Nekem két születésnapom van...

Tudjátok én nemcsak egy születésnapot ünneplek évente...nem ám!
Közel 35 éve láttam meg a napvilágot egy szép nyári estén. Aznap este még egy lélekkel lett gazdagabb a világ, méghozzá velem. ..Elindult egy csodálatos életút, méghozzá az én utam!
Nehéz sorsú emberek közé érkeztem, egy olyan Anya kezébe aki nem élhette meg a nőiességét ás anyaságát, aki előtt nem volt megfelelő Anyai minta.
Nem felmenteni szeretném az Életet adómat, de hozzátartozik ez is a rögös kezdetekhez...
Ha a folyamatos női generációs problémák megoldatlanok, ha nincs előttünk megfelelő anyai példa, ha fiatalok vagyunk és szeretetlenség vesz bennünket körül, akkor nemtudunk kiteljesedni Nőként...Anyaként!
Ez történt a mi esetünkben méghozzá többszörössen is ( erre még visszatérek )'!
Közel fél év után jött az Életet adók részéről a döntés, hogy nem ők lesznek azok az emberek akik fizikailag kísérnek az utamon....az úton amely több felé ágazik!
Az Ő feladatuk akkor azon a ponton véget ért...hogy mindörökre - e? Erre a kérdésre is érkezik majd válasz!
Miután a Szüleimmel egymásra találtunk, egy teljesen más élet érkezett el számomra. Más élet, új otthon s gyakorlatilag egy új Családot és identitást kaptam, ami a nevemet is érintette!
Ekkor még csak két év telt el az életemből, de talán több esemény volt már mögöttem, mint másnak aki már élt 30 évet. Úgy vélem nagyban hozzájárult ez ahhoz, hogy olyan ember lettem amilyen. Természetesen a szülői szeretet és nevelés is nagyban hozzájárult a személyiségemhez, de azt meg kell említenem, hogy minden adoptált gyermek mögött ott van egy történet...egy történet...ami meghatározza valamilyen szinten a későbbi élete lefolyását, de hogy ebből a pozitív vagy negatív rész lesz,-e erősítve az nagyban függ a Szülői hozzá állástól, később pedig tőlünk!
Ha ,,felülről,, nézek rá az életemre én elmondhatom, hogy szerencsés nő vagyok aki kiteljesedhet/ett a Családjában, a nőiességében, az Anyaságában a lelkében. Itt gondolom érzékelitek Ti is a kontrasztot, míg az Életet adó nemtudott ilyen módon kiteljesedni, nekem ez az esély megadatott ugyanis az én Anyai mintám, példám megvolt...én szeretetben nőttem fel és engem megbecsültek. Nagyon sok ...sőt szinte egy emberi sors múlhat azon, hogy milyen az élet kezdete...milyen a Családja !
Nem sokkal a kilencedik születésnapom előtt mondták el a Szüleim, hogy adoptáltak méghozzá nagyfokú féltéssel...hiszen féltettek! Alapiskolában harmadik osztályos tanuló voltam, amikor is egy gyermek vita hevében egy osztálytársnőm száján ez az információ nem a legszebb formában kicsúszott!...Mai szemmel nézve azt mondom, hogy az adoptálás az akkori társadalomban egy óriási tabunak számított, de mégis beszéltek róla...s itt jön annak a diáktársam Anyukájának a felelőssége aki ilyen ilyen információt bízott a kislányára aki bizony nem rendelkezett olyan lelki érettséggel,hogy ezt az információt kezelni tudná.
A szavak ereje...nem is tudjuk sok esetben, hogy egy rossz időben, rosszul megfogalmazott mondat mit indíthat el a másik emberben!
Ugorjunk viszont vissza arra az áprilisi délutánra amikoris a Szüleimmel leültünk a nappaliban és nagy odafigyelés közepette elmesélték saját szavaikkal az adoptálásom tényét. Mivel közel kilenc éves voltam így sok mindent megértettem,de sok mindenre nem volt rálátásom hiszen én szeretetben és biztonságbam nőttem fel!
Főleg Anyukám próbálta elmesélni és érzékeltetni a tényt,hogy Nekik sajnos a megszokott biológiai úton nem lehetett gyermekük, holott mindíg is gyermekre vágytak....és vártak...nem is kevesett, hanem 16 évet!
Próbálták amennyire ezt lehet szépen a koromnak megfelelően elmagyarázni, hogy egy Néni hasában fejlődtem kilenc hónapig, sőt ,,velük,, is kezdődött az életem s mivel ők akkori helyzetükben nem voltak ,,alkalmasak,, engem nevelni így ezt a hálás ,,feladatot,, a Szüleimre bízták! Hogy jobban megértsem a történetet egy kisfiú Andris történetét is elmesélték ami a Nekem két születésnapom című könyvben megtalálható!
Egyszerűbb volt így megértenem, hogy több gyermektársamnak is így vagy hasonlóan kezdődött az élete.  S akkor még nem kérdeztem....akkor nem!
A gyermeki elme oly csodás...annyit ért meg, amennyit képes befogadni...nem többet és nem is kevesebbet!
Így elmondhatom, hogy nekem két születésnapom van, az egyik amikor megstülettem,a második pedig mikor haza érkeztem :)

Kérlek továbbra is írjatok és osszátok a blog történeteket, hogy minnél több emberhez eljuthassunk :) a folytatás pedig garantált !

M&M