Isten tenyerèn...

Sosem feledem a napot, a percet ...amikoris az èlet ...a sors ...Isten tudtunkra adta, hogy gyermekünk lesz.
A sok szenvedès, a lelki munka amelyet vègig csinàltunk...talàn
megtèrülni làtszik. Isten mègsem engedi el a kezünket...a gondviselès...!
Terve van velünk.
Nagy volt az öröm, de òvatos öröm ez....hiszen màr megtörtènt màr a legrosszabb, ami ilyenkor megtörtènhet...
Èdesanyàm öröme szinte leìrhatatlan volt...a sors Ōt is kàrpòtolja.
Kàrpòtol mindenkit...!

Gondolkodòba estem...vajon hogyan mondjam el neki? Neki...akitől egykor az èletemet kaptam...
Vajon ő is èrzi ...ezt amit èn? Örül majd...esetleg elgondolkodik ùjra a mièrteken?
Felfogja majd,hogy valòjàban ő is ,,nagymama,, lesz a szò szoros èrtelmèben, de mègis màskènt?
Èrzèkeli vajon azt amit èn, hogy a sors rendez? Rendez ès nem is akàrhogyan. Töprengèsemet a telefon kitartò csengèse szakìtotta fèlbe, az Öcsèm volt az.
Most is mint mindìg mosolyra hùzòdott a szàm.
Annyira jò hallani a hangod...kezdtem èn.
Mindìg volt mit mondani egymàsnak, amiòta megtaláltuk egymàst szinte minden màs megvilàgìtàsba került. Kezdett körvonalazódni minden...èrtelmet nyerni. Az eddig elveszett szereplők lassan a helyükre kerültek, az àllarcok lehullottak ès ìgy vègre làttam ōket!
Màr nem èreztem azt a nyughatatlan vágyat, hogy mindenàron keressek...màr csak rendezni szerettem volna a kapcsolataimat. Muszàj volt, hogy lerendezem az èrzèseimet velük kapcsolatban, tudtam...,hogy mèg kèt dolgot meg kell tennem...elengedni a dühömet,hogy megbocsàtást nyerjenek...ùgy az ègben,mint itt a földön.

Eljött hàt a pillanat amely talàn nem a legmegfelelőbb volt, amikoris elmondtam az èletet adò anyànak, hogy nagyon ùgy fest, hogy gyermekünk lesz.
Egy pillanatra abbahagyta az aktuàlis mondandòját...szinte èreztem ahogy a gondolatai visszakanyarodnak a règmùlt törtènèseihez...
Hangja a pillanat töredèke alatt vàlt fàtyolossà...a kissè rekedtes hatàrozott hang elérzèkenyült.
Igen megèrtette...megèrtette, hogy a sors rendez, kàrpòtol,vissza ad...gyògyìt...mindenkit.
Ismètlődik akàr, csak màs forgatòkönyv alapjàn ìròdik,hasonlò szàlakon fut a törtènet, hogy èrzèkeljük ez a törtènet nagyban màs...mègis ugyanaz!

Több hònap telt el mire kiderült, hogy kislànyunk születik majd...annak ellenère,hogy szinte mindenki fiùt vàrt!-
Amikor is tudomàsunkra jutott, hogy valòban kislàny, ùjra èreztem a sors kezèt!
Igen a sors keze...beteljesìti önmagàt.
Kezdett összeàllni a kèp...letisztulni làtszott...összhagba került minden.
Az èletet adò anya màsodik vàrandòssàgàbòl egy kislàny született...vagyis èn!
Az èn màsodik vàrandòsàgombòl szintèn egy kislàny született....
Nem vèletlen...mostmàr vilàgosan èrtem.
Ahogy haladt előre a mi utunk, ès szinte csak hònapok vàlasztottak el a csalàddà vàlàstól, ő ùgy kezdte elveszìteni az erejèt.
Az erősnek tűnő titokzatos nő gyengült...ès kezdett eltàvolòdni tőlünk.
Lassan elköszönt, ès mindeketten èreztük ahogyan a sors beteljesìti magàt ès a kör bezàrul!

A kapcsolatok megszelìdültek, àtalakultak a düh màr nem lètezett...helyette a vàrakozàs töltötte be a minden napokat. Mi egy ùj èletre vàrtunk...ès ezzel pàrhuzamosan ő is vàrt...arra hogy ez a földi pàlya vèget èrjen.
Vàrt...hiszen még vârnia kell, hogy megszūlethessen az a kislány aki âltal ő is ,,nagymama,, lesz, ha nem is a szó klasszikus értelmèben, de lélekben igen...csak máskènt!

Ìgy hát várt. Mindannyiunkra hatott ez a távozás...a kapcsolataink rendszere ùjra átalakulóban volt! Az ,,anyai,, nagymama menedéket keresett...mégpedig gyakran nâlam. Az ő anyai szíve is kezdett darabokra törni, hiszen érezte ès tudta, hogy a lànya távozni kèszül...
Amíg az Öcsémékkel egyre inkâbb közeledtünk egymâshoz, a Bátyám úgy hátrált ki ezekből az èrzelmekből.
Ő már ezt âtélte szinte kamasz fejjel, ő már maradt egyedül mindenkinek kiszolgâltatva.
Ő most ebből nem kér...neki az emlèkezès fáj. Mèg mindìg fâj....
Ő menekül hât...az èrzelmei elől...előlünk...önmaga elől!

Ahogy megszületett a kislànyunk, ùgy nyert èrtelmet a mi èletünk.
Boldog volt...nagyon boldog volt...ùjra èrtèkelt mindent...megèrtette,hogy az időt màr visszaforgatni nem lehet...nem tudja ùjra ìrni a törtènteket!
Bànta...nagyon bànta, hogy ìgy törtènt...hogy valòjàban nem vett rèszt a gyermekei èletèben...èn azt mondom mègis ott volt...!
Már csak egyet kèrt tőlünk, mègpedig bocsànatot!
Megèrtette, hogy bàr nem csak ő a felelős, de lehetett volna ez màskènt.
Nem lett...ez ìgy volt megìrva...
Hosszadalmas szenvedès utàn egy hajnalon ment el...egyedül ...
talán annak tudatàban,hogy mostmàr senki nem haragszik rà.
Talàn ùjra èlte a születèsünket, talán megèrtette ő is, hogy semmi nem hiàbavalò. A ,,csalàd,, a testvèrek ùjra egyesültek...egy pillanatra...a talàlkozàs pillanatàban!
Ő ott volt amikor megszülettünk, mi is ott voltunk mikor elment...lèlekben mind ott voltunk!
Mostmàr talàn ùjra bèkèben van...talàn ott...az Isten tenyerèn!
A kör tehàt bezàrult...ès a kapcsolataink megint csak ùjrarendeződtek!....

Köszönöm,hogy nap mint nap velem voltatok, szàmomra ez òriàsi megtiszteltetès ....
Mivel a mai rèsz utàn nehèz bàrmit ìrni ...nem teszem. Ennek a törtènetnek vège,ez lezàrul...de kezdődhet egy ùj...folytatòdhat kicsit máskènt!
Nemsokàra ùjra jelentkezem, ìgy hát maradjatok velem...
M&M

A hit, remèny ès szeretet ereje...

...Megìgèrte, hogy èlni fog...èn pedig hittem neki.
A hit...amely nèlkülezhetetlen az èletünkben. Ha nincs hitünk, nem tudunk èlni lètezni.
 Hit ès remèny kèz a kèzben jàrnak.
Csodàt tesznek az èletünkben...csak hinnünk ès remèlnünk kell!
Mindenki màsban hisz, van aki Istenhez fohàszkòdik ,,van aki a sorsban, vagy màs olyan termèszetfeletti erőben hisz amitől ùgy vèli egyensùlyt tud teremteni az èletèben.
Muszàj hinnünk, hogy èlhessünk, hogy elènk ,,gördìtett akadàlyokat,, àtugorhassunk, hogy betegsègekből kigyògyuljunk...hogy a rossz helyett èszrevegyük a jòt.
Meg kell èlnünk a ,,poklot,, hogy tudjuk èrtekelni a jòt...hogy megèrtsük a különbsèget hit ès hitetlensèg között!
Nèha kicsit meg kell ,,halnunk,, lelkileg, hogy kèsőbb èlni tudjunk...

- Hallottam a hangján, hogy erős ès eltökèlt. Erős Nő...gondoltam. Tudtam, hogy minden rendben lesz körülötte.
Ő is ùgy èrezte. Egyszerűen csak hitt ès remèlt...s ahogy kèrte èn bìztam benne.
Egyre többször kèrdezgetett engem...
Mennyire haragszol ràm?
- Nem haragudtam màr, egyàltalàn nem. Ùgy vèlem, hogy ennek ìgy kellett törtènnie akkor...abban az időben...azokkal az emberekkel.
Isten kegyelme èrezhető...hiszen,ha elvesz ad helyette, bőven kàrpòtol bennünket.
Egyetlen dolgot kèr tőlünk...higyjünk benne,hogy örök èletünk legyen!
Ìgy hàt hittem...Istenben...az èletet adò Anyàban, ès remèltem...meggyògyul majd!

- Vannak olyan helyzetek viszont...amikor hinni nehéz és a reményt sem látjuk.
A gyermek utáni vágy egyre nagyobb mèreteket öltött az életünkben.
Hittünk abban, hogy ,, így vagy úgy,, de lesz gyermekünk.
Talán örökbefogadunk...!
Egyre többször fogalmazódott meg a gondolat...talân ez a mi utunk.

- Tudom sajnos, hogy a legtöbb családban bizonyos rossz érzéseket kelt ez a téma...
- Hiszen az nem teljesen olyan, mint amikor Te szülöd...hallottam már ezt én is...olyan emberektől is akiktől talán nem is várnám.
- Nemtudod mit hoz magâval?
-Mit örökölt?
-Nagyobb az esélye, hogy rossz útra tèr.

Nem sorolom tovâbb ezeket a lehetetlen kérdèseket ès megâllapításokat, mert számomra ez felháborító.
Felháborít mélyen ha valaki a környezetemben így nyilvánul meg. Kèptelen vagyok megérteni ezt a beszűkült gondolkodás módot...

- S mi van ha cigány, s Ti fehèr bőrűek vagytok!
- Mit szólnak a faluban, a târsadalom?

Ezèrt is íródik e blog, hogy eloszlassam az eltorzult gondolkodásmódot...amelyet nem engedhetūnk meg a 21. szâzadban, de ùgy egyáltalân sem...
Kemèny vagyok?
Tudom...de ez kemèny folyamat egy önismereti ùt...az elfogadás ùtja!

- Bárhogy is vâlunk Szülővè akár adoptâlâs útján, akár ,,termèszetes,, ùton a gyermekeinket nem birtokolhatjuk. Nem azèrt jön lètre az èlet, hogy mi azt birtolkojuk és uraljuk! A gyermekeink Isten kegyelmèből èrkeznek a világba. A mi dolgunk az, hogy szeressük, tiszteljük Őket ès a legjobb tudâsunk szerint neveljünk ès ùtmutatâst adjunk Nekik a az Életben.
- Ha elültetsz egy magot...vârod,hogy kikeljen a virâg...hogy megszülessen...
Addig is öntözöd, gondoskodsz róla, a megfelelő földbe rakod, hogy felvegye azokat a tâpanyagokat, amelyek az èlethez kellenek.
Nem dönthetsz arról, hogy mikor kel ki, mikor borul virágba avagy milyen színű ès mèretű legyen.
Ezt nem a mi feladatunk eldönteni...ahogy nem uralhatjuk e termèszetes folyamatokat, ugyanùgy nem dönthetünk arról sem, hogy mi a helyes ès mi nem...főleg ha adoptâlunk.
- Egy biológiai gyermek is örökölhet olyan tulajdonságokat bármely családtagtól, amit mi nem szeretnènk látni a gyermekünkben!
-Tèrhet rossz ùtra ugyanúgy egy értelmisègi csalâd gyermeke, mint ahogy egy adoptált.--- Megkockáztatom, hogy a bőrszìne is lehet sötètebb egy biológiai gyermeknek...mint a szüleiè.

Teljesen mindegy, hogy örökbe fogadunk vagy èppen a szó klasszikus èrtelmèben vâlunk Családdá...mindkèt esetben vârjuk ès elfogadjuk Őt azzal a ,,csomaggal,, amivel hozzânk èrkezett. Ha ezt megèrtjūk ès tiszteletben tartjuk, rengeteg tèvhit ès negatív gondolat pozitívvá vâlna.
Az a felnőtt vagy Családtag aki nem fogad el egy gyermeket csak azèrt mert adoptâlt...saját magât minősìti.
A gyermekeinket azèrt kapjuk...hogy szeressük ès tiszteljük...bármely ùtját vâlasztotta is a hozzánk èrkezèsènek!

-Miután nâlunk is szâmos orvosi beavatkozás törtènt, a csoda èrkezèsènek èrdekèben...râèbredtem arra, hogy talân nekem is vâltoztatnom kell a nèzeteimen.
-Miután megèrtettem ès letisztáztam magamban a fent leìrt fejtegetèseimet,  elszállt a harag a düh ami ezidáig blokkolt ès gúzsban tartott.

Ìgy tudtam az èletet adó Anyának azt felelni
...hogy...nem èn nem haragszom Rád!
Ùjra megkèrt, hogy higyjek benne...
- Ìgy hát hittem!

 

Ha tetszett Nektek ez a rèsz is, kèrlek adjâtok tudtomra ès bátran osszátok. Fontos az üzenet amelyet átadunk vagy közvetìtünk az utókornak. Nem mindegy azoknak a szülőknek sem akik kènytelen rengeteg negatívummal szembenèzni, mâsok félelme miatt...

Ha mi ezeket a kètelyeket eloszlaltjuk ès merūnk elfogadni ...mindegy milyen úton érkező gyermeket...egymást...mèg egy lèpèssel közelebb kerūlūnk ahhoz,hogy...

Egy szebb ès élhetőbb világban éljünk! 

M&M

A tàvozàs ùtja...

Vannak az èletünkben olyan pillanatok amelyeket sosem felejtünk el...amikor megmarad minden eggyes momentum az eszünkben...rögzülnek helyzetek, az illatok...mèg az òra ketyegèse is....
A faliòra hangos gonggal jelezte, az ebèd időt...màr egy ideje kitartòan csörgött a telefonom..amikor is fèl szemmel rà pillantva konstatàltam ki is a hìvò fèl...
Az èletet adò Anya volt az...egy röpke pillanat erejèig àtsuhant a gondolat, hogy nem fogadom a hìvàsàt...de màskènt döntöttem vègül.
Mint règi ismerősök...üdvözöltük egymàst. Hallottam a hangjàn a fàradsàgot ès a kètsègbeesèst...
Fontos közlendője van...jelentette ki nemes egyszerűsèggel...
Beteg...nagyon beteg...leukèmiàs...
A szavak mint ostorcsapàs ùgy èrtek...szemem a faliòra mutatòjàra tèvedt...szinte megàllt szàmomra az idő.
Az idő kereke...amit vissza forgatni nem lehet..
Tudtam, hogy mondanom kell valamit...remènyt adni...elmondani, hogy nem.lesz baj...csak legyen erős!
Èn viszont nem voltam erös...elgyengültem...akaratom ellenère kibuggyantak a könnycseppek szemeimből s hagytam, hogy sodorjanak az èrzelmeim.
- Làtod a sors...mondta Ő! Elrendez mindent ès egyenlìti a ,,számlàt,,

- Nem akarom, hogy elmenj, hogy ùjra itt hagyj! Bukott ki belőlem vègül...
Tènyleg nem akartam. Bàrmi is törtènt...bàrki hibàjábòl...ezt senki nem èrdemli...

- Erős leszek...ìgèrte, csak higyj nekem!
Talàn èletemben először...hittem neki.
Bizalmat szavaztam neki...s ő ezt èrezte, hangja is hatàrozottabb lett...
Ìgy fejeztük be a telefon beszèlgetèst.
Sokàig merengtem...mièrt törtènik ez? Így akar a sors elègtètelt venni ? Miattam..miattunk ne tegye...
Amint alkalmam nyìlt rà elmesèltem a törtènteket a Szüleimmek. Èdesanyàm szemèben làttam a megjelenö könnycseppeket....
Megèrtette Ő is, hogy ami törtènik az szörnyü dolog...ne igy vegyen revansot a sors...erre semmi szüksèg!
Gondolataim vissza kanyarodtak az első telefon beszèlgetèsünkhöz..a szàmtalan vitánkhoz...szinte èreztem a dühöt amit akkor èreztem, ha èppen nem válaszolt...most pedig a tehetetlensèg èrzèse jàrta àt a gondolataimat, èrzelmeimet...

- Megìgèrte...erős lessz....ès èn most hiszek neki!

Testvèreimmel felvettük a kapcsolatot, s mindannyian kivizsgálàsra ès vèrvètelre mentünk...ahogy kèrtèk tőlünk az orvosok. Amint mutatkozott valami eltèrès a leleteken, rèmület töltött el...
Mi van,ha èn is ùgy jàrok...
Mi testvèrek összefogtunk èrzelmileg...már amennyire tudtunk.
Az èletet adò Anya pedig erőre kapott, ahogy ìgèrte nekem...elkezdődött szàmàra a kezelès...egy hosszù ùt kezdete....

- Szinte ezzel egy időben, a mi èletünkben is egy ùj èlet szakasz köszöntött be. Megismerkedèsünk utàn pàr èvvel összekötöttük az èletünke. A gyermek utàni vàgy egyre gyakoribb tèma lett közöttünk.
Minden egyes hònap ùjabb ès ùjabb csalòdàst hozott az èletünkben...
Közel egy èv utàn kezemben tartottam az orvosi papìrt, nekünk termèszetes ùton nem lesz gyermekünk...

Mit akar a sors tőlünk ? Az nem lehet, hogy pont èn nem leszek termèszetes ùton Èdesanya....bezzeg Ö nem is egyszer szült...neki könnyen megadatott, mègsem èlt vele...
Megint dühös lettem rà...sok lelki erö kellett ahhoz, hogy ne közöljem vele azonnal a dühömet, a tehetetlensègemet...
Tudtam...nem hùzhatok pàrhuzamot a mùlt törtènèsei ès a jelen esemènyei között...!
Nem tehetem! Nem kínozhatom magam...

- Ìgy hát mi is elindultunk egy ùton...egy folyamaton. Utunk gyakran a fővárosba vezetett...mint ahogy az Èletet adò Anya ùtja is oda vezetett...bár azt igèrtem nem vonok pàrhuzamot kettőnk èlete között....be kellett látnom viszont azt, hogy sok a pàrhuzam...ès sokszor csak pàr kilomèter vàlasztott el bennünket!
Gyakran megesett, hogy szinte egy ès ugyanazon időben vàrtunk....egy vàros kèt különböző intèzmèny vàròtermèben.
Mindketten egy ùj èlet remènyèèrt mentünk...mi gyermeket szerettünk volna...
Ő pedig èlni akart...!

Ahogy kèrt engem...èn ùgy tettem..hittem neki.

Tudtunk egymàsról ès szurkoltunk, hogy sikerüljön...a nehèz hònapokat siker koronàzza...mègpedig maga az Èlet!

Gyakran voltam mèlyponton...olyankor haragudtam...pöröltem a sorssal ès vele is...
Neki is nehèz volt...igy gyakran kaptam èn is a lelki èrzelmeiből...ilyenkor mindent ràm zùdìtott...
...Kellett valakire haragudni...valakit okolni...hàt mi egymàst okoltuk sokszor...
A tehetetlen vàrakozàs...sok èrzèst vàltott ki mindkettőnkből.

Voltak pillanatok, hogy ùgy èreztük szinte világok választanak el bennünket, ilyenkor èrzelmileg tàvolra sodròdtunk egymàstòl, míg màskor közelebb ,, eveztünk,, szorosan egymàs mellè. Pròbàltunk egy kikötöbe lehorgonyozni...hogy egy kicsit segìtsük egymást lelkileg.
Ez az időszak kilàtàstalanul nehèz, de egyben szèp is volt...hiszen egyre többször nyùltunk a telefonkagyló utàn, hogy tàmogassuk egymàst...hiszen megìgèrte...èlni fog!

Èn pedig hittem Neki!

Kèrlek Titeket tartsatok velem tovàbbra is, ha èrdekelnek a törtènetek. Bàtran ìrjatok ès osszátok az egyes rèszeket.
Üdvözlettel ès szeretettel
M&M

Remènyteljes vârakozâs...

Rák csillagjegy vagyok, a családcentrikus…már kislányként tudtam, hogy képzelem el az életemet…csakis anyaként. Neveket válogattam, ábrándoztam.      Felnőttem, s az élettől egy nagy szerelmet kaptam ajándékba. Évek teltek, ugyanúgy szerettük egymást, ha nem még jobban…a gyermekáldás elmaradt. Orvosok, szívhang nélküli terhességek, korai vetélések…. genetika. Együtt nem lesz soha. Kegyetlen játéka ez az életnek, ami vagy megerősít, vagy széttép.                                    Jött a döntés, mely évekkel előtte már szóba került. Akkor elvetettük, mondván,még nem próbáltunk meg mindent. 2015.április volt az az időpont, mikor azt hiszem, elfáradtunk. Lelkileg addig bírtuk támogatni egymást ezen az úton. 2015. április , az elhatározás. Csinosba öltöztünk….hisz szülök leszünk, mert szívből ezt szeretnénk. Felkerestük a családügyi hivatalt…örökbe szeretnénk fogadni…hogyan tovább. Kézhez kaptunk egy adag nyomtatványt, egy csomó általános kérdéssel…de a végén ott volt a legfontosabb…Miért szeretnénk örökbe fogadó szülök lenni? egyszerű, gondoltam….Esélyt adjunk egy kisgyermeknek, hogy családban nőjön fel….s általa mi is megtudjuk, milyen szülőnek lenni. Szükségünk volt tehát erre a nyomtatványra…  orvosi igazolásra, hogy stabil az egészségügyi állapotunk, szellemileg is rendben vagyunk…..Igazolásra a munkahelyünkről…. igazolásra, hogy nem vagyunk büntetett előéletűek. Mikor ezeket begyűjtöttük, visszamentünk a családügyi hivatalba s az egész kupac papírt felküldtük a járási családügyi hivatalába, hogy megkapjuk az engedélyt a pszichológiai felkészítés elkezdésére. Igen, mert erre is szükség van, hogy várakozó listára kerülhessünk. Az elbírálás egy hónapig tartott. ekkor még azt hittem, ez életem leghosszabb egy hónapja. 2015.szeptember….végre elkezdődött… 26 óra pszichológia. Nem bánom. Minden párnak ajánlanám. Mindenkinek, aki családot szeretne alapítani. A foglalkozás heti egyszer volt.  2015. december 18.-án ….ünnepek előtt fejeztük be. Így esélyünk sem volt abban az évben várólistára kerülni. Hát vártunk. 2016 februárjában a hivatalból családlátogatáson voltak nálunk. Háztűznézőben, ahogy én hívom.  Albérletben laktunk, de ez nem okozott problémát, mindent megfelelőnek találtak.  Így a lakásról, meg a rólunk alkotott véleményüket újra elbírására küldték a járási hivatalába…. Vártunk, megint. Pár hetére megcsörrent a telefon… Sokk! Visszautasítottak. Hogy miért? Mert közben párom munkahelyet változtatott, még három hónapos próbaidejét töltötte….én brigádmunkás voltam…. s a lakásunk albérleti szerződése lejárt az év novemberében..nekem szegezték a kérdést, mi van, ha nem hosszabbítják meg?  Ekkor kicsit kibuktam! A várakozási idő 2-2,5 év… mondták akkor….az alatt még bármi történhet! Futottuk a következő kört…. Párom kapott egy igazolást a munkahelyéről, hogy számítanak rá a próbaidő letelte után is. Kaptunk egy igazolást, hogy nincs elmaradásunk, nincs velünk probléma, így biztosan meghosszabbítják az albérleti szerződésünket. Apróságok, de elcsúszik rajta az ember. 2016.március, hát sikerült. Végre listán vagyunk. Most már csak várunk….várunk újra. Mert bár sokan kérdezik… Miért kell lista? Miért kell várni? Annyi gyerek van! Igen, van. Nektek, kérdezőknek ez a fura. Nekem meg az a morbid, hogy arra várok, évek óta, hogy egy anya lemondjon a legnagyobb kincséről s nekem adja. Rám bízza, remélve, hogy jó szülei leszünk. Én tisztelem, becsülöm érte. Szülők leszünk.
 Várunk.

