Engedjètek meg, hogy folytassam a történetet ami már rólam is szòl, a Családomról...sorsokról amelyek bár nem kereszteztèk egymás útját mégis volt egy kapcsolódási pont; Én ;)
Nehéz belefognom ebbe az írásba, hiszen sok történés van benne ami bizony tragikus véget ért, de én mèg ezekben is megtudtam találni a jót a szépet és ma már hálatelt szívvel gondolok Rájuk.... Akik a szüleim lehettek volna, de Ők nem voltak olyan erősek ,mint azok az emberek akik Örökre elfogadtak egy Gyermeket egy Csodát.... Az ne Szüleim olyan generációs problémákat hordoztak, amin segítség nèlkūl nem lehet túljutni... és Nekik nem nyújtottak segítő jobbot. Ezt az Anyát aki világra hozott Èletet adott , nem támogatta az Anyukája, nem volt megfelelő családi minta előtte, hogy vállalhasson, gondozhasson, szerethessen! Ez az Anya akire egy időben haragudtam, ez a Nő meghozta élete legnehezebb döntését... oda adta a gyermekèt...az egyetlen lányát s így nem válhatott általam Èdesanyávà! Mielőtt tovább lèpek egy nagyon fontos dolgot megjegyzek, amit megtisztelő figyelmetekbe ajánlok!
Sokan azt gondolják/átok, hogy az Èletet adó Anyák gonoszak, szívtelen emberek. NEM! Ezek a Nők ( s ez nem túlmagasztalás) a legnagyobb kincsüket adják oda a leendő Szüleiknek, hogy gondozhassák, nevelhessèk ès szerethessèk! Ezek a kincsek vagyunk Mi örökbe fogadott gyermekek, jelen esetben èn ;)
Amit mèg fontos ,hogy közöljek Veletek s ez nem statisztika, ez a valòságot tükrözi , ezek az Èletet adò Nők- Anyák korán ès fiatalon meghalnak! Általában az 50.ik èletèvük előtt elhagyják az èlők világát. Borzasztò nagy terhet vesznek magukra, amellyel nap mint nap szembesūlnek ès krónikus daganatos betegsègben elhunynak. Ez az Örökbeadó Anyák 95 százalékát érinti!!! Tudom most mindannyiòtokban felmerül a kèrdès, hogy az èn Èletet adó Szūleim vajon èlnek-e ? Ha majd szeretnètek erre is kitèrek
s akár a kèsőbbiekben mesèlek is róluk! Na de térjünk csak vissza a ,,csiszolatlan,, Gyèmántokhoz, mint ami èn is lennèk ;) s azokhoz az emberekhez akiket legtöbbetek ismer is szemèlyesen a Szūleimhez.....azokhoz a Szülőkhöz akik voltak olyan erősek, nyitott szìvűek ès elfogadòak , hogy általam Èdesanyává ès Èdesapává váltak! Hogy könnyebb-e volt akkoriban az adoptâlási eljárás, az előìtèletek a sztereotìpiák magas falânak lebontása ; NEM....ès NEM... !
1986 ban èrkeztem haza a Szūleimhez Nyèkvárkonyban. Remek ès nagyon befogadò Családot kaptam , akik soha semmilyen megkūlönböztetèst, negatìv pèldát nem állítottak elèm s itt gondolok a tágabb családra is. Az akkori eszmèk teljesen mások voltak, mint napjainkban ...senki nem beszèlt nyìltan az adoptálásomròl maximum a háttèrből pròbáltak figyelni, èrdeklődni ;) . Viszont nem mindenki volt pozitív, hiszen mikor már nagyobbacska voltam bizony volt, hogy nekem szegeztèk a kèrdèst...nem èrdekel ki vagy, honnan jöttèl? Ki vagyok?
A szūleim gyermeke ;) s mivel èn szerencsès alkat vagyok, ìgy èn kétszeresen is átèlhettem a Szūlői èrzèst. Gondolom itt az identitásomròl kèrdeznètek. Fogok e róla beszèlni? Igen majd fogok! Minden örökbefogadni vágyò Szūlőt arra buzdìtok, hogy merjètek elfogadni azt a csodát amit/akit az Èletet adók Nektek szánnak...tudjátok azokat a csiszolatlan gyèmántokat Nektek kell tovább gondozni- csiszolni 💎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése