Találkozás...

Sosem felejtem el azt a nyári délelőttöt, mikor egy év keresés után ott hevert előttem az asztalon a testvérem neve és telefonszáma...Testvér...ízlelgettem ezt a csodás fogalmat, aminek nem értettem még a jelentését! Több, mint 20 esztendő és lesz testvérem, ha Ő is így akarja...
Néztem a papírost és tanakodtam magamban,mit mondok ha felhívom...izgatott és zaklatott voltam,rettegtem és vágyódtam...szívem összes szeretete áradt szét  egy pillanatra...
Tárcsáztam egy idegen országban élő férfit, akinek más az Anyanyelve...de a szeretet nyelv vajon megeggyezik majd? Azonosul velem?
Amíg görcsösen szorítottam a telefont,őrült gondolatok cikáztak az agyamban...az izzádság cseppek ömlöttek a halántékomról ...leteszem...minek is keresem...őrült vagyok...ennyi idő után!
Felvette!-
Ahogy beleszólt a bátyám a,telefonba a testvér szó hirtelen kezdett értelmet nyerni...egy pillanat hallgatás után bemutatkoztam...a másik fél elhallgatott...majd szinte egyszerre mindketten halkan elsírtuk magunkat!
Két különböző országban, két lélek találkozni készült...sok sok év után...!
Fel sem fogtam...örül nekem...a testvérem...a kifejezés még kicsit idegen volt, de csak ismételgettem, hogy értsem mit is takar valójában. Sokáig és sokat beszélgettünk, a kérdések csak ugy tolultak fel bennem...csak kérdeztem...és válaszokat vártam...
Idő, tudtam , idő kell, hogy megkaphassam a válaszokat!
Szinte naponta beszélgettübk,mindent tudni akartunk a másikról, hallani egymás hangját,érezni azt a magasztos érzést amit majdan egymás társasága adhat!
Találkozzunk...mondtuk ki szinte egyszerre...találkozzunk újra,hiszen  mi már találkoztunk, éltünk is együtt...bárhogy töröm a fejem nem emlékszem...nem emlékezhetek...fizikai lehetetlenség...még kicsi voltam...! Ő sem emlékezik...nem is emlékezhet...de talán nem is akar...neki fáj!
Sűrű telefonálgatások,üzenetek,fotók, levelek...készültünk arra,hogy újra találkozzunk, hogy a régi élet kicsit vissza köszönjön...
Szüleim nagyon boldogok voltak...várták...mint a gyermeküket, hiszen Ő is az lehet általam...
Mivel a Szülői ház adja és adta a legnagyobb biztonságot mind egyet èrtettünk abban, hogy egyūtt töltünk egy hetet, hogy valamelyest megismerjük egymást Egy Nő...neki köszönhetem, hogy megtaláltam a testvèremet. Egy Nő aki az Èletet adò Apa èletèben  nagy szerepet játszott egy ideig...hiszen a felesège volt! Mai napig hálával ès szeretettel gondolok rá! Mindannyian sokat köszönhetünk neki...főleg a tekintetben, hogy találkozhattunk ;)
Találkozás...ami által ùj èrtelmet nyert az életünk egy rèsze, visszakaphattunk egy kis szeletet abbòl az időből ami nem lett közös számunkra.
Ùgy gondolom vannak olyan monentumok az èletübkben, amelyeket sosem feledünk, amikor megmaradnak az illatok, a kèpek, a körülöttünk lévő emberek....
Most èn is èrzem ugyanazt az izgalmat...mint akkor azon a nyári estèn, amikor a pozsonyi autòbusz állomáson vártuk, hogy beèrkezzen a várva várt busz...ami a mùltam egy ,,darabkáját,, hozza magával.
Kèsik....várni kell...nem számìt...sok èvet vártam már ez a pàr perc igazán nem számìt. Vègig néztem magamon aa autò visszapillantò tükrèben, ès egy meglehetősen riadt már- már idegen arc nèzett vissza rám.
Megèrkezett....az imènt hìvott! Nagy levegőt vettem ès elindultam...vissza a mùltba...a mùltba...hogy találkozzam vele...,,fejet hajtsak,, s kèz a kèzben elinduljunk a jövőbe...a jövőbe mely talán rèszben közös lehet! A mùlt kerekèt visszaforgatni nem tudjuk...èn mégis megpròbálom...egy pillanatra...a találkozás pillanatára!
Remegő lábakkal sètáltam be a buszpályaudvar hatalmas várò termèben, szinte körül sem kellett nèznem...nem sokkal mellettem állt...a fèrfi...a fiù aki azèrt utazott több,mint ötszáz kilomètert, hogy ùjra láthasson, karjába zárjon! Egy tekintet ami szavak  nèlkül mindent elárul, amikor a szìvverès is lelassul...amikor ùgy èrzed csak neked tiszteleg a mùlt ès jelen...s talán egy pillanatra a nagyváros is megáll...az emberek is ellhallgatnak...egy pillanatra...a találkozás pillanatára!
Igen ez ìgy történt, hiszen nem minden nap èlünk meg ekkora èlményt, egy ilyen találkozást. Miután a könnyeimtől szinte semmit nem láttam ès tisztelegtem a mùtnak,ahogy illik....megèrkeztem a jelenbe, hogy lássam itt áll előttem a testvèrem aki csakis kizárólag miattam jött el! Öleltem ès szorítottam, mintha nem akarnám elengedni...pedig tudtuk az időnk vèges....de mègis vègtelen ;)
Kèső este együtt félszegen, de kèz a kèzben együtt lèptünk ki az ajtòn, hogy megkezdhessük a közös utazásunkat a mùltba...a mùltba ami visszavár azèrt,hogy lehetősègeinkhez mèrtem feldolgozzuk, ès ìgy tovább utazhassaunk a jelenen keresztül a jövőbe...ahol sok közös èlmèny várhat ránk!

Ha kìváncsiak vagytok a törtènet további rèszère, tartsatok velem. Ha követitek, vagy megosztjátok az ìrásokat...megtiszteltek vele, mint ahogy ezt ezidáig is tettètek ! 

Köszönöm...

M&M