2018. március…..mikor már eltelt a várakozásból  két év….mikor már mindenki körülöttem babázik…mi indulunk aktualizációra… adatfrissítésre a gyámügyi osztályra. Újabb pár óra beszélgetés a pszichológussal. Újabb háztűznéző, mert közben, Istennek hála, megváltoztak a körülmények. Kertes ház Persze átalakításnál fontos szempont volt az örökbe fogadás is. Külön álló gyerekszoba. 2016-ban azt mondták nekünk, ez kritérium. Nem tudom már, mi változott ezen a téren, de nálunk adta magát, hát ajtót vágtunk.  Tehát két esztendő…. lassan ment, mintha kínoztak volna. Hullámvasút, ahol minden születésnap, búcsú és Karácsony egy szenvedés… Mikor nézed a családtagok gyermekeit ajándékbontáskor…karácsonyi dalocskák éneklésekor. A közös családi fotózkodás … mikor az jár a fejedben, a kövi alkalomkor már talán…talán te is a kezedben tartod majd. Már a te picikédnek is integetni kell, hogy figyeljen, s elkészüljön a kép. Majd jön a következő szülinap, névnap… vajon, melyik évszakban ünnepeljük majd mi a szülinapját? Meg van a név, amit szeretnénk…a lány épp téli hónap…  a fiúcska nyári….teraszon grillezhetünk… a vágyak….s az üres állandó várakozás. A telefon, hogy hogy haladunk a listán előre. A telefon, ami hol feldob, hogy letör, úgy három havonta. Újra felállni, pozitívnak maradni, nehéz. Nekem  az segített, hogy elkezdtem begyűjteni a pici holmikat. Készülődtem.                                                                                                                                          2016-ban még azt gondoltuk, mi leszünk az a pár, aki úgyse fog jönni aktualizációra… Gondoltuk, olyan laza kritériumokat szabtunk meg, nem lehet, hogy mi addig várunk. És de. Hogy mit jelent a kritérium? Meg kell mondani, mit szeretnénk … kor, identitás, egészségügyi állapot…megszabható a kicsi neme is. Ez alatt a két év alatt rengeteg fórumot olvastam a témában. A nagytöbbség egészséges, fehér identitású kislányt szeretne. Mindenki a szívére hallgasson,csak őszintén. Bár elmondják, a kicsi babáknak keresnek szülőt. Nem lehet egy könnyű feladat. Mindannyian minél kisebb babát szeretnénk. Hogy átélhessük a mászó, totyogó éveket.  Minden örömével bánatával együtt.   

                                                                                                                                                              2019 áprilisa van. Mi hivatalosan a top 20-ban. Ilyenkor már oszt meg szoroz az ember, de senki sem tudja igazán.  Az év elején még azt mondták, telefonáljak információért áprilisban….ha addig ők nem hívnának. Ott volt a remény pici szikrája. Majd informálódtam április elején… top 20. Idén már biztosan, de nem tudni előre melyik hónap. Még ősz előtt, valószínű a nyáron. Ha kirándulást tervezünk, szóljunk nekik mindenképp….vagy inkább ne is tervezzünk hosszú kirándulást már nyárra. Szóval izgatott várakozás ez már. Nem tudom, melyik volt a nehezebb… mikor vártunk,hogy listára kerüljünk…vagy mikor csak csendben arra vártunk, hogy teljenek a hónapok…. ez ez…a célegyenesben…hogy teljenek a hetek… Úgy érzem az egész folyamat egy reménnyel teli várakozás.
a kétely….. hónapok mennek… évek telnek el, szépen lassan elmegy az élet mellettünk. Vágyódunk, várunk, hiszünk, bízunk… s öregszünk, szépen lassan. A minap számolgattam. Az utolsó telefon infónk, 12. hely ... minél gyorsabban telik a 2019-es év, annál későbbi időpontot jósolnak…mos t épp december végét, január elejét tippelik nekünk. 2020? rosszérzés öntött el. Hirtelen minden csak fekete lett körülöttem. Ezek szerint egy újabb Karácsony ketten. 2020-ban betöltöm a 38-at…. öreg leszek. Mire oviba megy, már 41… mire suliba, már 44…. mire ő 20 lesz, én 58…. Hogy lesz türelmem a neveléséhez, hogy tudok majd helytállni a fiatalabb szülők világában? s jött a kérdés: Akarom-e én még ezt? Elszörnyedtem a gondolattól, majd hagytam, hogy mégis végigfusson rajtam. Nyugodt, jó életünk van, most. Végre élhetnénk. Mi ketten…most lenne időnk egymásra. Nincsenek orvosok. Nem lenne kötelezettség, csak mi szabadon, együtt. Akarom, hogy ez változzon? Vajon még mindig olyan erős bennem az anyaság iránti vágy, mint 16 évvel ezelőtt? Most csak káosz van. Káosz, amit még nem tudok helyre tenni. Amivel nem tudok mit kezdeni. A jelen állapot. Gondolatok, amikről azt gondoltam, sose lesznek. Azt hittem, annyira eltökélten szeretnék anya lenni. Anya. Most úgy érzem, csak Én szeretnék lenni. Én…végre önmagam. Önző vagyok….talán kicsit. Félek… nagyon.         Hajlamos vagyok csak fekete-fehérben látni a világot. Azt hiszem, ezért kaptam magam mellé a Páromat, visszahúzzon a valóságba. Hogy meghallgasson, mikor így vívódom magamban a gondolataimmal. Annyira megértő. Jó Apa lesz, a legjobb, akit kérhettem a gyerekünknek. S mire végére érek a gondolatmenetnek, tudom, sose szeretettem volna mást, mint családot. Igen, Anya leszek. Így leszek egésszé, így leszek Önmagam.  Nincs több kétely.

Tartsatok velem tovâbbra is. Hamarosan jövök a következő rèsszel. Szeretellel:

M&M

A megbocsájtàs ùtja...

...Teltek a napok, hetek...hònapok a nappalt sötètsèg vàltotta fel...a ragyogò nyàr utàn ősz következett...

Megbocsâtàs...nagyszerü ajândéka...úgy döntöttem ezzel ajândékozom meg magam. Eljött ez a pont, amikor beláttam és felismertem az utamat...a megbocsâtâs ùtjât! Ahogy az èrzés és gondolat megfogant bennem...a szìvem a lelkem és az eszem harmòniâba került. Tudtam...ha megbocsâtok felszabadìtom őket...ès legfőkèppen magamat.

Nincs jogom itélkezni, az én dolgom az, hogy békét teremtsek a lelkemben, hogy élhessek. A hâla èrzése...elsöprő ereje...hâlâs vagyok a Szūleimért, az életet adóimért...a Csalâdomèrt!

Emlèkszem arra a vasárnap dèlelőttre mely borongós, esős volt...ültem az író asztalomnâl s a tollammal körkörös mozdulatokat ìrtam le az előttem heverő kis papírosra.

Hâtuljân a telefonszâma volt...már nem voltam ideges attól, hogy milyen èrzèseket vâlt ki belőlem...ìgy hât tárcsáztam. Ùgy tűnt véget nem érő ideig csörgött a telefon mìg nem felvette...

Gyanakvó volt...hangjâban a kimondatlan kèrdès...vajon most mit akarsz? 

Nem ...most nem haragudhatok...tudatosan próbáltam kontrolálni az érzèseimet, bevallom nehèz volt...

Talán èrzèkelte, hogy valami megváltozott...nem haragszom rátok...kimondtam hát.

A kissè èrdes hang meglâgyult irânypmban

- Valóban?

Nemharagszom ...csak mesèlj, hogy èn hallgathassam. Csak ennyit kèrek...tudnom kell...mimdent.

Mi törtènt, ès miért?

Hangzott el ùjra ès ùjra a megunhatatlan kèrdès. Ismerni akartam a törénetüket az èletkezdetemet ugyanúgy, mint az örökbefogadásom törtènetèt is.

Èdedanyâmtól is kèrtem szâmtalan alkalommal, hogy mesèljen nekem. Biztonsâgot ès stabilitâst ad, ha tisztâban vagyok a dolgokkal, könnyebb megèrtenem.

Nehèz volt nem ìtèlkezni, hiszen mi nem a mèlyszegènysègből jöttünk...egyáltalán nem.

Nem ìtèlkezem csak mesèlj kértem hât ùjra.

Azon kaptam magam, hogy ő mesèl én pedig hallgatok...

Sok bűntudat ès elfojtott harag...ami kitűnt a hangjából. Tudtam ...mindketten tudtuk, hogy mi sosem fogunk ùgy tekinteni egymásra mint egy Anya-gyermek...még ùgy sem mint jò ismerősök...viszont nem vagyunk idegenek...egyâltalán nem.

Tisztelte mindìg is a Szūleimet sőt az elbeszélèséből kiderült, hogy az èletet adò Apa is sokat gondolt rám ès szeretett.

- Szerettetek hât? Tènyleg? Markomban szorìtottam a telefont, és a könnycseppeim az előttem levő papìrosra hullottak.

- Igen Szerettünk...most is szeretünk...hallottam, ahogy hangja elcsuklik ...sìr ...tőlem messze!

Itt ezen a ponton megnyugodtam ...nem rossz emberek...nem szörnyetegek. Szìvemben megint belè nyilalt az a rossz èrzés...hiâba kerestem az életet adò Apât...elment előre ment...a gondolataimat tovább fűztem...ès mâr Èdesapâmnâl jârtam. Nagyon hiânyzik. Vajon jò lânya voltam? Még akkor is ha nèha szörnyen viselkedtem? 

Ehhez hasonló kèrdèsek tolultak a számra. Megnyugvâst kerestem...a szâmomra titokzatos Nőnél.

A keresztnevèn szòlìtottam ez volt az eggyessèg ...ő az âltala választott nevemen szólìtott. Rendben van ez ìgy...megegyeztünk. 

Mindketten kìnòsan ügyeltünk rá, hogy ne keverjük a múltat a jelennel...de a törekvès hiâba való...a mùlt után a jelen...s azt a jövő követi! Tiszteletben tartottuk egymâs csalâdjât nely bâr külön állò volt mègis volt több kapcsolòdási pont...mèg pedig az egyik èn!

Nem fűztem tovâbb a gondolatit, hogy mi lett volna ha....

Viszont megnyugvást hozott némileg, hogy a kimondatlan szavak vègre ki vannak mondva...nem csak gondolati szinten lèteznek.

Szerencsès az én utam...

Öcsémmel gyakran èrtekeztünk, így van ez a mai napig is . Bátyâmmal hullámzó a kapcsolatunk...van hogy hallani sem akar rólunk, van , hogy nâlunk keresi a ,, menedéket,,

Neki fâj az emlékezès ès a történtek, korán lett ,, felnőtt,, ès a szeretethiány óriási károkat okozott...

Mi szeretjük ès ùgy gondolom, annak ellenère, hogy nem együtt nőttünk fel, kimaradtak a közös élmènyek- játèkok...ennek ellenére jò testvèrek vagyunk!

Sok beszélgetès...lelki gyònâs kellett ahhoz, hogy eltudjuk fogadni a mâsik állás pontját...hogy némileg megèrtsük egymást. Sokszor a lelki béke amit igyekeztünk megteremteni felborult valaki rèszèről...volt, hogy rèszemről nèha a józan èsz nem létezett ès az èrzelmek dominâltak. Olyankor gyorsan kellett cselekedni, hogy a lèlek ès szìv harmóniája ùjra egysèges legyen. Volt, hogy távolra ,, löktük,, egymâst...hogy aztân ùjra közeledjünk!

Nem volt egyszerű, de mindannyian haladtunk ès haladunk a megbocsâtâs ùtján, mely megszabadìt a láncaiktòl, hogy többé már ne legyünk foglyok...a saját érzéseink foglyai...

  

Holnap egy vendégposztot hozok Nektek egy Édesanyátòl egy Szülőpártól akik mèg vârnak. Az ő történeteik már szerepeltek a blogban. Holnap a hârom részt egyszerre olvashatjâtok. A vârakozás, az önismeret- kételyek,félelmek- örömek ùtjáròl olvashattok majd...

Szeretnék egy ,, hagyomânyt,, létrehozni Felvidéken, mégpedig örökbe fogadadó szūlökkel-gyermekekkel- vârakozòkkal talâlkozòkat szervezni...

Azèrt emeltem ki Felvidéket, mert itt ilyen megmozdulás nincs, de szeretettel várom a Magyarországiakat is...nincsenek határok ès korlátok a szìvünkben.

Az örökkön örökkè Felvidéki igazgyöngyök nevezetű zárt csoportban...csoportosulunk.

A csoport azèrt jött lètre, hogy âlmodhassunk egy szebb jövőt, merjünk megnyìlni ès megismerni önmagunkat...a gyerekeinket. Lehetünk szemèlyesek, de nem személyeskedőek.

Tehát hìvjâtok a csoportba azokat akik szerintetek oda tartoznak!

Öröķkön örökkè- Felvidèki igazgyöngyök

M&M

Mennyei fény...

Ùgy vélem nem lehet a véletlen műve, hogy kiket választunk ki szüleinknek!
Az sem véletlen, hogy nem mindannyian ugyanazt az utat jârjuk be életünk soràn...abban a pillanatban ahogy megfoganunk...már odafent jegyzik a sorsunkat.
Az én Szüleim sorsa is jegyezve volt odafent...úgy vélem, ha természetes ùton nem vâlhatunk szülővé...annak oka van, mégpedig különleges oka...sorsunk ,,rendezője,,sokkal nemesebb ajândékot szân nekünk...fogadjuk hât el...
...több ève próbâlkoztunk a gyermek âldással sikertelenül, ìgy megértem a párok küzdelmèt, az elkeseredettséget...hiszen ezt àtéltük...àtéltem én is.
Műtèt után feküdtem a kórházi ágyon, kèt alig ,,pár perces,, Édesanya mellett. Sose felejtem el azt a fâjdalmat...nem ...nem a műtèti seb fájdalmàt....inkàbb a lèlekèt...
Pöröltem a sorssal, Istennel de leginkâbb az èletet adó Anyával...
Rá haragudtam amiért nincs gyermekem...neki ez az èrzès megadatott...mègis elszalasztotta több alkalommal is...
Ha hallani lehetett volna a lelki pofonok hangjàt amelyeket kaptam...csattanàsuk zajos lett volna az èj csendjèben...igen ùgy èreztem pofonokat kapok az ègtől...
Egy szàmtalanszor feltett kèrdès tolult ajkaimra ismèt: Mièrt?
Gondolataimat csecsemő sírás szakìtotta fèlbe...a kis èletek akik az imènt jöttek vilàgra Èdesanyjuk karjaiba simultak...
Fejemet elforditottam, a könnyeimet màr nemtudtam visszatartani...nem is pròbàltam...egy kis idő utàn ràjuk nèztem,hogy a legszentebb pillanat rögzüljön amit màr oly sokszor làttam munkàm soràn...az a szerelem ittas áldott pillantàs , ahogy egy Èdesanya nèz a gyermekère.
Vajon ìgy törtènt ez nálunk is?  Nem akartam pàrhuzamokat vonni....mègis azt tettem ùjra ès ùjra...
El kellett telnie egy bizonyos időszaknak,hogy ne okoljak senkit...ennek most ìgy kell törtènnie...ìgy kell elfogadni.
Ìgy hát tovàbb lèptem,hogy a testi ès lelki gyògyulás ùtjàra lèpjek!
Ahogy èn erősödtem fizikailag ès lelkileg egyarànt...az èletet adò Anya ùgy gyengült. Beteg lett..nagyon beteg...
Megrendültem ...ùjra èrtèkeltem az èletemet...hàlàt adtam mindenèrt ès mindenkièrt akik az èletemben rèszt vettek!
Sajnos pàr hònap mùlva èletem egyik legfontosabb rèsztvevője is távozott az èlők soràbòl...az Èdesapàm!
Ùjra èrtèkelődött minden, òriási vesztesèg volt nekünk, egy olyan űr amit betölteni nem lehet....
Megköszöntem Èdesapàmnak azt, hogy Ő is engem vàlasztott...mint ahogy èn Őt...sajnos màr nem felelt...
Megkèrtem...keresse meg az èletet adò Apàt odafent, ès vigyen neki  el egy üzenetet...
Elvitte ès tudom...remèlem, hogy a lèlek talàlkozàsuk lètrejött!
Isten elvett sokat...de ugyanakkor adott is...sokat...nagyon sokat!
Elkezdtem màs szemmel nézni az èletemet az adoptálàsomat, a csalàdi kapcsolataimat. Àtèrkèlődött minden ùjra...ès ùjra...
Kapcsolatom Èdesanyàmmal mègjobban megszilàrdult, az Èletet adòval pedig pròbáltam kialakitani egy fajta kapcsolatot amely többet nem mèrgez sem őt sem engem...
Az utunk...a közös ùt mèg koràntsem èrt vèget...ez utàn kezdődött...

Tartsatok velem továbbra is, ha èrdekelnek a tovàbbi törtènetek...Bàtran osszàtok a blogot tovàbbra is. Örülök, ha megosztjàtok velem a gondolataitokat továbbra is. 

Szeretettel:    M&M

Belső bèke...

A mùltunk rendezèse elengedhetetlen rèsze az èletünknek. Gyakran ijesztő dolgokat talàlunk, ilyenkor megrèmülünk talán elszaladnànk, ha lehet....ne csak ezt ne làssam...
Kellő kitartàssal ès lelkierővel viszont pozitìvvà varàzsolhatjuk a törtènteket. Àltalànossàgban egy örökbe adott gyermek mùltja ès èletkezdete nem tündèrmese...kàr ratni magunkat. Vannak akik mèlyszegènysègből jönnek, van aki egy prostituàlt gyermeke ahol az Apa kilète bizonytalan, van ahol egèszen egyszerůen fiatalok a szūlők ès nagy a csalàd rèszèről a nyomàs...szàmtalan ,,variàciò,, ès sors lètezik...sorolhatnàm akàr napestig is...
Hàlàs vagyok, hogy így alakult èletem eddigi folyàsa...a kezdetekèrt is hálàs vagyok. Meg kellett èlni a magànyt ès elhagyatottsàgot ahhoz,hogy ilyen csodàlatos csalàdom legyen a kèsőbbiekben.
Sokan kèrdeztèk tőlem: nem bánod, hogy megkerested a gyökereidet?
-Nem! Èn nem a gyökereimet kerestem, hiszen a gyökereim otthonròl...szeretett szüleimtől szàrmaznak...èn önmagamat kerestem meg ès az utam folyamatàt szerettem volna megèrteni. Egyàltalàn nem bànom, hogy a mùlt èletemből emberek bukkantak elő...ezt is èn akartam. Làtni akartam őket...megszòlaltani...megèrteni a mièrteket! Nem hasonlìtom össze a mùltbèli csalàdomat a mostanival...hiszen nem lehet...teljesen màs emberek ès màs sorsok...a szàlak mègis összefutnak ès egy ,,ponton,, kapcsolòdnak...s ez a ,,pont,, èn vagyok!
A sorsunkat nem mi alakìtjuk, mi maximum formàljuk ...bizonyos helyzetek ès törtènèsek a mi akarutonktòl függetlenül is bekövetkezik...sorsunk rendezője fentről mozgatja a szàlakat...melyek nèha kesze-kuszák, de mindìg kapunk lehetősèget, hogy kibogozzuk azt...!
Miutàn a ,,nagymamàval,, megtörtènt a csepet sem kellemes talàlkozàs...gondolkodtam...sokat! Ahol nincs meg az Anyai szeretet...az anyai minta..ott abban a csalàdban bizony rengeteg balsors felfedezhető. Egy gyermeknek Anya a vilàg közepe, akire szàmìtani lehet mindìg, aki mellett megmutathatjuk a teljes valònkat, ahol nincsenet titkok...egy Anyàt pòtolni nem lehet...ha nincs ...betöltetlen űrt hagy maga utàn...
Miutàn èrzèkeltem ,,nagymama,, ridegsègèt ...megèrtettem azt a tènyt azt a szeretetlensèget amelyet a gyermekei àtèltek...főleg a lány gyermekei...közöttünk az èn èletet adò anyàm is...
Meg kellett viszont èrtenem, hogy nem itèlkezhetek...maximum kìvülről szemlèlhetem a törtènèseket, hogy megèrtsem mi mièrt törtènt!
Ha megèrtem az embereket...ès a törtènetük mögè nèzek...rendezni tudom a ,,soraimat,, ès lelki bèkère lelek...igy hàt elengedem a dühöt,a fèlelmet...a haragot...ezzel jót teszek magamnak ès az eltávozottaknak is!
Egy idő utàn èrzèkeltem, hogy az èletet adò Anya az egyik legfàjòbb ,,pont,, az èletemben...pöröltem vele...a sorssal...Istennel...vàlaszokat ès èrzèseket akartam...
Ahogy èn gyengültem ő erősödött ...ès fordìtva...
Pròbàltam meghallgatni az èrveit, az èrzèseit...megèrteni. Bevallom nem mindìg sikerült, de tudtam jò ùton haladunk...lassan,de biztosan.
Többször is megfogant a gondolat, hogy talàlkoznunk kellene...de nem..mèg nem èrtünk meg rà...
Szüleim felè a szeretet mègjobban erősödött, mègpedig azèrt is mert az èletet adòval is ismeretlenül, de tiszteltèk egymàst. Ez volt a legjobb pèldamutatàs szàmomra...
Hosszù ùt vezetett a felismerèsig,hogy kettè válasszam.az èrzèseimet...az èdes Szüleim akik felneveltek,szeretnek...ők az èn vilàgom! Az èletet adòt is szerethetem..csak màs mòdon...ő adta az èletemet..s ha ùgy vesszük a csalàdomat is :)
Hàlás szívvel gondolok mindenkire...aki eddig bàrmilyen mòdon is rèszt vett közvetlenül...vagy közvetve az èletemben!

Köszönöm,ha tovàbbra is velem tartotok, holnap jövök a következő részekkel.Olvassàtok olyan szeretettel,ahogyan èn ìrom Nektek...

        M&M

Az üres bölcső...

