazi Család érzetük sosem lesz. Az én.Életet adóm egy felelős és tiszteletre méltó döntést hozott velem kapcsolatban és megadta az új élet lehetőségét!
Amint erre már utaltam az Életet adó Anyák nem feltétlen rossz emberek, sőt...oda adják a legdrágább kincsüket, hogy szeressék és neveljék Őket! Én igy gondolok rá hálás szeretettel.
33 éve lesz Májusban , hogy a gyermekotthonban ami otthonunktól kb. 180 km.re van megismerkedhettek velem a Szüleim :)                                                         Talán a sors, talán a véletlen műve, hogy a 3 örökbe adható Kislány közül én voltam a legfiatalabb és a szerencsés kiválasztott :)    Jogos a kérdés, ugyanis amint odavittek a Szüleimhez és várták a reakcióimat én Apukámhoz kéredzkettem, hogy az ölébe ülhessek :) Mindössze 21 hónapos voltam....Nem volt kétség a Szüleimben, hogy immáron itt a Lányuk és ők általam megérkezhettek a Szülői szerepükbe. A hozzám vezető úton az autó út mellett egy tónál gólyák álltak...  Tamás unokatestvérem.aki egy évvel idősebb,mint én kijelentette, hogy a Gólyák hozzák Juci Néniéknek a babát, na meg persze Ő!             Ezen a napon a mi óránkon is megállt az idő...az idő mely sokszor kegyetlen de gyakrabban kegyes hozzánk.                           Mivel az én.adoptálásomnak ez egy kicsi szelete, ha kiváncsiak vagytok az új Családomba való beilleszkedésre vagy  a régi hozzá tartozókra  testvérekre ha vanak....? Itt kiderülhet.Rengeteg megvilágitásból érzékeltetem az adoptálásomat,annak tényét és a múlt és jövő kapcsolódását!        Érdekel Titeket?   Ha bármi kérdés vagy kérés felmerül szóljatok!

Üdvözlettel: M&M

Úgy vélem egyáltalán nem a véletlen műve, hogy hová születünk, minthogy az sem, hogy kiket választunk Szüleinknek. Mindenki egy nagy ,, csomaggal,, érkezik e világba, amiben az életfeladataink vannak. Ha ezeket az élet feladatokat megtaláljuk és teljesítjük, akkor akár sikeressé is válhatuk.....sikeressé s saját életünkbe vagy éppen mások életében. Azt gondolom, hogy az én Életadóim csomagjában, az volt az egyik feladat,hogy erre a világra hozzanak, s pár hónapig kísérjék az életemet. Miután ezt a ,,feladatot,, teljesítették kaptak egy másikat mégpedig az elengedését. Ahogy említettem is az előző elbeszélésében, ahol nincs meg a megfelelő anyai példa, családi minta, ahol szeretetlenség van az a család nem alkalmas a gyermeknevelésre. Ezek a generációs problémák amelyekre már utaltam. Így kerültem el az életadóimtól fél évesen, egy olyan helyre ahol vigyáztak rám, gondoskodtak rólam egészen addig, míg a Szüleimmel találkoztam! Ez az időszak több, mint egy évig tartott és úgy vélem ekkor kaphattam egy olyan talentumot amely elkísér majd életem végéig :) Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy járjuk a nekünk kijelölt utat hol egymás kezét fogva, néha elengedve azt. Néha ki kell vonulnunk a másik életéből, hogy tovább élhessen a másik, fejlődhessen, ezzel esélyt adva egy új életre! Úgy vélem, ha így tekintek erre a kapcsolatra s az elengedésre akkor minden résztvevőnek ezzel teszem a legjobbat, de főleg magamnak. Ez egy óriási lelki munka eredménye, ez sem véletlen, hogy ezen az úton elindultam...majd erről is írok, ha szeretnétek! Mindenkinek akit bármilyen formában érint az adoptálás, legalább hasonló gondolkodást, eszmefuttatást kívánok, mint magamnak :) ! Nektek akik készültök életetek legnagyobb feladatára, Ti áldott Asszonyok azt kívánom, hogy a Gyermekeitek által tudjatok kiteljesedni,és megérkezni igaz Szülői szerepetekbe!            Pontosan 21 hónapos voltam  mikor hazaérkeztem a Szüleim házába, abba a házba mely az otthonom lett. Úgy gondolom mindannyian óriási utat tettünk meg, hogy létrejöjjön a találkozás...megváltoztatva az életünket. Találkozás...a lelkek találkozása volt ez...múlt és jelen találkozása ....s egy jobb jövő lehetősége . Sorsfordító nap volt az első találkozás, hiszen azon a májusi napon 33 évvel ezelőtt egy új Család született, egy új egység!                   
Ha kíváncsiak vagytok a 33 évvel ezelőtti történésekre, a bürökrácia útvesztőire ami az adoptálási ügyintézést övezte, a haza érkezésemre, akkor holnap is legyetek velem. Bízom benne, hogy ha osszátok e történeteket, amelyek a valóságot tükrözik, eljut sok érintetthez és boldog lennék,ha elindulna egyfajta komumikáció ;)               Tartsatok velem ezen a lélekutazáson!

