Hazafelè tartottunk...csendben ès a gondolatainkban merülve. Ùgy èreztem kezdeményeznem kellene valamifèle komunikáciòt, de mit kèrdezzek? Keresgèltem...pròbáltam lelassìtani az agyamban cikázò gondolatokat, hogy egy èrtelmes mondatot összerakjak...
Mindketten vègig mèrtük a másikat
...egy - egy kòsza pillantàson ès egy ,, remèlem jòl utaztál,, -on kìvül egyèb èrtelmes gondolat nem jött a számra...!
Megèrtettem...ez most nem a szavak ideje...ìgy hát csendben figyeltem befelè...megnyugodtam...hiszen mostmár megvan, itt ül mellettem...a nehezèn tùl vagyunk...vagy talán mègsem?
Hazaèrtünk...kèsőre járt az idő...talán èjfèl is lehetett már. Otthon...a menedèk nekem, a biztonság a szeretet...kìváncsian állt a ház előtt szemlèlődve...az otthon amely akàr közös is lehetett volna.
Kèső èjjel kint ültünk a lèpcsőn...beszèlgettünk...a holdfèny világìtotta arcunkat...bèke ès sötètsèg...rágyújtott egy cigarettára ...s elhangzott a kèrdès amire vártam màr nagyon règòta....
Mit szeretnèl tudni, mire vagy kìváncsi, kèrdezzèl....?
Pròbáltam lecsillapìtani a fejemben nyargalò gondolatokat ès a kérdèseimet rendszerben elhelyezni. Annyira más....mondtam vègül. Elterveztem a dolgokat...most pedig alig hagyja el szò a számat, de most van itt az alkalom...talán egyszeri...ès soha vissza nem tèrő.
Ìgy hát kèrtem mesèljen az Èletet adòinkròl, az èletèről, ròlunk- ròlam...mindenről ès mindenkiről
... Hirtelen a semmibőm milliò kèrdès bukkant fel...talán tùl sok is.Mesèlt...s èn ittam minden szavàt ès figyeltem...csendben figyeltem az arca mimikáját...minden egyes rezdülèsèt. Kerestem....a hasonlòságot...de nem...egyelőre mèg nem fedeztem fel.
Az Ő èlet törtènetènek az egyik főszereplője az Èletet adò Apa volt...
Minden egyes rèszlet èrdekelt vele kapcsolatban...hogy vajon milyen ember...mièrt hagyta, hogy ez ìgy legyen...?
Az èrzelmek gyorsan váltakoztak az arcán ès gyakran èreztem a dühöt a szavai mögött...elhagyatottság jeleit felfedezni az arcjàtèkán mìg beszèlt! Hamar ráeszmèltem, hogy nem ,,törhetek ajtòstul a házba,, itt sok fájdalom ès sèrelem lakozik...idő...idő kell!
Kèsőn èjjel tértünk nyugovòra, egyedül maradtam a szobámba a gondolataimmal...hiába hunytam be a szemem, az alvást mégcsak mìmelni sem tudtam...
Furcsa volt a gondolat, hogy egy ajtòval arrèbb ott a testvèrem aki ugyanùgy pròbálta rendezni a gondolatait ès èrzèseit, mint èn...! Az èjszaka fenmaradò nagy rèszèt megint csak beszèlgetèssel töltöttük...
Hamar...nagyon hamar ránk virradt a hajnal ès a reggel. Mèrhetetlenûl jò èrzès volt ,,közösen,, èbredni, s azt hiszem mindkettőnk agyában vègig futott a különös gondolat, hogy ez bizony kimaradt...a közös reggelek, tevèkenysègek...minden ami közös.
Szüleim kitörő örömmel ès lelkesedèssel fogadták a ,, vègre haza tèrő gyermeket,, aki általam egy kicsit az ő gyermekük is lehet.
A családi asztal ès a közös reggeli fogalma más èrtelmet nyert...boldog voltam, hogy tènylegesen együtt a család ;)
Figyeltem...megint csak figyeltem a reakciòit ....Anyukám hosszan ölelte őt ès nagyon megvolt hatòdva, hogy együtt lát minket...egymás mellett...
Furcsa volt neki az anyai ölelès...láttuk ebben bizony nem volt rèsze...az Apai vonallal tudott jòl azonosulni....meg is talàlták hamar Apukámmal a közös hangot...
Mesèlt....ès èn csak figyeltem...hallgattam... az eddig ismeretlen szereplők életre keltek...nevük lett ...ès sok fájdalom...mèrhetetlenül sok fájdalmas törtènès rajzolódott ki előttünk.
Nekem mindìg is volt Családom...neki nem volt biztos pont az èletèben, nèha Apa...egy ,,rövid időre,,
Nekem volt fedél a fejem felett, állandò szeretet teljes biztonság vett körül...mìg neki az állandòság ès a biztonság ismeretlen fogalom volt...èn sosem voltam egyedül ( az első majdnem 2 èvet leszámìtva) Ő majdnem mindìg egyedül volt.
Òriási kontrasztok voltak, ha összehasonlìtottuk a kettőnk sorsát...mìg az èn kezemet állandòan fogták ès biztonságban haladtam a felnőttè válás ùtján, addig ő próbâlta az élete mély szakadèkait áthidalni. Egy ès ugyanazon èletet adók gyermekei vagyunk más ès más èlettel...összehasonlìtatlanul más....!
Igyekeztük egymâst megismerni az egy hèt alatt, de vègig èreztem a köztünk tátongò ,,szakadèkot,, a hatalmas kontrasztot.
Èreztük mindketten...
Sok kèrdèsemre nem volt megfelelő válasz, hiszen csupán 2 èv vâlaszt el minket. Tudtam...ha mèg több informáciòt szeretnèk akkor el kell mennem oda ahol vâlaszokat kaphatok...aki bár nem stabilan de ott szerepelt a testvérem èletèben...aki talán a maga mòdján szerette...ez a valaki pedig nem más, mint az èletet adò Apa volt!
Egy hèt...mint egy röpke gondolat ùgy tova szállt, egy hètig èlvezhettük egymâs társaságát...èrezhettük a mennyei áldást...s hogy közös lesz e az ùt amelyet járunk vagy szerteágazik azt még ma sem tudjuk...
Talân lesznek olyan utak amelyek nèha összefutnak...talân ücsörgünk mèg egy padon közösen ...ahol èn hallgatok, figyelem a mimikáját ès Ő mesèl....tovább mesèl!
Ha Ti is szeretnètek, hogy tovább mesèljek Nektek akkor tartsatok velem továbbra is!
M&M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése