Azt hiszem mindannyian egyetértünk abban, hogy minden ember életében a gyermek a legszebb ajándék. Aki bearanyozza a minden napjainkat, aki által értelmet nyer az életünk.
S ha nincs gyermek azt is tudjuk jónéhányan, hogy a lelkünk üressé válik.
Egy gyermeki szív a legtisztább, az ő lelkük a legbecsesebb ajándék...nekünk szülőknek, felbecsülhetlen érték! Bármilyen úton is válunk szülővé, nincs ettől nemesebb életfeladat és szeretet kapcsolat. A mi feladatunk nem csak annyiban merül ki, hogy anyagi vagy fizikai biztonságot nyújtsunk gyermekeinknek, hanem a mi feladatunk, hogy biztos érzelmi alapokat adjunk és ezáltal virágba borul a lelkük. Egy szülőpár, de főleg egy Anya a gyermeke számára a legbiztosabb ,,pont,, amíg csak él! Nincs erősebb és csodálatosabb az Anyai szeeretetnél, óvó féltésnél!
A gyermekeinket szó szerint ajándékba kapjuk, hogy tanítsanak bennünket...igen tanítanak minket türelemre, együttérzésre és főleg Szeretetre! Olyan mértékű szeretetre amit nem lehet irásba vagy szavakba foglalni...! Mivel ők a mi útmutatóink és tanító mestereink, ezért nekünk az a feladatunk, hogy figyeljünk az igényeikre s aszerint járjunk el. Szomorúan látom és hallom egy-egy Anyuka társamtól, akik összehasonlítják a gyermekeiket az élet bármely területén. Sajnos sokszor még a pedagógusok és nevelők is. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk a ,, kulcsot,, a gyermekeink szívéhez. Mivel minden gyermek más életfeladattal érkezik, ezért nminden Szülőnek más területen kell fejlődmie és tanulnia. Már az újszülöttek is tanítanak bennünket, nincs két egyforma igényük, lelkiviláguk. Mindegyik különálló kis lélek személyiség s más feladatokat bíznak ránk! Az a szülő aki adoptál nem csak egy csodálatos lelket ment meg, hanem önmagát is...mégpedig a sivár magánytól!
Mindannyiunk igénye szülővé válás és a szeretet kapcsolat kiépítése és ápolása. Talán egy kívülálló nem is érti meg, amikor egy Szülőpárhoz méltatlan kérdéseket tesz fel...
Nem félsz más gyermekét felnevelni?
Nem félsz, hogy rossz útra tér?
Nem tartasz attól, hogy kevésbé fogod szeretni mivel nem Te szülted?
Rengeteg ilyen és hasonló kérdéssel kell megküzdeni a leendő Szülőknek sajnos!
Én szeretném ezeket a tévhiteket minél hamarabb eloszlatni. Az a Szülőpár aki adoptál ugyanúgy megérkezik a szerepébe, mint aki hagyományos úton válik Szülővé. Meg kell értenünk, hogy akik örökbe fogadnak azok ugyanúgy a saját gyermekeiket nevelik, mint akik a vérvonalat adják tovább. Tényleg nincs különbség ...talán csak annyiban,hogy az adoptálás által megtett hosszú út, és várakozás még bölcsebbé és elfogadóbbá tesz bennünket és a gyermekünket. A biológiai szülők által nemzett gyermek ugyanúgy térhet ,,rossz útra,, mint az adoptált!!! Ezt teljesen más külső tényezők befolyásolják. Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hogy az adoptálás egy hosszú és nagy önismereti út...egy csodálatos út amelynek végén ott a hőn áhított gyermek, aki által Szülővé válhatunk.
Ez a folyamat és szeretet kapcsolat egy felbecsülhetetlen ajándék...
Bátran osszátok és irjatok továbbra is, becsüljük meg életünk minden egyes momentumát, a szeretet kapcsolatainkat,a gyermekeinket és magunkat!
M&M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése