Sziasztok! Blogom tematikája az örökbefogadás és annak minden hozadéka ami ehhez a szenzitív témához hozzátartozik. Történeteimben a saját szerepem kap többnyire teret. Mint felnőtt örökbefogadott szeretnék, több szempontból rávilágítani erre a rendkívül érzékeny témára,élethelyzetre. Fogadjátok akkora szeretettel, ahogyan én írom ezt a blogot Nektek :)
2019. április 19., péntek
Csodálatos találkozás...
Úgy vélem semmi sem történik ok nélkül. Nem véletlen, hogy bizonyos emberekkel találkozunk...ezen találkozásosok alkalmával lenyomatot hagyunk a másik lelkébe...mindörökre. Új barátságok, lélektársi kapcsolatok születnek, melyek elkísérnek bennünket az utunkon. Az úton mely néha belátható és jól járható néha pedig göröngyös és járhatatlan!
Gyakran elfáradunk a hosszú úton és ilyenkor meg-megállunk, esetleg hátra tekintünk, hogy mennyi utat tettünk meg...Amnnyiben úgy érezzük, hogy vállainkon nehéz súlyok vannak ...tegyük le őket és haladjunk tovább a következő állomásig ...ami ott van a közelben és talán nem is kell egyedül tovább mennünk!
Haladhatunk tovább kéz a kézben tovább terheinket egymással megosztva a látható cél felé!
Csodálatos találkozásban volt ma részem egy olyan emberrel és Nővel...aki már Édesanya ,ha nem is fizikailag, de lelkileg már igen. Elindult az Anyává válás útján! Tudja és érzi már, hogy mely állomásokon kell megállni és időznie, tudja már hogyha kifújta magát erővel telve indulhat tovább.Tudja és látja következő állomást, a célt ! A mai állomáson együtt időztünk és vártunk...vártuk, hogy létre jön e a mi lélek találkozásunk!?
Igen létrejött! Amikor meg sem kell szólalni, mert érti a másik amikor elég egy félbehagyott mondat hiszen úgyis befejezi. Egy erős Nő aki nemsokára Édesanya, aki kitárta a lelkét a szívét, hogy fogadni tudja a gyermekét akit Neki szántak!
A gyermek aki majd erőt ad, akit szívből szerethetnek és már mindíg lesz társuk az úton!
Csodálatos önismereti út ez amikor le kell győznünk a félelmeinket, a gyarlóságainkat amikor teljes valónkat látjuk minden hibánkkal és szépségünkkel együtt! A várakozás...mely önuralomra, türelemre tanít, hogy ezt a türelmet és kitartást tovább adjuk....annak a gyermeknek aki már vár ránk valahol ezáltal csodálatos találkozásokat létrehozva!
Nem voltál elhagyva,
hiszen csak Rád vártunk
Veled lesz teljes
A mi kis családunk
Kerestünk Téged
szíved a szívünkkel
S hogy megláttunk tudtuk
A gyermekünk Te leszel
Mielőtt Rád leltünk,
röppenésre vágyva
szívem kismadárként
ült a kalitkában
S, hogy szemedbe néztem
kinyitottad zárját,
S szíved egére csaltad
szívem madárkáját!
Mert Anyaként,én hidd el
csak repülni vágyom
s, hogy szíved kék egéről
Ne kelljen elszállnom
S úgy szeretlek Téged
szívárványos Egem
meggyógyítod szívemen
Az összes apró sebem!
M&M
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésGyönyörű vers! Mónika, a verseket is te írod?
VálaszTörlés