Csillogó Gyémánt



Engedjètek meg, hogy folytassam a történetet ami már rólam is szòl, a Családomról...sorsokról amelyek bár nem kereszteztèk egymás útját mégis volt egy kapcsolódási pont; Én ;)             
Nehéz belefognom ebbe az írásba, hiszen sok történés van benne ami bizony tragikus véget ért, de én mèg ezekben is megtudtam találni a jót a szépet és  ma már hálatelt szívvel gondolok Rájuk....                                Akik a szüleim lehettek volna, de Ők nem voltak olyan erősek ,mint azok az emberek akik Örökre elfogadtak egy Gyermeket egy Csodát.... Az ne Szüleim olyan generációs problémákat hordoztak, amin segítség nèlkūl nem lehet túljutni... és Nekik nem nyújtottak segítő jobbot. Ezt az Anyát aki világra hozott Èletet adott , nem támogatta az Anyukája, nem volt megfelelő családi minta előtte, hogy vállalhasson, gondozhasson, szerethessen! Ez az Anya akire egy időben  haragudtam, ez a Nő meghozta élete legnehezebb döntését... oda adta a gyermekèt...az egyetlen lányát s így nem válhatott általam Èdesanyávà! Mielőtt tovább lèpek egy nagyon fontos dolgot megjegyzek, amit megtisztelő figyelmetekbe ajánlok!               
 Sokan azt gondolják/átok, hogy az Èletet adó Anyák gonoszak, szívtelen emberek. NEM! Ezek a Nők ( s ez nem túlmagasztalás) a legnagyobb kincsüket adják oda a leendő Szüleiknek, hogy gondozhassák, nevelhessèk ès szerethessèk! Ezek a kincsek vagyunk Mi örökbe fogadott gyermekek, jelen esetben èn ;)                   
Amit mèg fontos ,hogy közöljek Veletek s ez nem statisztika, ez a valòságot tükrözi , ezek az Èletet adò Nők- Anyák korán ès fiatalon meghalnak!  Általában az 50.ik èletèvük előtt elhagyják az èlők világát. Borzasztò nagy terhet vesznek magukra, amellyel nap mint nap szembesūlnek ès krónikus daganatos betegsègben elhunynak. Ez az Örökbeadó Anyák 95 százalékát érinti!!! Tudom most mindannyiòtokban felmerül a kèrdès, hogy az èn Èletet adó Szūleim vajon èlnek-e ? Ha majd szeretnètek erre is kitèrek
s akár a kèsőbbiekben mesèlek is róluk!         Na de térjünk csak vissza a ,,csiszolatlan,, Gyèmántokhoz, mint ami èn is lennèk ;) s azokhoz az emberekhez akiket legtöbbetek ismer is szemèlyesen a Szūleimhez.....azokhoz a Szülőkhöz akik voltak olyan erősek, nyitott szìvűek ès elfogadòak , hogy általam Èdesanyává  ès Èdesapává váltak! Hogy könnyebb-e volt akkoriban az adoptâlási eljárás, az előìtèletek a sztereotìpiák magas falânak lebontása ; NEM....ès NEM... !
 1986 ban èrkeztem haza a Szūleimhez Nyèkvárkonyban. Remek ès nagyon befogadò Családot kaptam , akik soha semmilyen megkūlönböztetèst, negatìv pèldát nem állítottak elèm s itt gondolok a tágabb családra is. Az akkori eszmèk teljesen mások voltak, mint napjainkban ...senki nem beszèlt nyìltan az adoptálásomròl maximum a háttèrből pròbáltak figyelni, èrdeklődni ;) . Viszont nem mindenki volt pozitív, hiszen mikor már nagyobbacska voltam bizony volt, hogy nekem szegeztèk a kèrdèst...nem èrdekel ki vagy, honnan jöttèl?                                            Ki vagyok?
A szūleim gyermeke ;) s mivel èn szerencsès alkat vagyok, ìgy èn kétszeresen is átèlhettem a Szūlői èrzèst. Gondolom itt az identitásomròl kèrdeznètek. Fogok e róla beszèlni? Igen majd fogok!                                 Minden örökbefogadni vágyò Szūlőt arra buzdìtok, hogy merjètek elfogadni azt a csodát amit/akit az Èletet adók Nektek szánnak...tudjátok azokat a csiszolatlan gyèmántokat Nektek kell tovább gondozni- csiszolni 💎       