... Ahânyszor rânéztem mosoly ült ki arcomra, biztonsâgban èreztem  magam.Vègre itt van velem a mèltó helyèn...mellettem...èn ès a ,,kis Öcsém,,
Alig vârtam, hogy halkuljon a zene, hogy csak mi lètezzünk...fontos kérdèseket kellett megvitatnunk...
Életem egyik legszebb napja így íródott be életem törtènetébe...legszebb...az esküvőm napja...amikor új lèlektalâlkozâsok jöttek létre ès visszakaptam a testvéremet. Isten vissza vezette hozzâm.
Augusztus egyik hétvégéjén útnak indultunk, hogy megtalâljam a kérdéseimre a vâlaszt...vâlaszokat amelyeket ezidáig nem kaptam meg. Látogatóba mentünk férjemmel és anyukámmal a testvèremhez ès a csalâdjához! Ahogy úticélunk felé közelìtettünk újra âtéltem a vâgyódó èrzèst, amely vonzott magához...a városka mely ùjra befogad...egy pillanatra, a talâlkozâs pillanatában!
A kedves arc és az ölelő karok vártak...haza vártak. Olyan boldogok voltunk, hogy ùjra egyesül a család...ezzel  kicsit mèrsèklődve a mùlt tisztázatlan fájdalmai. Az ölelés mert enyhülést, vigaszt ès remènyt adott...remènyt arra, hogy bárhol is leszünk mi már soha nem válunk el.
Fènyképek ès emlékek kerültek elő,..emlékek melyek nem közösek, de felidèzèsük után ùgy èreztem mintha már ez is közös lenne...
Éreztem ahogy testem ellazul, nèztem a fotòkat ès a kezembe akadt egy fotó ròlam...nèztem a kis arcot...a bebugyolált kis emberkét aki én voltam 35 èvvel ezelőtt ès a szívem elnehezült...arra gondoltam bárhogyan  is történt ...a családból való kiemelésem òta ès egészen odáog mìg nem talâlkoztam a szüleimmel egyedül voltam...az Isten irgalmára bìzva. Öcsèm a lányára tekintett...a szeme fátyolos lett, s a mosolygós arc komorrá vált. Éreztük mindannyian, de főleg ketten, hogy sok minden kimaradt...
Ahogy mellèm ült közelebb hùzódtam hozzá, èrezni akartam a közelségèt az illatát, hallani a szìvverèsèt...éreztem ahogy az eddigi fâjdalom ès tehetetlensèg szorìtása enyhül, ahogyan mindkettőnkben falak bomlanak le...mostmár megvan...itt van velem!
Beszèlgettünk ...és ahogy az várható volt szóba került a Nő aki szâmomra titokzatos ès idegen volt, akit gyűlöltem, de vâgyódtam is utána, hogy megismerjem. A kettőség èrzèse vele kapcsolatban sokáig jellemezte az èrzèseimet. A Nő aki pár száz méterrel arrèbb lakott az Öcsèmtől...
Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha csak ùgy átsètâlnèk hozzá csak ùgy kèretlenül, hogy kicsit feldùljam a lelkèt, az életèt...
Tudta, hogy a városban vagyok...abban a városban mely az èn városom is...mely keblére ölelt ...ùjra.
A kezemben levő boros pohâr kecsessègèt szemlèltem...a vörös nedü illata édesen terjengett a levegőben...egy koccintâs...halk nevetès amikoris....kopogâs törte meg a varâzst.
Minden szem az ajtóra szegeződött...letettem kezemből a poharat és közelebb lèptem az ajtóhoz, hogy szembenèzzek a nővel...aki fontos lehetett volna az életemben, de nem lett...
A ,,Nagymama,, az èletet adó Anya anyukâja âllt az ajtóban.
A szürke szempár a tekintetembe fúrta magât, szinte mâr kellemetlen volt számomra a pillantâsa. Semmi melegsèget nem lâttam benne, szâmomra hűvös ès rideg volt...üdvözöltem ahogy illik...minden testi kontaktust kìnosan kerültem.
Eszembe jutott az èletet adó Apa nővèrènek kedves tekintete...vèget nem érő ölelèse, most pedig a rideg valósâggal kellett szembenèznem. Érzelmeket nem tudtam leolvasni arcâròl...próbâltam szimpatikus vonâst keresni rajta...
Nemtalâltam! Mivel az Öcsém életèben a nagymama is rèszben szerepelt, próbâltam összeszedetten ès tisztelet tudóan komunikâlni...bevallom nehèz volt!
Ùgy gondoltam a legegyszerűbb, ha minden kertelès nélkül megkérem, hogy meséljen...a lânyáról...az életet adò Apáról, rólam a csalâdról...
Láttam a szemèben a gyűlöletet, szìvèben a ridegsèget ahogy a saját lányáròl beszélt...egy ūres bölcső...egy kiüresedett emberi szív jelent meg lelki szemeim előtt.
Azt gondoltam ő âltala sok kèrdèsemre választ kapok...nem...nem ìgy történt.
Elgondolkodtam milyen szerencsés vagyok, hogy az èn nagymamâim melegszìvű kedves tekintetüek voltak...ès nagyszerű gyermekeket neveltek, èrtük èltek...
Kezdett körvonalazódni bennem az igazsâg egy rèsze...mégpedig...az èn életet adó Anyâm sok szeretet...kedves szót, ölelèst nem kaphatott...egy ilyen női mintât vitt tovâbb...ezt látta...igy èlt.
Vègtelen szomorúság ès düh munkâlkodott bennem, hiszen a vâlasz rèszben velem szemben ült...akinek jó szava az èletet adòimròl....a sajât gyermekeiről nem volt.
Próbâltam az ,,anyai ,, szìvét lâgyìtani...kèrtem mutasson nekem fotòkat bârkiről...aki fontos lehet...!
Nincs fotó senkiről...mèg csak a gyermekeiről sem...
Hangsùlyos ès lesùjtó vâlasz volt ez...de ìgy legalâbb rèszben megkaptam a választ arra amit tudni szerettem volna...
Nem volt nehèz a bùcsù ès elvâlâs...ahogy kilépett az ajtòn...gondolatainkba merültūnk mindannyian. Sajgó üressèget èreztem...a puzzle kezdett egysèges képet alkotni...de mèg nem teljes sok a mièrt...a hiânyzó rèsz...

https://youtu.be/EMjrPCDVmKM
https://youtu.be/EMjrPCDVmKM


Tartsatok velem tovâbbra is, ha èrdekelnek a megoldâsok a szemlèletek amelyeket megtalâltam idővel...hogy helyükre kerülhessenek a kirako darabkâi...
M&M

Szívünk dallama...

Amikor először hallottam a hangjàt... elkèpzeltem ahogyan csibèszes arcàn a nevető gödröcskèk megjennek, magam elè kèpzeltem a bohòkàs arcàt a kedves szemeit...elèg volt a kèpzelet ereje ès màris mosolyra hùzòdott ajkam. Mint a làgy tavaszi szellő, ahogy beàramlik a nyitott ablakon, ùgy àramlott be szívem tàrt kapuin a szeretet ès hàla èrzèse...
Egy làgy dallam ...melynek hallattàn öröm ès boldogság tölt el bennünket, mely hatàsàra szàrnyalunk...!
Csodàlatos tavaszi napra èbredtünk, szinte a levegőben èreztük,hogy ez a nap màs,mint a többi...mèg a nap is màskènt ragyog ès mintha a madarak is màskènt csiripelnènek...vahahogyan èlènkebben ...hangsùlyosabban,hogy jobban odafigyeljünk ràjuk...üzenetet adnak àt...nem is akàr milyen üzenetet rejt magàban ez a nap!
Ezen a szombati napon talàn megvàltozik minden...az egèsz èletem. Làzas kèszülődès, rengeteg szervezès előzte meg ezt a különleges napot, amely orszàgokat ès hatàrokat lebontva...szerveződött, hogy lètre jöhessen.
Az esküvőnk napja, melyet többszörösen is megáldottak odafent ...amikor összegyűlik a csalàd a rokonok ès,azok az emberek akiknek a jelenlète fontos ...hogy rèszesei legyenek kèt ember egyesülèsènek!
Ahogy ültem a fodràszom szèkèben, szemeim a tàvolba meredtek, mintha valakit keresne a mùltban, hogy megmutassa...nèzd itt vagyok...mostmàr menyasszony, nemsokàra felesèg...
Èdesanyàm büszkesège hatàrtalan volt,de a fàjdalom is ott lappangott a szìvekben, hiszen Apukàm ès több mùltbèli csalàdtag nem èlte meg ezt a napot!
Ez a nap az öröm napja, de ugyanakkor az emlèkezès napja is...
Akarva akaratlanul is, de a gondolataim megpihentek az èletet adò szülőknèl ...most ha làtnànak büszkèk lennènek ràm, màsként csinálnák...ha lenne rá lehetősègük?
Ehhez ès hasonlò gondolatok is jàrtak az eszemben.
Gondolatok...èrzèsek melyek összekötnek bennünket, mèg abban az esetben.is, ha több szàz kilomèter vàlaszt el bennünket!
Amìg a sminkes kezei közt szèpültem pròbàltam gondolataimat a jelenre irànyìtani...
...Gondolkodott ...vajon melyik öltönyèt vegyel fel ès mèrlegelte,hogy az előre kikèszített nyakkendő passzol-e hozzà vagy amelyiket nemrèg vàsàrolt ès ott lòg hanyagul a szekrènyben. Amìg ezen gondolkodott a szemei elfàtyolosodva a tükörbe tekintettek...s mint egy idegen kèrdőn nèzett vissza rà...
Magas sarkù cipők erőteljes kopogása szakìtotta meg a gondolkodàst ès elmèlkedèst...keze hanyagul a szekrènyben lògò nyakkendő utàn nyùlt,hogy egy mozdulattal a nyakàba kanyarintsa...e manőver közepette eszèbe jutott ...mi lenne ha valami botrànyosat művelne...amire biztosan èvekig emlèkeznek majd...a bohòkàs arc megtelt vidámsàggal a gödröcskèk az arcán igencsak hangsùlyosak lettek...
Parfüm illat lengte be a hàzat a cipő viselői tudattàk a hàzi gazdàval, hogy èppen merre jàr a hàzban..
Òràjàra tekintett a fèrfi ès gyorsan konstatálta...indulni kell, hogy időben megèrkezzenek...
Szemeim az òrara szegeződtek szinte ugyanabban a pillanatban ès a gondolataink össze kapcsolòdtak ...mèg akkor is ha több szàz kilomèter vàlasztott el...Akkor mèg nem tudtik biztosan, hogy az èletünk talàn örökre megvàltozik...màs èrtelmet nyer...ez a nap mindent ùjra hangszerel...
A bùcsùztatàs pillanata...hatvànyozottan rosszabb.
 èrzèseket vàltott ki belőlem
..Anyukàm mellett Keresztszüleim àlltak...ès a sorbòl hiànyzott az Èdesapàm...az èletet adò Apa...a testvèreim...
Mig a fèrjem oldalàn a klasszikus csalàd vonult fel, az èn rèszem a hiànyuk ellenère talàn duplàn is èreztem a csalàd jelenlètèt az èlőkèt ugyanugy,mint azokèt előre mentek...
Ahogy vèget èrt a szertartàs, a templom ajtajàban àlltuk, hogy fogadjuk a gratulàciòkat...amikor is szemem egy pajkos szempàrba fùròdott...
Èn màr valahol làttam ezt a kèk pajkos szempàrt...talàn àlmaimban..most fàtyolos tekintettel ès csodàlattal tekint ràm...
Hàtam mögött a Csalàdom àllt, ès előttem ùgyszintèn...
Èletemben előszōr làttam az öcsèmet ès csalàdját az esküvőm napján...eljött hàt, hogy megismerjen...
Szavak nèlkül is èreztem azt az èdes èrzèst amit èrzett...ölelèsèben jelen volt az összes szeretet amit mi elveszett testvèrek egy pillanat alatt megtapasztaltunk. Vèget nem èrő ölelèsèben èreztem a mùlt terheit, fájdalmàt a testvèri èrzès hiányàt az ùjra làtàs örömèt! Leírhatatlan boldogsàg töltötte el a szìvemet,lelkemet hiszen immàron lett egy pajkos szemű Öcsèm...egy olyan testvèr akire ha rànèzek mosolyra hùzòdik a szàm.
Kevès volt az a pàr òra , hogy megismerjük egymàst...a titkokat az èlmènyeket, amelyeket nem együtt èltünk àt...mègis felejthetlen èlmènyt èltünk àt...ami talàn csak egyszer adatik meg ebben az èletben...
Mostmàr közös az èlmèny, közös lett lelkünk dallama is abban a pillanatban....a találkozás pillanatàban!

