Úgy vélem egyáltalán nem a véletlen műve, hogy hová születünk, minthogy az sem, hogy kiket választunk Szüleinknek. Mindenki egy nagy ,, csomaggal,, érkezik e világba, amiben az életfeladataink vannak. Ha ezeket az élet feladatokat megtaláljuk és teljesítjük, akkor akár sikeressé is válhatuk.....sikeressé s saját életünkbe vagy éppen mások életében. Azt gondolom, hogy az én Életadóim csomagjában, az volt az egyik feladat,hogy erre a világra hozzanak, s pár hónapig kísérjék az életemet. Miután ezt a ,,feladatot,, teljesítették kaptak egy másikat mégpedig az elengedését. Ahogy említettem is az előző elbeszélésében, ahol nincs meg a megfelelő anyai példa, családi minta, ahol szeretetlenség van az a család nem alkalmas a gyermeknevelésre. Ezek a generációs problémák amelyekre már utaltam. Így kerültem el az életadóimtól fél évesen, egy olyan helyre ahol vigyáztak rám, gondoskodtak rólam egészen addig, míg a Szüleimmel találkoztam! Ez az időszak több, mint egy évig tartott és úgy vélem ekkor kaphattam egy olyan talentumot amely elkísér majd életem végéig :) Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy járjuk a nekünk kijelölt utat hol egymás kezét fogva, néha elengedve azt. Néha ki kell vonulnunk a másik életéből, hogy tovább élhessen a másik, fejlődhessen, ezzel esélyt adva egy új életre! Úgy vélem, ha így tekintek erre a kapcsolatra s az elengedésre akkor minden résztvevőnek ezzel teszem a legjobbat, de főleg magamnak. Ez egy óriási lelki munka eredménye, ez sem véletlen, hogy ezen az úton elindultam...majd erről is írok, ha szeretnétek! Mindenkinek akit bármilyen formában érint az adoptálás, legalább hasonló gondolkodást, eszmefuttatást kívánok, mint magamnak :) ! Nektek akik készültök életetek legnagyobb feladatára, Ti áldott Asszonyok azt kívánom, hogy a Gyermekeitek által tudjatok kiteljesedni,és megérkezni igaz Szülői szerepetekbe!            Pontosan 21 hónapos voltam  mikor hazaérkeztem a Szüleim házába, abba a házba mely az otthonom lett. Úgy gondolom mindannyian óriási utat tettünk meg, hogy létrejöjjön a találkozás...megváltoztatva az életünket. Találkozás...a lelkek találkozása volt ez...múlt és jelen találkozása ....s egy jobb jövő lehetősége . Sorsfordító nap volt az első találkozás, hiszen azon a májusi napon 33 évvel ezelőtt egy új Család született, egy új egység!                   
Ha kíváncsiak vagytok a 33 évvel ezelőtti történésekre, a bürökrácia útvesztőire ami az adoptálási ügyintézést övezte, a haza érkezésemre, akkor holnap is legyetek velem. Bízom benne, hogy ha osszátok e történeteket, amelyek a valóságot tükrözik, eljut sok érintetthez és boldog lennék,ha elindulna egyfajta komumikáció ;)               Tartsatok velem ezen a lélekutazáson!