Út az elfogadás felé

Mindegy melyik résztvevő vagy ebben a történetben, ezt az önismereti utat végig kell járnod.  Ez az út van, hogy kellemes és rózsaszirmokkal van teli, de bizony gyakran sötét, rideg és ijesztő... A társadalom a mai napig tájékozatlan és félre informált e tekintetben, gyakran a családi viszonyokban is látjuk a hárítást,a tagadást...! Ahhoz, hogy bármi nemű változást eszközöljük nagyon fontos a komunikáció...beszéljünk róla, hiszen ez által teljesen új távlatok nyílhatnak meg ;) Úgy gondolom mint érintett és felnőtt örökbefogadott tudok adni egy kis betekintést ebben a csodálatos témában.  Hiszen ez a folyamat egy csoda...tudom most sokan ezt nem igy látják, hiszen nehéz sorsok, tragédiák kellenek ahhoz,hogy Családdá forhassunk össze...Én mégis megpróbálom ezt más megvilágításba helyezni :) Az összes örökbe fogadó szülő beleértve az enyémeket is meghoznak egy csodás döntést, ami persze egy folyamat része. Meg kell mondjam általában mi Nők nem úgy jövünk a világra, hogy azt kódolják belénk...hogy márpedig örökbe fogadunk. Nem! Mindnyájan szinte kivétel nélkül hagyományos úton szeretnénk Anyává válni, érezni akarjuk és biztonságba tudni a méhünkben a gyermekünket...ugyanúgy,mint általában ,,ahogy szokás,, ! Viszont az Anyává válás is egy folyamat, és többféleképpen lehetünk Anyák...Apák, Szülők!                                   Miután a Medicína sem tud segíteni és mi is kifogyunk az ötletekből, akkor jön az elhatározás,hogy jó rendben Szülők leszünk csak más úton, de korántsem másképpen! S itt indul el a Csodás folyamat amire utaltam már, és még számtalanszor fogok is :) Nincs annál a Nőnél, Apánál erősebb ember aki a saját korlátait átlépve annyira kinyílik a szíve, hogy fogadni tud egy gyermeket...azt a gyermeket, akit valójában nem Ő nemzett, de ezek az emberek már akkor Szülővé válnak amikor az elhatározás megszületik, amikor a vágy valóságos formát ölt ;) ! Engedjétek meg, hogy a következő részekben bemutassam a saját Sikeres adoptálásomat, így jobban megértve a valóságot és ezt a csodálatos kapcsolat rendszert amit nem lehet felülírni!

   Sziasztok :) 


Manapság sok témára van rálátásunk, így könnyebben alkotunk véleményt is. Számomra van egy örök téma, ami megunhatatlan és szívügyem, ez pedig nem más, mint az örökbe fogadás. Én kicsit korrigálnám az örökbe fogadást fogalmát örökre elfogadásra ;) !  Az én célom, hogy ezt a nagyon komplex témát a legkülönbözőbb olalakról megközelítsem. Sajnos még a mai társadalomban is erős sztereotípiák vannak az emberek fejében....hiszen mit sulykolunk lányaink fejébe? 
Márpedig akkor vagy nő igazán, ha férjhez mész és szülsz...s ha ne adj Isten ez a sorrend nem így alakul már jön is a megbélyegzés, az előítéletek! Az örökbe fogadás egy olyan elfogadási forma, ahol nem csak a hozzánk haza érkező gyermeket fogadjuk el,hanem 
 önmagunkat is...ez egy csodálatos de roppant nehéz önismereti út.