Ha kìvàncsiak vagytok a tovàbbi törtènetekre, tartsatok velem tovàbbra is...ne hagyjàtok abba az olvasàst, hiszen mèg sok meglepetèst ès èrzèst hozok Nektek. Bàtran ìrjatok ès osszátok a blog egyes törtèneteit...

M&M

A titokzatos Nő...2.rész!

Èletünk tele van meglepetésszerű hirtelen vett fordulatokkal. Szeretünk tervezni előre...ùgy èrezzük mi tartjuk kezünkbe a dolgainkat, majd váratlan vâltozások következnek be, amelyek mimden eddigi elképzelèsünket romba döntheti. Kènytelenek vagyunk beismerni, hogy a gyeplő nem mindìg a mi kezünnkben van...nem mi irányítunk.

Nèha tèrdre kènyszerülünk...megsemmisülünk, hogy belássuk van tőlünk nagyobb hatalom ès erő!

Vannak emberek az életünkben akik csak átutaznak...egy rövid pillanatig lehetnek velünk...akiknek van egy kijelölt feladatuk...teremteni...lètrehozni...ès ki kell vonulniuk az èletünkből, hogy tovább élhessünk, gyarapodhassunk...

Életek...sorsok melyek külön-külön utat kell,  hogy bejárjanak...hogy egyszer egyesüljenek...találkozzanak!

A lèlek...a csodás lélek mely sosem felejt...az agy töröl mert ùgy könnyebb ha nem emlèkezik...a lèlek tárol, nem felejt s ha kell megújul....

Szinte öntudatlan állapotban telt az éjjel...tettem a dolgom monoton, a rám bízott feladatokat. Tűnődtem...a barna szempár kereste a tekintetemet...nem akartam, hogy lássa...a fájdalmamat, a tehetetlensègemetm...a keserűsèget ami elárasztotta a bensőmet. Keze ùjra a vâllamon pihent...próbâlt rèszvèttel lenni irántam...ami mèg jobban dühített ès növelte bennem a tehetetlensèg èrzèsèt...

Az órâk a percek szinte vânszorogtak ...pròbâltam figyelmemet a munkámra összpontosìtani, csakhogy kerüljem az engen fürkèsző barna szempárt...ìrtam az adminisztráciòt ...tettem a dolgom...ès azt vettem csak èszre, hogy elmosòdnak a betűk..minden összefolyt...könnyeim áztatták a papìrt ezzel elmosòdott pacát alkotva...!

Egy gyors mozdulattal töröltem le a könnyeimet..nem èrdemli,  hogy sìrjak...

Milyen Nő az ilyen...milyen anya?

....Anya ha ezt a szót kimondom Èdesanyâm arca, fèltő kezei ...kedves arca kúszik a gondolataimba...ez ìgy van rendjén. Ő a stabil pont az èletemben..ő ott volt ha örültem, vagy ha bânat èrt...ott volt mindìg..mind a mai napig!

Dùltak bennem az èrzèsek a harag ès szeretet èrzèse vàltakozott bennem. Talàn èletem egyik leghosszabb ès legkìnzòbb èjjele volt...az a nyàri èj...

Ahogy a nappal utàn èjjel következik, ùgy lett az èn lelkemben is nappal utàn èjszaka...hirtelen megvàltozott minden...felültem egy körhintàra ami csak forgott velem egyre gyorsabban, ès ùgy èreztem nincs alkalmam kiszállni...

Jò pàr hònap kellett ahhoz, hogy a lelkem regeneràlòdjon...meg kellett vàrnom amíg megàll a körhinta...hogy leszàlljak!

Tudattam minden momentumot a szüleimmel, mèg akkor is , ha fàjt ...viszont a lelkemben dùlò viharokat nekem kellett lecsendesitenem.Ez csakis ràm vàrt...mint ahogy az is, hogy megismerjem az Öcsèmet...akit az Èletet adò anya nevelt rèszlegesen.

Tàrcsàztam hàt ùjra, hogy halljam a balzsamos kissè mèly tònusù hangot ...tudnom kellett egy nagyon fontos dolgot ami azòta gyötört, hogy az adoptàlàsom tènyèt tudtam!

Mièrt nem kellettem neki, mièrt hagyott el? 

Kèrdèsemre nem èrkezett vàlasz rögtön...ami dühìtett...nem tudtam tàrgyilagosan gondolkodni...akkor mèg nem.

Nem voltam kèpes tisztàn làtni s csak haragudni tudtam...nem is rà hanem a helyzetre amit teremtettek, ami miatt èn kimaradtam az èletükből, a testvèreim èletèből.

Sok kèrdèsem volt, de nem volt erőm feltenni,elmèmet a harag ès csalòdottsàg boritotta el akàrhànyszor is beszèltünk...

Elindult egy folyamat, amit mèg akkor nemtudtam...a lèlek megùjulàs folyamata a megbocsàtàsè...csak mèg nem voltam kèsz. Megegyeztünk, hogy egy darabig nem keressük egymàst. 

Èrdeklődésem fòkuszàban az Öcsèm àllt aki mint friss tavaszi szellő libbent be szìvem kitàrt kapujàn...

Nagy boldogsággal tölt el, hogy ennyien olvastok, a mèrhetetlen sok szeretet amit tőletek kapok ...leírhatatlan. Azt gondolom ez a blog szinte èl...tùl nőtte.magàt..talàn az álmaim valòra vàlnak s Ti ennek az àlomnak a rèszèt kèpezitek...tartsatok velem tovàbbra is, bàtran osszàtok ...vàrom az üzeneteket...

Szeretettel

M&M

A titokzatos Nő...

... Ahogyan elkezdtek az èn törtènetemben a ,,szereplők èlni,, ùgy vàltozott az èn szemlèletem is...velük kapcsolatban. Hirtelen a maszk lehulott ròluk...arcot...nevet ès identitàst kaptak..el tudtam őket helyezni a ,,csalàd,, rendszerèben. Nem èreztem, hogy ők az,,igazi,, csalàdom csak azèrt mert a vèrvonalukat viszem tovàbb,hiszen nem ezàltal vàlunk csalàddà! Az èn erős gyökereim otthonròl erednek a  Szüleimtől, Nagyszüleimtöl...rokonsàgomtòl.
Hazudnèk viszont,ha azt állìtanàm, hogy nem èrdekelt egyre jobban a màsik mùltbèli biològiai ,,csalàdom,,...nehèz ròluk ùgy beszèlnem,mint csalàd tagokròl hiszen nem egyesülrünk ès funkcionàltunk csalàdkènt, de a szívem azt diktàlja....hogy ne ùgy nyilatkozzuk ròluk mintha idegen volnànak...nem azok!
Szerettem a tudatot, hogy van egy bàtyàm, akivel bàr nem olyana kapcsolat egyelőre, mint ami elvàrhatò lenne...de kèrdem ebben a helyzetben mi a helyes ès elvàrhatò?
...Szerettem a tudatot mégis, hogy Ő van, az èletet adò Apa tudatàt is szerettem bàrhogy ès bàrmilyen mòdon is èlt...a magam mòdjàn szerettem is őt, sajnàltam, hogy akkor nem sikerült talàlkoznunk...jò èrzès volt a Nagynèni ölelèse ...kedves arca, a zöld ragyogò szempàr ès az ùjdonsült unokatestvèrek gondolata is melengette a szívemet.
Viszont ez a ,,csalàd,, nem csak ennyiből àllt...tudtam azt is, hogy a keresès folyamata azzal.jàr, hogy ùjabb ès ùjabb ,,szereplők,, kerülnek elő.
Mèrlegelnem kellett, hogy tovàbb megyek ezen az ùton ezzel kitève a Szüleimet vahy inkàbb magamat esetleges lelki sèrülèsnek,vagy megtorpanok ès megelègszem azzal amit tudok...
Ùgy döntöttem tovàbb folytatom az utam,ès csak bíztam abban,  hogy a Szüleim megèrtik ès tàmogatjàk az ùt keresèsemet!
Megèrtettèk ès tàmogattak...persze ott volt a szülői fèltès...fèltek nehogy ,,elvàgyòdjak,,...fèltek nehogy olyan dologba nyùljak amit kèsóbb nemtudok feldolgozni majs, vagy a helyèn kezelni...
Ennek ellenère ès mindent àtbeszèlve èn tovàbbra is kèrtem,hogy lelkileg tàmogassanak , hogy tovàbb mehessek. Akkor...abban az idószakban òriàsi nagy vàgy munkàlkodott bennem, hogy mindenkit a helyère illesszek ebben a törtènetben. Tudnom kellett, hogy mi és miért történt ùgy ahogy, milyen emberek voltak, mennyire èlt bennük a szeretet?
Azt mindìg is tudtam ès èreztem , hogy nem voltak rossz emberek az életet adò szüleim...nemehettek rosszak...èn sem vagyok az...sokat jàrt règen ez az eszemben.
A kisvàros ahonnan indultam befogadott...olyannyira, hogy ismerőseim,támogatòim lettek hirtelen...segìtettek, hogy tovàbb haladhassak a szàmomra kijelölt ùton...
Hàlàval ès szeretettel gondolok ràjuk...
Nap mint nap egyre növekvő izgalommal vàrtam Bohdan ès Viera levelèt...a dràga ès szìvemnek oly kedves Bohdan aki nemcsak a baràtom, de erós lelki tàmaszom is lett...ès Viera aki elvezetett ahhoz a titokzatos Nőhöz akitől az èletet kaptuk...mind a hàrman!
Igen hàman...nem pedig ketten...
A titokzatos Nőnek neve lett, címe ès telefon szàma...ami a monitorom kijelzőjèn volt olvashatò...
Nem nyùltam a telefonom utân, sőt még csak tollat sem ragadtam...a szívem olyan hevesen kalimpált, hogy megijedtem a sajât érzéseimtől...az érzéstől amit ez a titozatos Nő vâltott ki belőlem...
Nem kerestem őt meg...akkor nem...helyette a mâsik testvèremre pròbâltam fókuszâlni ès megkeresni. Nem volt nehéz dolgom, hamarosan az ő adatait is a kezemben tartottam. Fiatalabb,mint én ...két évvel...hùzòdott mosolyra a szám és melegség öntötte el a szívemet amikor kimondtam hangosan, hogy van egy Öcsém..
Nem szâmìtottam râ...meglepett méghozzâ kellemesen...
Hosszù éjszakai műszaknak néztünk elébe...kolleganőmmel latolgattuk a betegeink állapotát az éjszaka várható kimenetelèt...kint ültünk a lépcsőn...még volt pár perc a kezdésig...néztem az arcât...szerettem hallgatni Őt...hirtelen gyufát rântott elő és biztos gyors mozdulattal meggyùjtotta cigarettâját...beszèlt tovább.
Hirtelen furcsa dejavu èrzès fogott el...mintha ezt a helyzetet mâr átéltem volna, mèg a hang tònus is szinte egyezett a cigaretta füstje..a fölldre hullò parâzs...gondolatban mâr messze jârtam...
Ugyanìgy ültünk pár hónappal ezelőtt a lèpcsőn a bátyámnal, egy mâsik orszâgban...otthon a mi lèpcsőnkön...biztos mozdulattal gyùjtotta meg a cigarettát ès mesèlt...én pedig hallgattam...
A felállás most szinte ugyanez volt...egy másik országban, csak mâs ember ült mellettem...viszont a barna szempár szinte azonos ugyanúgy fúròdott a szemembe,mint most...kolleganőm keze a vállamon pihent...tudta, hogy valahol tvol jârok ès megvárta amìg a dejavu èrzès kicsit szűnik...
Nehezen jöttem vissza a jelenbe, hogy ùjult erővel ès friss elmèvel nekiláthassak a munkámbak a râm váró betegeknek remènyt kìnâljak...sokszor látom, hogy az ő szemük is a tâvolba mered  ès gondolkodnak vagy èppen emlékeznek...a mùltban járnak, mint ahogy èn is tettem az imènt...
Ahogy haladt előre az este ùgy tèrtek nyugovòra a betegeink, ìgy nekûnk is lazult kicsit az időbeosztásunk ès adminisztrációs munka tömkelege vâltotta fel a fizikai rèszt...
Próbâltam ezt az imént átélt dejavu érzèst elhessegetni az elmèmből, de lehetetlen volt.
Hirtelen felindulásbòl megragadtam a telefont, hogy a nèvjegyzèkemben kikeressem a nevèt...akire egèsz este gondoltam...
Nem...nem a bátyám nevét kerestem...mutatò ujjam az Életet adò anya nevènél âllt meg.
Szorìtottam a telefont, de olyan görcsösen, hogy az ujjaim szinte kifehèredtek...hirtelen kiszáradt a szám ès hideg verìtèkes volt a tenyerem...mindìg igy van ez, ha erős stresszhatás èr....
Tárcsáztam...közben a falon az òrâra pillantottam...èjjel 11 òra volt...
Kèsőn van...tiszta hülyèt csinálok magambòl ...mi a fenèt mondok majd neki?
...Hello itt a ,, lányod,, x èv után...? Marhasâg!
Egyre idegesebb lettem...magamra haragudtam,hogy vajon mi is ütött belèm...mit akaroj ettől a Nőtől több,mint hùsz èv utân...èjjel 11 kor ...egy szâmára idegen orszâgból...
Ujjam a gombra helyeztem ami megszakìtja a hìvást...majd máskor...szinte dübörgött elgyötört elmémben a gondolat...amikor is felvette a telefont akkor éjjel...egy idegen országban..
Kissè rekedtes ès balzsamosan mèly hang szòlt kìváncsian a telefonba...próbâltam időt nyerni...lecsendesìteni a szìvverèsemet, hogy egyáltalán meghalljam a saját hangomat...
Hang nem jött ki a számon...ìgy hát hallgattam...ami a vonal tùlsò vègèn lèvő titokzatos Nőt bőszìtette igencsak.
Már elmùlt 11 òra jòcskán ki szòrakozik vele ilyenkor...ezt a hangtónust hallottam immár...
Dühös volt ès èn is az lettem...nagyon dûhös...ìgy hát bemutatkoztam ès közöltem vele, hogy jogom van éjjel hìvni...hiszen én a ,,lânya,, lennèk...ő pedig az ,,anyâm,,
Ha lehetett volna hallani ahogy egy ember több száz kilomèterre megsemmisül...akkor biztosan hallottam volna...hirtelen egy szomorù de nyugodt Nő lett a beszèlgető társam...amennyire ő lenyugodott én olyan ideges lettem...Sok sok èv elfijtott harag,düh ès keserűsèg zùdult rá...esèlyt sem adva neki, hogy elmondja amit szeretne. Ha figyeltem volna....èszreveszem a hangját ami mèg kedves is volt...de nem nekem ès nem abban a pillanatban...akkor semmi ès senki nem volt kedves. Hagyta, hogy tomboljak, kiabálhak, hogy gyűlöljem...minden rá szállt ...ìgy közelebb az èjfélhez már. Nem szakìrott félbe...most èn beszèltem és Ő hallgatott...a klasszikus felâllás megváltozott.
Annak a tènye, hogy az èletet adò Apával nem tudtam beszélni...,,elszámolni,, ennek a tènye itt lògott a levegőben..ìgy hát ez a tehetetlenség èrzès is rázùdult...valakire zùdìtani kellett....
Sok idő telt el mire egyáltalán világosan èrzékeltem a hangomat...mire megpròbáltam összeszedettebben gondolkodni...beszélni...
Nem ment....ès azèrt nem mert ő volt a leggyengébb ,,pont,, ebben a törtènetben, amit még magam elől is rejtegettem...nem is vettem ròla tudomást...ő lehetett volna az Anyukám, de nm lett...s ezt mindketten tudtuk.
Ezèrt dühös ès tehetetlen voltam...
Közel fèl egy volt amikor az órára pillantottam...dolgoznom kell tovább ...ùjra összerakni magamat...
Szinte kiègtem...kifáradtam...nagy dühömben...ő pedig hallgatott...
Most ennek volt itt az ideje....èn mesélek ès ő hallgat...a Nő aki mèg titokzatos...de talán egyszer ő mesél...ès èn hallgatok...
           

Ha èrdekelnek bennetek a tovâbbi törtènetek,a folytatás akkor tartsatok velem.Ìrjatok bátran továbbra is, olvassatok ès osszátok...ajánljátok tovább a blogot, hogy èrtelmet nyerjen minden egyes betü amit leìrok.

Köszönöm

M&M

Âldott kezek...

Âldottak a kezek melyek felneveltek, âldott lelèlekhez âldott szìv târsul, hogy engem szerettetek...ès szerettek a mai napig.
Òvtatok ès hozzá segìtettek ehhez a bölcsessèghez ès élet szeretethez amit tovâbb adhatok Nektek ès mindenkinek aki olvassa soraimat...
Anyák napja...gondolkodom töprengem...más szemmel nèzek erre a napra, mint más alkalmakkor. A köszönet szó amit Èdesanyâmnak rebegtem ezen a reggelen...kevès...nagyon kevès. Az èrzelmeim ...a köszönet fogalma mâs èrtelmet nyert ma ezen a borùs ès esős napon.
Köszönöm az összes Èdesanyának leendő Szülőnek akik nap mint nap velem tartotok ezen a csodálatos ès nèha nem egyszerű lelki utazâson...
Az Anyává válás folyamata már akkor elkezdődik,amikor a szívünkben  megfogan a gondolat, hogy gyermeket szeretnènk. A gyermek akièrt èrdemes èlni...a gyermek aki ùjra teremt...ùjra szül bennünket. Ùgy vélem nem lètezik ettől erősebb ès magasztosabb szetetet kapcsolat. Hiába kutatok a fejemben szebb szòkapcsolat utân...egyszerűen nemtalâlom.
Álljunk meg egy pillanatra ès gondoljunk azokra az Èletet adò Anyâkra is akik bár nem vettek rèszt az èletünk folyamatában, de ott voltak...mèghozzá a kezdetnél...èletünk kezdetènèl.
Èrtèket teremtettek számunkra...tovább adtak az èrtèket ès ùj élet reményèt ajândèkozták a gyerneknek ès annak leendő Szüleinek, hogy Csalâd szülerhessen!
Pròbáljuk meg mèg nagyobb  szeretettel szemlèlni az Anyáinkhoz fűződő kapcsolatainkat ès átèrtèkelni a gyermek- Szülő viszonyunkat. Ennek a blognak a mai rèsze nem csak az örökbefogadás rèsztvevőihez szòl...ez a rèsz mindenkihez ...hiszen mindnyâjunknak van Èdesanyja. Sokan a mai napon csak emlèkeznek s az èg felè küldik hálâs köszönetüket ...nèhányunkat több száz kilomèter vagy akár kontinensek választanak el...s nèhânyan együtt èlik meg ennek a napnak ès szeretet kapcsolatnak a jelentősègèt! A lènyeg viszont bennünk, az èrzèseinkben a gondolatainkban rejtőzik ès lakozik...
Ma alkalmam volt több leendő Èdesanyával beszèlgetni, akik már várjâk a gyermekeiket...èrzik, hogy ùton vannak felèjük. Ahogy hallgattam Őket ma, âtèrtèkelődött szâmomra ennek a napnak jelentősége.
Ahogy haladunk előre az időben ès ìrom a blog rèszeit egyre inkâbb megtapasztalom a közössèg èrzèsèt ...az anyai minősèg èrtelmèt!
Nehèz szavakat találnom, arra, hogy kifejezzem az èrzèseimet Èdesanyâm felè ...ès hâlával gondoljak az Èleted adòimra is...
Mi emberek nagyonszerű èrtèkeket kapunk oda fentről Istentől, ha ùgy tetszik...mègpedig a szeretetre való kèpessèget...szeretet mely felülír mindent ,,kijavìtja a mùltunk fájdalmait ès sèrülèseit,, kèpes kontinenseket átìvelni...időt ès teret átugrani.
Használjuk ezt a kèpessègünket, nyissuk meg a szívünket, lelkünket egymás felè ezzel megbecsülve egymást ès ùj èrtèkeket teremtve.
Manapság azt látom, hogy csak èlünk egymás mellett...de nem egymással mindenki szinte bezár ès nem összezár. Gyakran csak megkèrdezzük a másikat...hogy vagy?
...a vâlaszt âltalában meg sem várjuk...vagy ha igen felületesen elsiklunk felette...
Az anyagiak dominálnak ès sok esetben már nem is látjuk az ,, embert,, aki egyedül küzködik, aki talán csak arra vár, hogy meghallgassák ès szeressèk. Bárhogy is ,,tekerem-csavaron,, gondolataim szálait...mindìg a szeretethez ,,lyukadok,, ki...hiszen az a lènyeg.
Amk táplálja a lelkünket, ami nèlkül èlni nem lehet.
Kedves Èdesanyák Ti akik várakoztok...pròbáljatok erőt merrìteni ebből a szeretetből...ti akik már megtaláltátok a kincsiteket akik által tündököltök adjatok ebből a szeretetből korlátlanul, hogy a szeretet fènye sose hunyjon ki....
S Ti kis igazgyöngyök akik ebben a szeretet kapcsolatban èltek...kìvánom, hogy szeretettel tudjátok lecsillapìtani magatokban az időnkènt dùló viharokat....
Ezt kìvánom nektek az áldott szeretetet...hogy megèljètek minden varázsát ennek a napnak...s minden egyes napnak!
Ezùton köszöntök minden Èdesanyát ...aki már megèrkezett anyai minősègèben, minden leendő Èdesanyàt...s minden Anyát akik már csak felülről tekintenek le ránk!

Mivel ez a rèsz leginkább az anyai minősègròl szòlt, ezùton szeretnèlek megkèrni benneteket Kedves Felvidèki Anyukák- Szülők,  gyermekek, hogy tartsatok velem a csoportomba ami èrtetek...èrtem lett lètrehozva. 

Ezt a zárt csoportot Örökkön örökkè felvidèki igazgyöngyök nèv alatt találjátok. Jutassátok el a blog ès csoport hìrèt, hogy minèl több rèsztvevőhöz szòlhasson. Hálás vagyok Nektek...èrtetek...!

https://www.facebook.com/groups/241092066758886/

M&M

A megfelelő helyen...

Gyermekkorom egyik kedvelt játèka a rubik kocka volt. Ennek a három dimenziòs logikai játèknak a lényege abban rejlik, hogy az előzetesen összekevert kockábòl, forgatással vissza állìtsuk az eredeti szìn összeállìtást vagyis minden oldalon azonos szìnű lapocskák legyenek.

Èn az örökbefogadáson belüli családi viszonyokra ìgy tekintek...Minden egyes adoptálás más ès más törtènetet hordoz magában. Nekünk kell megtanulnunk, hogy milyen irányba fordìtjuk az életünk törtènèseit...a gondolkodásmódunkat...!
Ùgy vèlem nagyban meghatározza a gyermeki gondolkodásmòdot, az ahogyan megközelìtjük a tèmát...mely rendkívül èrzèkeny ès előìtèletet nem èrdemlő.
Mèg napjainkban is előfordul, hogy azt hallom amint kìvülállò emberek csupán jò indulatbòl közlik a gyermekkel, hogy örüljön amièrt örökbefogadták ès felneveltèk...hiszen ez szülői èrdem!
Pontosan...èn mègis más megvìlágìtásba helyezem ezt a fèlre èrtelmezett mondatot...amit nekem is mondtak anno gyerekkènt jò páran...
Minden rèsztvevő hosszù utat tesz meg, legyen az a gyermek vagy èppen a szülői pár. Nèzzük a szülői oldalt...számtalan orvosi beavatkozás, sikertelen meddősègi kezelès előzi meg az adoptálâst. Ezek a beavatkozások mind pszichèsen mind fizikailag megterhelőek a leendő Szülőknek...
Nèzzük viszont most a gyermek szemszögèből...aki mèg csak megfogalmazni sem tudja az èrzèseit, gondolatait a felnőttekkel szemben. Bármilyen családba is születik a gyermek lemondanak vagy kiemelik őket a családbòl különböző okok miatt...nem ârt tisztázni pâr dolgot, ezek a gyerekek nem jòmododù ès gazdag szülők leszármazottai...inkább a szegènysèg ès a helytelen nevelèsi minták dominálnak ezekben a szomorù sorsokban.
Mèg egy fontos dolgot szeretnèk megemlìteni mègpedig, hogy a gyámügyi hivatal megbìzott dolgozòi soha nem a szûlőknek keresnek gyermeket...hanem a gyermeknek keresnek szülőt! Minden gyermeknek joga van családban felnőnie ès minden szülőnek joga van ahhoz, hogy a gyermeke által kiteljesedhessen. Az örökbefogadâsra tehát ne tekintsük úgy, hogy kizâròlag szülői èrdem, hiszen ha nincs gyermek akit a sors nekünk szán akkor talán sosem èlhetjük át a szülővè válás magasztos èrzèsèt!
Egyfajta kissebbsèg èrzès fogott el gyermekkoromban mikor közöltèk velem, hogy bizony legyek csak hálás hiszen felneveltek.
Termèszetesen hálás is vagyok mindenèrt amit kaptam ès kapok a mai napig is, de kicsit fordìtsunk ezen a tèzisen...kijelentèsen! Mi  szülők vajon mennyire lehetünk hálásak a gyermekeinkèrt?
Az adoptálás nem egyoldalù folyamat, nem  kizáròlag a gyermek èrdekeit szolgálja...ugyanannyira a szülő èrdekeit figyembe veszi!
A család a szeretet rendszerèben a legmagasabb szinten àll, legyen szò klasszikus èrtelemben vett család egyesülèsről vagy èppen adoptálàs általi együvè tartozásról. Nincs különbsèg!... A családi èlet kiteljesedèse a gyermek...mindegy milyen ùton èrkezik. Ha ezt megèrtjük ès megèrtetjük a gyermekeinkkel, akkor helyère fognak kerülni a dolgok, mint ahogy a rubik- kockán a szìnek. Sok kìvülállò negatìvan tekint azon gyerekekre ill. fiatal felnőttekre akik elkezdik keresni a másik család tagjaikat vagy ha ùgy tetszik jobban kifejezve a biològiai rokonokat. Higyjètek el nekem ebben semmi kivetni valò nincs, mint ahogy sok ember csalâdfát kèszìt, ugyanùgy az örökbe fogadott gyermek/fiatal felnőtt is tudni szeretnè,hogy honnan indult, kìváncsi az okokra,látni szeretne fotòkat, embereket a mùltjábòl esetleg a kèrdèseire választ kapni. Hiszen ha megvannak a válaszok, helyère kerülhetnek a dolgok...
Sokszor derülnek ki olyan dolgok ès helyzetek amelyekre fel sem lehet kèszülni...legyen az mèly szegènysèg, alkoholizmus, droghasználat, cigánysági identitás kèrdès, fiatalság....prostitùciò ès mèg sorolhatnám...
Amikor ilyen helyzetekkel szembesül egy fiatal megrèmül ès szinte mindem esetben ùjra èrtèkel...talán ezèrt is tudjuk igazán becsülni az èletünket...a családunkat mindent ès mindenkit aki körülvesz bennünket.
Rengeteg jò dolgot is talâlhatunk ha a mùltban keresgèlünk...rá lelhetûnk a testvèreinkre...vagy olyan rokonokra akik talán adhatnak választ ès enyhülèst a lelkünknek. Nem cèlom tùl idealizálni az adoptálást ès annak számos hozadèkat, mègis kijelentheten, hogy ez egy csodálatos folyamat ès lelki utazás amely helyre tudja billenteni a lelki egyensùlyt ezâltal bölcsessèget ajándèkozva...
Hogy mit hozunk ki az èletünkből az csakis rajtunk mùlik, minthogy az is...milyen szemüvegen keresztül át tekintünk a sorsunkra...

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson amelynek korántsem nincs vège...sőt...most kezdődik. Örömmel veszem ha megosztjátok a blogot a törtèneteket, ha tovâbb ajánljátok ismerősöknek,barátoknak. Hamarosan jelentkezem ès várom a további üzeneteket is...

M&M

Biztos kikötő

Mindannyian megérkezünk egyszer, néha a kijelölt úton hajózunk...de gyakran eltérünk.
Sokszor érezzük, hogy egy helyben állunk...hiába evezünk erőteljesen...nem látjuk a célt...
Azthiszem én is így éreztem magsm miután megtaláltam őket, de mégsem...elérhetetlenek lettek számomra. Sokat elmélkedtem, hogy folytassam e a további keresést, vajon nem ártok e ezzel magamnak...a szüleimnek?
Támogattak...továbbra is, ami feltöltött energiával, erővel...a lelkesedés lángja nem hunyt ki...
Szülővárosom egy nagy meglepetést tartogatott számomra...egy újabb találkozást, újabb reményt...amely közelebb visz a célomhoz...a célhoz amely még messze van...
Miután Édesanyámmal és Bohdannal úgy döntöttünk, hogy befejezzük az életet adó Apánál a látogatást...egy újabb találkozásra készültünk.
Megcsodáltuk a várost minden szépségével együtt, próbáltam a sok látni valót rögzíteni a fejemben, minnél több információt eltárolni...hogy kísérjen majd további utamom.
Elérkeztünk hát úti célunkhoz...egy olyan emberhez...egy nőhöz aki talán válaszol...talán elfogad. Mint egy fontos vizsga előtt úgy izgultam...nem...talán jobban...sokkal jobban. Az adrenalin szétáradt testemben. Felkészültem gondolatban arra, hogy mit is mondok majd neki...lelki szemeim előtt lejátszottam a jelenetet...majd töprengtem...
Mi van ha nem kíváncsi rám? Ha nem leszek szimpatikus, vagy ő nekem?
Mi van, ha betolakodónak tart? Talán  nem is emlékezik...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok tolultak elgyötört elmémbe...de mint mindíg most is Anyukám nyújtott segítő kezet ezzel támaszt adva!
Megfordult a fejemben, hogy talán hagyni kellene az egészet és menni...haza menni.ahol Édesapám vár....!
Elmélkedésemet egy fiatal srác érkezése szakította félbe...körülbelül velem egy idős lehetett...hallotta, hogy magyarul komunikálunk...szó nélkül hagyta...nézelődött és várt...ugyanúgy, mint mi...
Talán ugyanarra várunk...többször is órájára pillantott...nyugodt volt és jóképű. Néztem és tűnődtem...meg kellene szólítanom, minket ide irányítottak ...hátha segít megmondani érdemes e várnunk a nőre...aki szintén az életem része lehetett volna...de nem lett...a nőre aki miatt itt várunk...
Éreztem ahogy a a feszültség és a türelmetlenség eláraszt...megszólítottam...végigmért barna szemeivel...nem gúnyosan, inkább érdeklődöen. Ez egy kis város...hátha ismeri őt és segítségünkre lesz! Kérdésem hallatán a fiatal srác elmosolyodott...
A fia vagyok...jött a válasz...ennyi és nem több...elfordulva érzékeltette...számára a komunikáció itt véget ért!
A szívem egy ritmust egy dobbanást kihagyott...majd dübörgött tovább...azt gon doltam annyira hevesen dobol a szívem, hogy talán hallják...
A fia...hiszen akkor ő az én unokaöcsém/bátyám! Erősen néztem, szinte megbabonáztam...biztosan megérezte mert felém fordult és végigmért újra azzal a kiváncsi tekintetével...
Egyszer csak láttam, hogy megkönnyebbül...megérkezett akit várt, ...akire mindannyian vártunk.
Beszélgettek és én csak figyeltem őket...próbáltam felfogni, hogy kik ők számomra...
Nehéz volt megszólalni s bárhogy is akartam...hang nem jött ki a torkomon...elég volt Édesanyám pillantása és erejének sugallatta, hogy odalépjek hozzájuk...
A fiú újra végig mért...most már aztán erős kiváncsiságot véltem felfedezni a barna szempárban...a Nő felé fordultam kimondva a nevét,hogy vajon ő e akit keresünk. A válasz egyértelmű igen volt!
Nem kérdezte, hogy ki vagyok csak egyszerűen a kiváncsiságot olvastam ki a mosolygós zöld szempárból...
Bemutatkoztam...a régi nevemen...a mosolygós szempár csak nézett rám...és egyszer csak fátyolos lett...
Az arca hirtelen fájdalmas kifejezést öltött, a nevemen szólított vagy százszor és ontotta könnyeit ...értem. Szinte elvesztem az ölelésében,éreztem a szeretetét a fájdalmát...az örömét, hogy újra lát ennyi sok év után...amit nem is remélt...nem is álmodott róla...
Nem kellett sok idő, hogy az érzelmei átragadjanak rám , rögtön megszerettem...minden eddigi kétségem elszállt. Megnyugodtam...igen hirtelen nyugalom és boldogság árasztott el...
Egy kicsit megérkeztem...a kikötőbe ahol nem egyedül várakozom...
Lassan csillapodtak le benne a viszontlátás érzelmei. Nagy szeretettel fogadta és ölelte Édesanyámat is éd boldog volt, hogy jó kezekben voltam és vagyok. Többször is köszönetet mondott hálával azért,hogy szeretettel neveltek fel...
Nehéz lett volna itt Neked velük...kezdte végül...nem lett volna Ő olyan Apád, mint amire vágytál volna...mint akit érdemelsz...és mesélt...mesélt...én pedig hallgattam!
Ez a Nő, nem más volt mint a nagynénikém az életet adó Apa húga...
Amíg csak időnk engedte beszélgettünk rólam a Családomról, a jelenről és arról a családról akik a múltam egy része, akiknél mint valami utazó...átvonultam az életükön.
Megnyugodtam úgy igazán, mikor megtudtam, hogy nem volt rossz ember
az életet ado apa, de mégsem úgy sikerült az élete...ahogy ...
Így kellett lennie...ő előre ment és vár...!
A barna szempárban immáron nemcsak érdeklődést, de szeretetet is láttam...megölelt és éreztem ahogy örül...a boldogság jelei a barna szempárban is megjelentek...unokatestvér...nem ismeretlen fogalom,hiszen otthon számos unokatestvérem van, de ez most más...igen...más érzés teljesen. Mint akik elvesztek, s újra egymásra találnak...akik szavak nélkül is értik egymást...érzik a másik szeretetét és boldogságát! Nem együtt cseperedtünk fel és a sok játék is kimaradt,a sok gyerekkori élmény, viszont ez a találkozás mindent felülmúl és egy kicsit ,, vissza ad,, egy kicsit pótol...
Mivel az időnk véges volt, elkezdtünk búcsúzkodni, ami bevallom fájó volt...ez a pár óra viszont rengeteget adott, vissza adott és pótolt mindnyájunknak...nemtudtuk találkozunk e még...így az ölelések úgy tűntek sosem érnek véget...többször is vissza fordultam, hogy újra elmerülhessek a kedves tekintetekben, hogy emléküket elvigyem magammal. Szeretettel gondolok rájuk, azon a délutánon mindhárman megérkeztünk a kikötőbe...s bár útjaink azóta sem ketesztezik egymást, de tudjuk, hogy bármikor lehorgonyozhatunk egymás mellett, hogy elmerülhessünk a másik tekintetében!

Köszönöm, hogy velem utaztok ezen a csodálatos utazáson...örömmel veszem ha írtok ahogyan eddig is, s ha tetszik a blog bátran osszátok...jövök hamarosan az újabb résszel...           M&M